Kormányzati engedélyhez akarják kötni a hírportálok indítását Kanadában

2020.02.05. 10:58

A szélsőségesen liberális elveket valló Trudeau-kormány olyan intézkedést akar bevezetni, aminek értelmében minden hírportálnak kormányzati engedélyre lenne szüksége a működéshez. Ezt a kommunikációs csatornák megújításának keretében vetették fel, a felelős miniszter pedig nem érti, mi ebben a nagy dolog. Az állampolgárok a közösségi médiában több esetben is felszólaltak az intézkedés ellen, mert szerintük ezzel veszélyben lehet a sajtószabadság az országban - írja a V4NA nemzetközi hírügynökség kanadai források alapján.

Január végén jelent meg egy jelentés a Kanadai Rádió-Televízió és Telekommunikációs Bizottságtól (CRTC), aminek már a címe is sokat sejtető: „Kanada távközlési jövője: Itt az ideje cselekedni". Ebben összesen 97 ajánlást fogalmazott meg a bizottság. Többek között szó esik arról, hogyan lehetne szabályozni nem csak a rádiós és televíziós szolgáltatókat, hanem már a híroldalakat is.

Az egyik ajánlás azt foglalja magába, hogy az internetes híroldalaknak ezentúl rendelkeznie kellene egy kormány által jóváhagyott engedéllyel a működéshez. Egészen pontosan az 56-os számú ajánlásról van szó, ami azt mondja, a jelenlegi, törvény keretében már létező kötelező engedély mellett regisztrálni is kellene minden olyan személynek, aki valamilyen médiatartalmat ad közzé az interneten.

A törvények megújításával a liberális Steven Guilbeault, a kanadai kulturális örökségért felelős miniszter lett megbízva, akit arról is kérdeztek, hogy egy ilyen szabályozás mennyiben érintené a külföldi oldalakat – például a Breitbartot. Guilbeault erre azt mondta, szerinte a külföldi weboldakat nem tiltanák be Kanadában akkor se, ha nem felelnének meg a kommunikációs bizottság által támasztott követelményeknek.

Hozzátette, nem is érti, miért olyan nagy dolog a tervezett szabályozás.

A jelenlegi szabályozások értelmében a kereskedelmi rádióadóknak egy héten a műsoruk 35 százalékában kanadai előadóktól kell dalokat leadniuk. Hasonló ajánlás megjelenik a CRTC jelentésében is, ami szerint a közvetítő vállalatoknak hozzá kellene járulniuk a kanadai tartalom előállításához.

Ezt Guilbeault véleménye alapján úgy lehetne elérni, hogy a cégek a jövedelmük egy részét erre szentelik, vagy esetleg adókat vetnek ki rájuk a cél érdekében. A miniszter hozzátette, ez az igazságosságról szól, és ezek a vállalatok jelenleg sok pénzt fektetnek be Kanadában – a kormány csak azt kéri most, hogy ennek a pénznek egy részét kifejezetten kanadai kulturális tartalom előállítására fordítsák.

Más véleményen van Michael Geist, az Ottawai Egyetem internet és e-kereskedelmi jogi kutatóprofesszora, aki szerint a jelentés felettébb extrém és nincsenek fizikai határai. Ráadásul a kanadai film- és televízióipar az utóbbi években nagy sikert könyvelhetett el magának, tehát nem teljesen érthető, miért is akarja a fentebb említett dolgokat kikényszeríteni a kormány.

Az ajánlásokban pedig arról sincs konkrétan szó, mi számít kanadainak, az viszont Geist szerint biztos, hogy például a Netflix nem tud előállítani kanadai tartalmat jelenleg – ahhoz ugyanis az kell, hogy maga a producer kanadai legyen.

Michelle Rempel Garner konzervatív képviselő is kifejtette nézeteit a tervezett újításokkal kapcsolatban, szerinte rémisztő gondolat, hogy a kanadai kormány kontrollálni akarná a médiát. Már csak azért is, mert a CRTC az alapján azonosítaná a híroldalakat, hogy azok helyénvalók és megbízhatók-e és így akarnák biztosítani a sokszínűséget is.

Mindeközben a jelentés azonban nem tér ki olyan, egyébként fontos dolgokra, mint például a kanadaiak védelme a személyes adataikkal való visszaéléssel szemben a Facebooknál vagy a Twitternél, sem arra, hogyan is találják fel magukat az 5G internet új világában.

A tervezett szabályozás felkavarta az állóvizet Kanadában, többen is a közösségi média felületeihez fordultak, hogy kifejezzék aggodalmukat.

Több ember szerint is veszélybe sodorja Trudeau kormánya a szabályozással a szólás- és a sajtószabadságot, illetve olyan világot akarnak ezzel teremteni, ahol csak az a média él túl, amelyik őket szolgálja.