Október 25-én, a román hadsereg napja alkalmából ugyanazok a szélsőségesen nacionalista szervezetek tartottak megemlékezést az úzvölgyi osztrák-magyar katonatemetőben, amelyek június 6-án felvonultak a környék katonatemetőinél, és erőszakkal behatoltak a magyarok által élő lánccal védett temetőbe.
A román nacionalisták által kiválasztott október 25-i dátum - a román hadsereg napja - egyértelműen magyarellenes provokációra utal. Az a nap az erdélyi magyarság számára tragikus, megalázó eseményt takar. 1944. október 25-én foglalta el ugyanis a Szovjet Vörös Hadsereg és a Román Királyi Hadsereg az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés által Magyarországnak ítélt Észak-Erdély utolsó, még magyar kézen lévő városát, a Szatmár megyei Nagykárolyt. Ennek emlékére Nagykárolyban minden évben nagyszabású katonai felvonulást rendeznek a mindenkori román államfő részvételével.
A Székelyhon.ro beszámolója alapján, a sírkert környékén már messziről látszott, hogy román ünnepségre készülnek a helyszínen: a kerítésen egy hatalmas román zászló hirdette, hogy „Románia alkotmánya szerint az ország hivatalos nyelve a román", a kihelyezett hangszórókból pedig román népzene üvöltött.
Az Agerpres hírügynökség
600-ra becsülte a résztvevők számát, akik közül többen népviseletben, román zászlókat lobogtatva vagy fáklyával a kezükben vonultak be a temetőbe.
A pénteki megemlékezés himnuszénekléssel kezdődött, majd ortodox gyászszertartással folytatódott.
Ezt követően felolvasták annak a 149 román katonának a nevét, akik - a szervezők véleménye szerint - az úzvölgyi katonatemetőben nyugszanak.
Minden név elhangzása után a tömeg jelennel felelt.
A rendezvény főszónoka Constantin Toma dormánfalvi polgármester volt, aki kiemelte: az általa vezetett önkormányzat nem nézhette tétlenül mindazt, ami a temetőben az utóbbi ötven évben történt.
A polgármester helyesnek tartotta, hogy szimbolikus román ortodox kereszteket állítottak az osztrák-magyar temetőben.
A polgármester „Úzvölgye fiai" kitüntetést adott át azoknak, akik június 6-án elsőkként hatoltak be a katonatemetőbe, és felszentelték a román parcellát, és a kelta keresztes emlékművet.
Kitüntetést vehetett át az a 13 éves fiú - Ilie Popescu - aki elsőként jutott a temetőbe, és
a második világháborúban elesett magyar katonáknak emléket állító kőtömb tetejére felmászva lengette perceken át a román zászlót,
valamint az az ortodox pap is, aki a felszentelési ceremóniát vezette.
Az különösen felháborító, hogy a polgármester - többek között - kitüntette Mihai Sorin Tîrnoveanut,
a szélsőségesen nacionalista és soviniszta Calea Neamului (Nemzet Útja) nevű ortodox irányultságú szervezet vezetőjét is, aki szintén aktívan vett részt a június 6-i provokációban.
Ráadásképpen Tîrnoveanu is beszédet mondott az osztrák-magyar katonatemetőben.
A szélsőjobboldali provokátor elsősorban a helyi magyaroknak üzent,
azt hazudva, hogy a dormánfalviak szerinte csak visszaállították az 1994-ben teljesen elmagyarosított és meggyalázott temető nemzetközi jellegét.
Az Origo megírta, hogy Tîrnoveanu volt a főszervezője a 2019. augusztus 4-én rendezett bukaresti magyarellenes provokációnak.
Az általa vezetett szélsőséges szervezet - más hasonló csoportosulásokkal karöltve -
felvonulással ünnepelte meg Budapest Román Királyi Hadsereg általi megszállásának a centenáriumát.
A demonstrálók akkor magyarellenes jelszavakat skandáltak, és olyan térképpel provokáltak, amely román területnek ábrázolja a Tiszántúlt.
Ahogy arról az Origo több alkalommal már beszámolt, Dormánfalva önkormányzata áprilisban önkényesen és törvénytelenül román parcellát alakított ki a Hargita és Bákó megye határán fekvő katonatemetőben, melyet korábban a székelyföldi Csíkszentmárton község gondozott, és a magyar közösség magyar temetőként tartott számon.
2019. június 6-án pedig
több ezer román szélsőséges erőszakkal nyomult be a temetőbe,
hogy részt vegyen a román parcella és emlékmű ortodox felszentelésén, miután a helyi magyarok élőlánccal próbálták megakadályozni ezt.
A román védelmi minisztériumnak alárendelt Hősök Emléke Országos Hivatal (ONCE) június 12-én közzétett összegzésében tisztázta, hogy nem Úzvögyében temették el azokat a román katonákat, akiknek a sírját korábban ott feltételezték, és a Hargita és Bákó megye határán, vitatott területen fekvő temetőben a tárca szerint 11 román katona nyugszik.
A magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka július végén a Tusványoson szervezett pódiumbeszélgetésen olyan dokumentumokat mutatott be, amelyek tanúsítják, hogy
a románnak tekintett katonák sem valamennyien románok.
Közülük öten a magyar hadseregben szolgáltak, egy korábbi kutatás pedig további egy katonáról megállapította, hogy az orosz hadseregben szolgált.