A szexuális ragadozó író botránya után előveszik a baloldal másik kedvence, Daniel-Cohn Bendit pedofil ügyeit is?

2020.01.12. 09:36

Az Origo nemrégiben számolt be arról, hogy a francia baloldal egyik nagy kedvence, a bevallottan is pedofil Gabriel Matzneff író ellen több évtizednyi köztudott bűnözés után vizsgálatot indítottak. A hatalmas botrányt kiváltó ügy egyik áldozatának könyvben megjelent vallomásaival indult el, és úgy tűnik, hogy ez még csak a kezdet. 

Vanessa Springora írónő „A beleegyezés" (Le Consentement) címmel január elején megjelent könyvében megdöbbentő részleteket közöl a francia baloldal ünnepelt írójáról, Gabriel Matzneffről, aki a nyolcvanas években az akkor 14 éves Vanessát kegyetlen körülmények között, rendszeresen szexre vette rá egy hotelben, majd pszichológiai terrorral, durva zaklatással próbálta megakadályozni, hogy a kislány szakítson vele. Az egyik legdöbbenetesebb rész, amikor Springora arról ír: annak idején őt, a 14 éves kislányt ez az aljas ember elvitte egy nőgyógyászhoz, hogy az orvosi esküjét eláruló bűnöző orvos egy kisebb metszést hajtson végre gyermeki testén, hogy Matzneff könnyebben tudjon közösülni vele.

Gabriel MatzneffForrás: Photo12/Marc Charuel

Az ügyben eljárás indult, amelynek hatására az író kiadója, a Gallimard úgy döntött, hogy nem árulja többé az író hírhedt, balliberális körökben népszerű, fülöp-szigeteki pedofil bűncselekményekről szóló naplóját. Az író meglehetősen furcsán reagált erre a hírre. A Le Figaro szerint Matzneff először fölháborodott, hogy a korábban „nagy sikerű" naplójának terjesztését 30 év elteltével visszavonták, majd gúnyosan „egyetértett kiadójának döntésével", de csak azért, mert szerinte a visszavonás „lecsillapítja a kedélyeket", és „így legalább az olvasók az esszéit fogják majd olvasni". Mint ismert, Matzneff már a hetvenes években írt és beszélt Franciaországban pedofil kalandjairól, a balliberális médiumok - Le Monde, Libération - rendszeresen a pártját fogták, sőt, Mitterrand szocialista elnök 1986-ban a védelmébe vette és barátjaként beszélt róla. Arról is írt, hogy a Fülöp-szigeteken több, 10-11 éves kislánnyal és kisfiúval is volt szexuális kapcsolata. Azaz, megerőszakolta őket. 

Daniel Cohn-Bendit, az európai baloldal és zöldmozgalom körülrajongott figurájának eltitkolt pedofil bűncselekményei

A „Les Valuers Actuelles" konzervatív hetilap a Matzneff-ügy kapcsán súlyos kérdéseket tesz fel a 68-as baloldali diáklázadások során „Vörös Dany"-ként ismertté vált Daniel Cohn-Bendit pedofil ügyeivel kapcsolatban. A '68-as politikusi generáció legbotrányosabb alakja, akit egykor még harcostársai is „német anarchistának" neveztek, 1975 októberében a svájci TSR televízió csatornának adott interjújában vall pedofil „kalandjairól" (A felvételen az is látható, ahogy elfenekel egy kisgyereket). Az alternatív óvodában végzett pedagógiai munkájáról az 1975-ben megjelent Le Grand Bazar című könyvében  részletesen is beszámolt: "Többször is megesett, hogy néhány gyerek lehúzta a sliccemet, és elkezdtek simogatni. ... Ha kitartók voltak, én is visszasimogattam."

A „Les Valeurs Actuelles" alapvetése az, hogy valójában egy egész korszak került a Matzneff-ügy kapcsán reflektorfénybe, a 70-es, 80-as évek sötét korszaka, amikor a libertárius baloldal védelmébe vette a pedofíliát, és azt a szexuális forradalom vívmányaként legalizálni akarta. Egészen mostanáig elhallgatták azt a tényt, hogy mindehhez jelentős mértékben asszisztált a balliberális sajtó és politikai elit egy része is. Erről fogalmazott úgy a Le Figaróban Eugénie Bastié, fiatal francia esszéírónő, hogy a baloldal „a 70-es években aratott kulturális győzelme árnyékában kísérletet tett a pedofília dekriminalizációjára, mégpedig a gyerekek jogára hivatkozással (így!) egy „megengedő szexualitás" és az emancipáció nevében." Így kaphatta meg Tony Duvert, a pedofíliát védelmező és hirdető író a rangos irodalmi Médicis-díjat, vagy jelentethette meg Gabriel Matzneff „16 évnél fiatalabb" („Les Moins de 16 ans") című könyvét, amelyben szintén a pedofília állt a középpontban. Cohn-Bendit pedig 1975-ben jelenteti meg hírhedtté vált „A nagy bazár" (Le Grand Bazar) című könyvét, amelynek „Kis-nagy ember" (Little Big Men) című fejezetében a „gyerekek szexualitásával" foglalkozik. De a balliberális média szerepére még ennél is ékesebb bizonyíték Bastié szerint az a petíció, amely 1977-ben a Le Monde-ban látott napvilágot.

Az „Egy peres ügy kapcsán" címmel közzétett petícióban az akkori baloldali intellektuális elit neves tagjai 3 olyan pedofilt vettek védelmükbe, akik ellen a hatóságok eljárást indítottak pedofil bűncselekmény miatt. A petíciót Matzneff fogalmazta, és a 69 támogató aláíró között találhatjuk többek között Jean-Paul Sartre-ot, Simone de Beauvoir-t, Louis Aragont, de Jack Langot, Mitterrand egykori kultuszminiszterét, vagy a szintén szocialista minisztert, Bernard Kouchner-t is. A Libération pedig pedofil rajzot közölt 1978-ban „Tanítsuk meg a szerelmet gyerekeinknek" címmel. Több mint érdekes az is, hogy teljesen visszhang nélkül maradt XVI. Benedek emeritus pápa 18 oldalas, tavaly írt tanulmánya is, amely egyértelműen felveti a 68-as baloldali mozgalmak felelősségét a pedofília terjedésével összefüggésben.

Daniel Cohn-Bendit 1986-banForrás: Photo12/Jacques Loew/Photo12/Jacques Loew

Cohn-Bendit az inkriminált interjújában nem állít kevesebbet, mint azt, hogy „vannak tapasztalataim gyerekekkel, játszottunk együtt, érzelmi, sőt, szexuális viszonyba is kerültem velük, annak érzelmi értelmében, simogattam őket, és ezen keresztül magamról is sok mindent megtanultam". A később zöldpárti európai parlamenti képviselő a 60 –as évek végén egy alternatív óvodában dolgozott Frankfurtban, élményeit pedig 1975-ben megjelent, „A nagy bazár" (Le Grand Bazar) című könyvében írta meg. A nyíltan és egyértelműen pedofil jelenetek egyáltalán nem okoztak problémát az akkori balliberális sajtónak, politikusoknak. De talán még ennél is nagyobb felháborodást váltott ki Cohn-Bendit 1982-es televíziós fellépése. Az adás az akkor „Antenne 2"-nek nevezett (a jelenlegi France2 elődje), erős balliberális befolyás alatt álló közszolgálati televízióban ment le, ugyanabban a műsorban, amelyben 1990-ben Matzneff vidáman, nevetgélve számolt be pedofil élményeiről, minden következmény nélkül. Cohn-Bendit az adásban először is kiállt a kábítószerek használata mellett, majd bevallotta, hogy mielőtt a televízióba érkezett volna, hasist fogyasztott, sütemény formájában. Ezután arról beszélt viccesen, hogyan „simogatták egymást az alternatív óvodában a 16 hónap és 2 év közötti gyerekekkel", hogyan „szórakoztak". Majd e jelenetek felvázolása után Cohn-Bendit így vall: „Tudják, egy kisgyerek szexualitása egészen fantasztikus. Őszintének és komolynak kell lenni. Azelőtt egészen kicsikkel dolgoztam, de a 4 és 6 évesek, az egy egészen más dolog. Tudják, amikor egy 5 vagy 5 és fél éves kislány levetkőztet, az valami fantasztikus, ráadásul ez egy erotikamániás játék is".

A Les Valeurs Actuelles szerint ez a riport egészen 2001-ig, amikor is egy brit sajtóforrás rátalált a beszélgetésre és újra elővette, szinte teljesen visszhangtalan maradt Franciaországban. Később Cohn-Bendit az egész ügyet azzal intézte el egy, a Le Monde-nak adott interjújában, hogy „ez az ügy csak egy provokáció volt, nem történt meg", ő maga pedig „egy beteges, folyamatos provokatőr", és „elfogadhatatlan" az, amit leírt, amit egyébként meg is bánt. Utóbbi már a szintén baloldali L'Express-ben jelent meg. Más újságoknak adott interjújában visszautasította a pedofília vádját, de elég érdekes módon tette ezt is. Az egykori zöldpárti (más országokat, például Magyarországot rendszeresen bíráló) európai parlamenti képviselő azt nyilatkozta, hogy „annak alapján, amit ma tudunk a pedofíliáról, a szexuális visszaélésekről, ezek a dolgok elfogadhatatlanok és tolerálhatatlanok. De csak annak tükrében, amit most tudunk erről. Ezt azért mondom, mert nem volt szexuális visszaélés, emiatt jó a lelkiismeretem, amiatt viszont nem, amit leírtam, mert az a szöveg (amit „A Nagy bazár" című művében írt le) ma úgy tűnhet, mintha egyfajta pedofília védelmezése lenne". Megdöbbentő egyébként, hogy számos baloldali értelmiségi állt ki Cohn-Bendit mellett ekkoriban, mondván, hogy „sztálinista eljárást indítottak ellene", és hogy „le akarják vadászni". (Közülük a szélsőbaloldali, trockista Romain Goupil filmrendező ma is aktív Macron támogatójaként, akárcsak a kommunista és szélsőbaloldali múlttal rendelkező építész, Roland Castro.)

Daniel Cohn-Bendit 2018-ban Cannes-banForrás: AFP/Valery Hache

A téma ma is aktuális, erre utal Isadora Duncan, közismert francia youtuber eddig több mint 320 ezerszer megtekintett videója, amit 2019 májusában forgatott a párizsi metróban. (Az „Isadora Duncan" természetesen egy álnév, amit az azonos nevű, lassan száz éve meghalt világhírű francia-amerikai táncosnőtől kölcsönzött. Valójában Marc Rylewskiről van szó, akit a „sárgamellényesek újságírójának" is neveznek Franciaországban.)

Duncan egy metrókocsiban találkozott Cohn-Bendittel, és arra kérdezett rá, hogy vajon felvette-e azokkal a mára már felnőtt gyerekekkel a kapcsolatot, akikkel a könyvében leírt egyértelműen szexuális tartalmú játékait játszotta (magyarul: akiket megrontott), esetleg utána járt-e annak, hogy ennek milyen hatása volt későbbi életükre, lelkivilágukra, és hogy érez –e lelkiismeret-furdalást emiatt? Nagyon érdekes Cohn-Bendit reagálása. Eleinte csak hallgat, majd többször is annyit mond Duncannak, hogy „legyen jó napja", később pedig egyre agresszívabb lesz, végül megfenyegeti Duncant, hogy „hagyja békén", mert „akkor minden rendben lesz". Végezetül egy „takarodj" felszólítással kimenekül a metróból. Duncan ekkor éppen azt a kérdést tette föl Cohn-Benditnek, hogy nem kellene-e a nyilvánosság előtt elszámolnia azzal, amit tett. Ezt a kérdést feszegeti a Les Valeurs Actuelles, kiemelve, hogy soha senki nem indított Cohn-Bendit ellen vizsgálatot vagy eljárást. Megkeresésükre Daniel Cohn-Bendit még nem válaszolt. A V4NA nemzetközi hírügynökség is megpróbálja válaszra bírni Cohn-Benditet, ha érkezik válasz, természetesen megírjuk.