Tönkretette lánya gyerekkorát egy elmebeteg, pedofil férfi

2020.01.21. 19:00

Egy 21 éves lány csak felnőtt fejjel vallotta be, hogy apja hétéves korától molesztálta, és megerőszakolta. Mindezt egy teljesen képtelen okból: a férfi attól rettegett, hogy halála napján senki nem lesz mellette, ezért azt gondolta, hogy még a börtönben is jobb lesz neki, mint egyedül meghalni. Amikor elítélték, a férfi szélesen mosolygott, az viszont, hogy lánya gyerekkorát tönkretette, látszólag egyáltalán nem érdekelte.

A 21 éves, londoni származású Alex Mimer - aki most Nyugat-Walesben él -

mindössze hétéves volt, amikor apja 2006-ban szexuálisan zaklati kezdte, és egy évvel később egy skóciai kirándulás alatt orálisan megerőszakolta.

2017 július 21-én Sydney Mimer ellen vádat emeltek, amiért saját lányát megerőszakolta. A férfi először tagadta a vádakat, majd három nap múlva a tárgyaláson mindent bevallott.

Az akkor 69 éves férfi a bíróság előtt elárulta, hogy régóta rettegett attól, hogy egyedül fog meghalni. Lányának csak ekkor vált világossá, hogy apja nem azért vallotta be szörnyű tettét, mert annyira megbánta, hanem valami egészen más ok állt a háttérben: a férfi szándékosan akart börtönbe kerülni, mert ott biztosan nem kell egyedül meghalnia, hiszen körül lesz véve rabtársakkal.

A férfit végül 12 évre ítélték, szexuális zaklatás, kényszerítés, és 13 év alatti kiskorú megerőszakolása miatt - írta meg a Daily Mail.

Most Alex a nevét felvállalva próbál segíteni sorstársainak azzal, hogy beszámol borzalmas gyerekkori emlékeiről, és azt kívánja, hogy senkinek ne kelljen annyit szenvednie, mint annak idején neki kellett.

Örülök, hogy apám végre oda került, ahová való. Tönkretette a gyerekkoromat, sőt, a mai napig nem hevertem ki a bántalmazásait és az egyéb mocskos dolgait. Végre elég bátornak érzem magam ahhoz, hogy beszéljek a történtekről, ahelyett, hogy továbbra is némán bujkálnék. Még hosszú időbe telik túllépnem a rémes gyerekkori emlékeken, de úgy tűnik, végre kezdem megtalálni a boldogságot imádott vőlegényem mellett."

Ez a mi kis titkunk

Alex apja 50 éves volt, amikor kislánya született, anyja sokkal fiatalabb, mindössze 32 éves. A nő tanársegédként dolgozott, ám arra mindig maradt energiája, hogy munka után a kislányával játsszon, és szeretettel gondoskodjon róla.

Apa ellenben nem foglaklozott velem valami sokat. Ő kamionsofőrként dolgozott, és amikor hazajött, annyiból állt a napja, hogy levágta magát a kanapéra egy sörrel a kezében, és a PlayStation-nel jártszott."

- panaszolta a lány.

- Néha előfordult, hogy az ölében ültem, és felnéztem rá, hiszen mégis az apám volt. De példáaul a gyerekkori fotókon sosem mosolyog, amikor vele vagyok, mint más, büszke apák - tette hozzá.

A lány továbbra sem szívesen emlékszik vissza gyerekkorára:

- Ha visszatekintek a gyerekkoromra, abszolút nincsenek kellemes emlékeim. Egyedül egy olyan van, amire szívesen emlékszem, amiről fotó is készült. A képen én vagyok, hatévesen, kapucnis pulóverben, amin egy nagy, fehér csillag van. Ekkor épp külföldre utaztunk, hogy meglátogassuk a nagyszüleimet, anyu szüleit

- mondta Alex.

Egyik délután Alex anyukája vásárolni ment, ezért kettesben hagyta őt az apjával. 

- Mint mindog, most is a PlayStation volt a kezében, amely, szokás szerint rezgő, vibráló hangot adott ki játék közben. Ekkor apám hirtelen a csípőmre helyezte a rázkódó szerkezetet. Furcsa kifejezés volt az arcán, majd megkérdezte tőlem, hogy milyen érzés. Én erre nem tudtam mit felelni, de nagyon zavarba jöttem. Ekkor abbahagyta a furcsa játékát.

Ám nem telt el hosszú idő, apja újra zaklatni kezdte a lányt.

Egy alkalommal, amikor anyja kiment kezet mosni, a férfi lehúzta a bugyiját, és fogdosni kezdte. 

- Lehúzta a nadrágját, és az én bugyimat is, és mondta, hogy én is érjek hozzá. Emlékszem, ahogyan cigarettaszagú lehelletével a fülembe suttogta, hogy ne mondjam el senkinek, mert ez a mi kis titkunk"Ezután mindig adott nekem aprópénzt, vagy valami édességet, és úgy tett, mintha ez az egész, amit csinál, teljesen normális dolog lenne - emlékszik vissza a lány.

Alex apja sokat utazott a munkája miatt, egyik alkalommal Skóciába kellett mennie, és elhatározta, hogy magával viszi a lányt is. Azt mondta neki, elmennek világot látni, egy kis "kiruccanásra", és hogy alhatnak a kocsiban, mert az utastérben van emeletes ágy.

"Izgatott voltam, azt gondoltam, egy jó kaland lesz. Rögtön be is pakoltam magamnak néhány ruhát, meg a plüssmacimat. Ehelyett egy hosszú, fárasztó út várt rám, és éjjel, amikor egy benzinkútnál végre megálltunk, apám orális szexre kényszerített. Nagyon zavarba jöttem, azt hittem, rosszul leszek. Elsírtam magam.

-idézte föl a lány a tragikus emlékeket.

- Amikor befejezte, adott nekem egy kis kártyát, és közben ezt mondta:ugye, emlékszel, hogy ez a mi titkunk?" Ezután elaludt.

Ahogy feküdtem az ágyon, az arcomhoz szorítottam a macimat, amit teljesen átitattam a könnyeimmel, miközben hang nélkül, magamban sírtam"

Következő nap Sydney úgy tett, mintha semmi nem történt volna, Alex segített neki a munkában, lerakodni a kocsit. Aztán, amikor hazatértek, tartotta magát a megbeszéltekhez: nem szólt senkinek a dologról.

Imádkoztam, hogy ne történjen meg még egyszer, és minden alkalommal, amikor közelített velém, közöltem vele, hogy nem akarom megismételni. De aztán sosem volt erőm megakadályozni. Anyunak mindeközben fogalma sem volt az egészről, bár megfigyeltem, hogy egyre többet veszekedtek apámmal. 

Egy reggel, amikor Alex már tízéves volt, anyja felébresztette, és közölte vele, hogy elköltöznek. 

Nagyon kellemetlen volt az egész helyzet. Apám onnantól fogva sosem látogatott meg minket, ám őszintén szólva, azok után, amit tett, nem is hiányzott."

- mondta Alex.

A lány ekkor még fel sem fogta igazán, hogy apja milyen károkat okozott a lelki fejlődésében. Majd 12 éves korában, az iskolai felvilágosító órán, újra lecsaptak rá a gyerekkori emlékek, és a kínok kínját élte át.

"Tombolt bennem a düh és a szégyenérzet. Ám ahelyett, hogy megbeszéltem volna valakivel, hogy mit érzek, teljesen magamba zárkóztam, Az iskolában azonban továbbra is jól teljesítettem"

- magyarázta Alex.

Magát büntette

A tanároknak feltűnt a lány szokatlan csendessége, beszéltek is róla anyjának, ám ő sem tudta, mi ennek az oka.

Elkezdtem úgy érezni magam, mint egy hatalmas csődtömeg, úgy gondoltam, én vagyok a hibás mindenért. Öncsonkításba menekültem, a legdurvább módszerekkel bánatlmaztam magam. Mivel tévesen azt éreztem, én tehetek az egészről, ezért büntettem magam. Amikor a penge éle elsüllyedt bennem, úgy éreztem, hogy mindez semmi ahhoz a fájdalomhoz képest, amit az apám okozott. Annyira szerettem volna már, hogy vége legyen ennek az egésznek, hogy egy nap bevettem egy marék fájdalomcsillapítót. De aztán anyu rám talált, és rohant vele a legközelebbi kórházig, ahol kimosták a gyomromat".

Anyám könyörgött, hogy beszéljek végre valakivel, arról, hogy mi a bajom, akár vele, akár mással. De én ellöktem magamtól, úgy éreztem, feleslegesen faggat, úgy sem tud segíteni azon, ami történt. A pszichológusnak sem árultam el semmit.

Alex továbbra is újraélte rémálmaiban gyerekkori szenvedéseit. Ilyenkor maga előtt látta apját, ahogy a szemébe nézett, és érezte a dohányfüstös leheletét. Fenyegető volt számára ez a szag.

Egy napon, tizennégyéves korában egy buszon utazott barátaival, amikor rémálmai valóra váltak: Újra látta apját élőben.

A hátsó ülésen ültem, amikor láttam, hogy az egyik megállónál felszállt, Kis híján sokkot kaptam. Zaklatottnak tűnt, és amikor felém fordult, és a szemembe nézett, úgy éreztem, mindjárt kiugrik a szívem a mellkasomból.Szerencsére nem ismert föl, és hamarabb leszállt, mint én. De ennek ellenére borzalmasan megijedtem".

Ahogy telt az idő, Alex tovább folytatta az önkínzást.

15 évesen ismét túlgyógyszerezte magát: az orvos által felírt antidepresszánsból nylet le egy marékkal, majd összeesett az utcán.

Ekkor barátja rohant vele a kórházba, miközben azonnal értesítette a lány anyját. Ám Alex még ekkor sem beszélt arról, milyen borzalmasan visszaélt vele apja gyerekkorában.

Ehelyett elkezdett inni azért, hogy felejtsen. Ám, ahelyett, hogy ez történt volna, egyre idegesebb lett, és hirtelen kitörései lettek:

Néha ököllel vertem a falat, amíg a csuklóm és az ujjaim be nem véreztek. De még ez is semmi volt ahhoz képest, amit belül éreztem".

Alex elmondta, hogy az egyetlen időszak, amikor valóban boldognak érezte magát, mindössze egy hétig tartott, amikor 11 évesen  sátortáborban volt Walesben a barátaival.

Nem tudta tovább magában tartani

2016-ban, amikor a lány már 17 éves volt, anyja barátai meghívták őket esküvőre.

Alexnak semmi kedve nem volt az egészhez, de ivel nem akart anyjának csalódást okozni, hagyta magát bevonni az előkészületekbe, együtt mentek ruhákat és sminkeket próbálni.

A templomi esküvő és maga a lakodalom is nagyon jól sikerült, egy elegáns szállodába mentek, ahol a kiszolgálás nagyon kedves és színvonalas volt. Még a lánynak is sikerült mosolyt csalnia az arcára, ám ehhez hozzájárult az a néhány pohár bor, amelyet elfogyasztott. 

Az ünnepség végén, este 11 körül egy barátjuk hazavitte őket kocsival.

"Emlékszem, útközben elaludtam, majd félúton felébredtem, és hányni kezdtem egy nejlonzacskóba. A barátunk megállt velünk egy benzinkútnál"

Ekkor a lány vigasztalhatatlanul sírni kezdett, és amikor az anyja megkérdezte tőle, hogy mi a baja, már nem tudta tovább magában tartani, elmondta az igazat:

Elmondtam neki, hogy mit művelt velem az apám gyerekkoromban. Anyám elfehéredett, és döbbenten kérdeztet, hogy miért nem beszéltem neki erről sosem? Ekkor ő is elkezdett sírni, miközben sajnát magát vádolta, hiába mondtam neki, hogy ő nem tehet semmiről"

- emlékszik vissza a lány.

Azonban, miután elmondta az anyjának, Alex ahelyett, hogy megkönnyebbült volna, méginkább szorongani kezdett. Nem akart ugyanis rendőrökhöz fordulni, mert tudta, hogy akkor megszegi apjának tett ígéretét, hogy nem beszél senkinek a dologról. Félt, hogy a férfi bosszút áll rajta. Ám az anyja nem hagyta annyiban.

Alex aznap éjjel kétségbeesetten próbált elrejtőzni egyik barátjánál, ám másnap reggel már kopogtattak a rendőrök az ajtól, és magukkal vitték a lányt kihallgatásra.

- Remegtem és zokogtam, miközben a rendőröknek felidéztem apám mocskosságait. De muszáj volt nekik válaszolnom pontról pontra, minden kérdésre

- mondta a lány.

Örült a börtönnek

Alex a nyomozás időszakát, és a tárgyalást is végigrettegte, de végül belátta, hogy többé nincs mitől félnie.

2017 július 21-én a tárgyaláson mindezt apjának is a szemébe mondta.

A férfi először szilárdan állította, hogy ő ártatlan, és semmi ilyesmit nem tett. Amikor azonban lánya is megérkezett a a bíróságra, nem hazudhatott tovább, kénytelen volt mindent bevallani.

 A lány először nem értette a hirtelen fordulat okát:

"Hihetetlenül megkönnyebbültem. Ám nem értettem, hogy lehet az, hogy apám, aki egészen eddig tagadta a vádakat, miért döntött úgy hirtelen, hogy bevallja az igazat? Talán megbánta, hogy ennyi fájdalmat okozott nekem?

A férfit kényszerítés, nemi erőszak és szexuális zaklatás vádjában bűnösnek bizonyult.

A következő hónapban, a másodfokú tárgyaláson a lány vette a bátorságot, odament az apjához, és közölte vele, hogy megérdemli a büntetést, és nagyon örül annak, hogy végre fellélegezhet, és többé nem kell tőle rettegnie. Mindeközben figyelte az arcát, hogy lát-e rajta némi bűntudatot - de apja a megbánás legkisebb jelét sem adta.

Amikor apja ügyvédje elmondta, hogy a férfi egész életében attól rettegett, hogy egyedül kell meghalnia, a lánynak végre leesett a tantusz:

Persze, hogy nem azért vallotta be a disznóságait, mert megbánta őket, vagy mert sajnált engem. Szándékosan akart börtönbe kerülni, hogy ott majd nem lesz egyedül halála napján. Miközben engem kínzott, végig magára gondolt, ahogyan ezt minden szemétláda, gerinctelen ember teszi."

Amikor a férfi számára 12 év börtönt szabtak ki, szélesen elmosolyodott a hírre.

Mimer egy pedofil szexuális ragadozó, aki saját lánya életét tette tönkre"

- mondta DD Neil Golding ügyész.

Esély a boldog életre

Több, mint két évvel a tárgyalás után Alex bevallotta, hogy még mindig nem dolgozta fel a történteket, sem lelkileg, sem pedig testileg nem érzi még magát teljesnek. A szorongása miatti gyógyszeres és alkoholos önpusztítása sajnos komoly károkat okozott az egészségében is. 

De hála a bátorságának, most már úgy érzi, kezd végre helyre kerülni az élete, kedvenc városába költözött Nyugat-Walesbe, ahol elkezdett dolgozni egy bankban, és megismerte vőlegényét, Owant, akivel már az esküvőt szervezik.

"Sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is megtalálom a boldogságot, úgy éreztem, az nekem nem jár, mert nem érdemlem meg. Amiket apám mellett kellett átélnem, bele sem mertem gondolni, hogy valami jó is történhet még velem életemben. Gyerekkorom ugyan nem volt, de a jövőmet már nem veheti el tőle az apám. Innentől kezdve 26 éves vőlegényemmel, Owain-nel szeretném leélni az életem, akivel nagyon szeretjük egymást. Azóta másoknak is elmondtam a szörnyű emlékeimet, hogy mindenki, aki hasonló helyzetben jár, okulhasson a példámból, és ne szégyeljen segítséget kérni."

- foglalta össze a lány.

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, tárcsázza a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as vagy 06 80 820 111-es telefonszámot!