Soros György beszivárgott az Emberi Jogok Európai Bíróságába

Soros György beszivárgott az Emberi Jogok Európai Bíróságába - írja legfrissebb számában a Les valeurs actuelles című francia konzervatív magazin.

A nyolc fejezetre osztott terjedelmes írásában Grégor Puppincknak, az European Centre for Law and Justice civil szervezet vezetőjének kutatására hivatkozva az újság azt részletezi, hogyan folytat befolyásolási és lobbitevékenységet az EJEB-ben civil szervezetek közreműködésével mintegy húsz éve az amerikai-magyar milliárdos.

Az első fejezetben Puppinck nyomán, aki az EJEB 2009 óta hivatalban volt 100 bírójának az életrajzában a civil szervezetekkel tartott kapcsolatait térképezte fel, a szerző Soros-bírákról számol be, ezek között említi a magyar Sajó András egyetemi tanárt, a Közép-európai Egyetem egyik alapítóját.

Sajó is tagja volt annak a kamarának, amely 2009-ben elmarasztalta Olaszországot az iskolákban kötelezően elhelyezett keresztek miatt.

A második fejezetben a szerző azt fejtegeti, hogyan szivároghatott be Soros Nyílt Társadalom alapítványa a testületbe: Puppinck szerint a vasfüggöny mögötti országokban "igen hasznosnak találták", hogy nem kormányzati szerveknek az emberi jogok terén tapasztalt jogászait delegálják a bíróságba.

A harmadik fejezetben a szerző emlékeztet, hogy Puppinck kutatásai szerint a 100 bíró között 22 állt közvetlen kapcsolatban hét Soros-féle szervezettel, amelyek részesültek a Soros által 1984 óta a Nyílt Társadalom Alapítványba fektetett 32 milliárd dollárból.

A negyedik fejezetben a szerző a militáns és érdekelt milliárdos portréját rajzolja meg, aki filantrópként legtöbbször azokba az országokba fektet be, ahol esélye van a befektetés megtérülésének, és megnevezi azokat az országokat, ahonnan a Nyílt Társadalom Alapítvány által támogatott bírák kerültek az EJEB-be: Bosznia-Hercegovina, Albánia, Bulgária, Horvátország, Magyarország, Lettország és Románia.

Az ötödik fejezetben Puppinck nyomán a szerző arról ír, hogy 2009 óta 185 olyan ügyet tárgyalt a bíróság, amelyben a hét NGO valamelyike volt a felperes, és 88 esetben azok a bírák is ítélkeztek, akik közvetlen kapcsolatban álltak az érintett NGO-val.

A hatodik fejezetben a szerző az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) által indított PRISM fedőnevű, külföldieket megfigyelő program keretében Nagy-Britannia megfigyelése miatt indított pereket elemzi, amelyekben 16 felperesből 14 NGO-tag volt, és közülük 10-et finanszíroz Soros alapítványa.

A hetedik fejezetben a szerző a személyes kapcsolatok fontossága kapcsán több konkrét esetet elemez, így egy 2018-as pert, amelyben a Pussy Riot nevű feminista csoport védőjét a strasbourgi bíróságon később bírává nevezték ki, és a bíróság a feministák javára döntött Oroszországgal szemben, amelynek az ügyvédi költségeket is meg kell térítenie.

A nyolcadik fejezetben a szerző felveti, hogy érdemes-e játszani, ha hamisak a játékszabályok, és az EJEB függetlenségéért aggódik. Példaként a magyarországi Nyílt Társadalom Alapítványnak és a Helsinki Bizottságnak a "Stop Soros"-törvény elleni beadványát említi, amelyet az Európa Tanács emberi jogi bizottsága és a Velencei Bizottság már véleményezett; szerintük a "törvénytelen bevándorlás elősegítésének" bűncselekményére vonatkozó új jogszabályi rendelkezés jogellenes, és meg kell semmisíteni.

Van-e esélye Magyarországnak igazságot kapni, ha a támadást attól a kéztől jön, amelyikből egyes európai bírák esznek?"

- kérdezte a cikkíró.

A cikkről és a jelentésről később bővebben beszámolunk.