A konzervatív jobboldal - illiberális

2020.01.20. 09:27

Nagyhatású tanulmányt írt a Le Figaróban az egyik legtekintélyesebb francia filozófus, Chantal Delsol. Közismerten a magyar modell és Orbán Viktor miniszterelnök tisztelője. Most az illiberális demokrácia létjogosultságáról és a sikeres konzervatív brit miniszterelnök, Boris Johnson valóságérzékeléséről írt.

Boris Johnson programja súlyosbítaná a bűnözőkkel szembeni szigort, valamint növelné az egészségügyi és oktatási infrastruktúra beruházásait, ezzel a gondolattal kezdi írását Chantal Delsol. Majd így folytatja:

"Anglia jelenleg az illiberalizmus egyfajta kísérleti állomása. Jelen korunk politikai törésvonalai, amelyek az Egyesült Államokban fokozottan és brutális módon mutatkoznak meg, és amelyek Közép-Európában is megjelentek a különböző kultúrák keveredése által, Angliában már teljesen egyértelműek.

Chantal Delsolfotó: Talán Csaba

A jobboldal liberális volt a szocializmus idején. Mivel a szocializmus támogatta, vagy legalábbis védte a totalitarizmust, konzervatívnak lenni azt jelentette, hogy megőrizzük és ragaszkodunk az alapvető emberi szabadsághoz: a jobboldal és a liberálisok tehát ugyanabban a csónakban eveztek egy közös elnyomó ellenféllel szemben. A helyzet a berlini fal leomlásával és a globalizmus fejlődésével változott meg."

Hogy lett illiberális a konzervatív jobboldal?

Ezután a filozófusnő rátér az illiberalizmus értékelésére.

"Ma a konzervatív jobboldal illiberális. Természetes, hogy egy ilyen lényeges megosztottság esetén a szembenálló ellenfelek jellegzetes tulajdonsága a többiekével összefüggésben változik. A konzervatív jobboldali megvédte a szabadságot a valódi szocializmustól és az irreális szocializmustól, tehát „bobó" (szabadelvű - bohém burzsoá), mert hitt az emberek önrendelkezésében. De úgy gondolja, hogy a szabadságnak, mint ahogy minden másnak is, meg kell határoznia a saját korlátait. Ezért nem védi többé azt a szabadságot, amely korlátlan akar lenni, ami ma a szabad népvándorlást, a „minden eladó" szemlélet támogatja, az embereket testi és lelki értelemben is gépekként kezeli, és új viselkedésformákat talál fel."

A nagy filozófusnő ír Roger Scrutonról is, a napokban meghalt világhírű tudósról, aki bírálta Soros Györgyöt, ezért megszüntették kormánytanácsadói munkáját. Később bocsánatot kértek tőle, de nem volt hajlandó ismét Boris Johnson elődjének dolgozni. Scruton mindig nagy tisztelettel viseltetett Magyarország iránt, a halála előtt néhány héttel egyébként Orbán Viktor magas kitüntetést adott neki.

Delsol azt írja, hogy "... Roger Scruton, a The Meaning of Conservatism (1980) című könyvében azt állította, hogy a toryk értékeit a szabadpiac támogatói árulták el. Ezt így is értelmezhetjük: a szabadság értékét éppen azok árulták el, akik hittek a korlátlan szabadságban. Ez az oka a liberális jobboldal illiberális irányba való fordulásának, hiszen az ellenfél is teljesen megváltozott.

Boris Johnson politikáját ebben a megvilágításban kell értelmezni. A brit miniszterelnök beszédei arra engednek következtetni, hogy minden tervében ezt a fajta szabadságot szeretné korlátozni – kezdve a szabad népvándorlással (Ausztrália és Kanada védelméhez hasonló módszert vezetne be a migráció csökkentésére)."

A rend és a védelem politikája

A filozófusnő elemzése szerint "Boris Johnson programja súlyosbítaná a bűnözőkkel szembeni szigort, és növelné az egészségügyi és oktatási infrastruktúra beruházásait. Az európai intézményekre oly jellemző sokoldalú nyitottság és liberalizmus ellenére ez a program a rend és a védelem konzervatív politikáját fogja képviselni, vagy ha úgy tetszik, a jobboldali politikát. A Brexit nemcsak a függetlenség vágyát tükrözi, hanem egy tipikusan angol jellegzetességet is: a brüsszeli dogmával – a féktelen liberalizmussal – szembeni ellenállás döntő jelképét.

Chantal Delsolfotó: Talán Csaba

A Brexit nagyon kifejezően számolt be az utóbbi években kialakult, új politikai megosztottságról. Shakespeare országában ez rendkívül erősen megmutatkozott, pontosan az említett társadalmi okokból kifolyólag. Ugyanis az új politikai megosztottság, a korábbi jobb- és baloldal közti különbség posztmodern változata (a radikálisok a haladókkal szemben) ugyanúgy vonatkozik a társadalmi osztályokra, mint a véleményalkotásra. Társadalmi rétegek-osztályok közötti különbség mindig is létezett, de itt és most éppen ez jelenti a politikai megosztottság alapját (ami az utóbbinak egyébként meglehetősen obszcén karaktert kölcsönöz).

Nyugaton nincs még egy olyan ország, ahol a társadalmi osztályok körülhatároltabbak vagy egyértelműbbek lennének, mint Angliában. Annak ellenére, hogy folyamatos erőfeszítéseket teszünk ennek a társadalmi résnek az áthidalására, például az érdemek elismerése, vagy a királyi család nép iránti szeretetének hangsúlyozása segítségével. Ma, amikor a jobb- és a baloldal közötti ellentét társadalmi konfliktussá vált, ez a jelenség Angliában jelenik meg, ha nem is a legerősebben, de a leginkább letisztultan."

A filozófusnő idézi Jonathan Coe nagy sikerű regényét is, a Middle England, amely egy angol család történetét meséli el a Brexit zavarában. A népszavazás témája mélységes megosztottságot idéz elő egy korábban egységes családban, olyannyira, hogy veszekedéseket provokál, és végül váláshoz vezet.

Politikai arculat

Chantal Delsol szerint a régi társadalmi törésvonalak a Brexittől kezdve politikai arculatot nyertek. Ha tehát egyesek (maga a nép) radikálisak, mások pedig (az elit) globalisták, akkor ettől kezdve a két fél számára már nincs közös jövő. 

Donald Trump Amerikájáról is ír Delsol, egy regény kapcsán. Szerinte semmi sem írja le úgy a trumpizmus választói bázisát, mint az amerikai Nathan Hill sikeres regénye. A címe: The Nix - úgy fordíthatnánk: „A semmi emberek".

A könyv eseményei szörnyű anyagi, erkölcsi és szellemi válságot vázolnak. Nyilvánvalóan, a modern nyugati társadalmak – ahol mindenki korlátlan szabadsággal bír, és teljes mértékben rendelkezik saját sorsa fölött – csak a második világháborút követő, békésnek tekinthető és gazdaságilag hihetetlenül felszárnyaló, úgynevezett harminc dicsőséges év ad hoc anyagi jólétének köszönhetik sikereiket. Amint jöttek a rosszabb idők, a nehezebben élhető korszakokban azok, akik addig azt hitték, hogy csak ők léteznek a világon és mindenhatónak képzelték magukat, hirtelen szorongató anyagi és erkölcsi válságba, és ennek következtében az önmegvetés állapotába kerültek.

Így fogalmaz Delson: "A Nathan Hill által leírt új proletariátus, amelyet ma Franciaországban a sárgamellényesek jelképeznek, nem emlékeztetnek a XIX. századi „föld rabjaira", akiket a jóléti állam fel tudott emelni. Manapság egy mélyebb ártalomról beszélhetünk: a „Nix"-ek a saját bőrükön érzik, hogy a kenyerükön kívül mást is elraboltak tőlük: a szellemi erőforrásaikat – kultúrájukat, talajukat, hitüket.

Természetesen, az elit, meghallgatva ezeket az aggályokat kijelenti, hogy ez mindig is így volt, a hatalommal rendelkezőket a nép mindig az ellenséggel való összejátszással vagy kulturális árulással vádolta. Azonban e tekintetben a mai helyzet különösen brutális és aggasztó. És erre talán éppen az angolok esete mutat rá a legjobban."

Chantel Delsol másfél évvel ezelőtt interjút adott az Origónak, érdemes ismét elolvasni a filozófusnő gondolatait.