Gilles-William Goldnadel, közismert francia esszéíró, ügyvéd a Le Figaróban írt cikkében fejezte ki felháborodását és sajnálatát amiatt, hogy a Hachette kiadó, néhány szélsőbaloldali és feminista munkatársa nyomására visszautasította a világhírű amerikai filmrendező, a négyszeres Oscar-díjas Woody Allen - az Annie Hall, a Manhattan, a Hannah és nővérei alkotója - emlékiratainak kiadását. Woody Allen az orvosi vélemény szerint sohasem zaklatta nevelt lányát, ő maga is tagadta, és sohasem emeltek vádat ellene. Ennek ellenére az aktivisták pedofilnak nevezik. Goldnadel arról ír, hogy a szélsőbal egyre inkább fasizálódik. A baloldali antiszemitizmus odáig jutott az ügyvéd-esszéista szerint, hogy az egyik legismertebb és sokáig legnépszerűbb New York-i zsidó ember, a 85 éves Woody Allen számukra három okból bűnös: fehér, férfi és öreg.

„Már nincs mit tenni. Minden héten egy szinttel lejjebb süllyedünk az őrült intolerancia lejtőjén" – kezdi írását Gilles-William Goldnadel, majd röviden kitér a francia közvéleményt és művészeti világot alaposan felkavaró César-díj-átadásra, amelyről az Origo itt, és itt is írt.

Március elején Roman Polanski volt a célpont a César-díj miatt, és gyakorlatilag sárba tiporták, megköpködték azok a partizánok, akik a nők jogainak önkéntes védelmezőinek bőrébe bújtak. Nagyon úgy tűnik, mondja Goldnadel, hogy a Le Monde március 7-i meglehetősen „empatikus" cikke alapján a „feminista militánsok szabályos áramütést kaptak" Polanski újabb sikerétől, vagyis, hogy megnyerte a legjobb rendezőnek járó César-díjat.

Roman PolanskiForrás: AFP/Thomas Samson

„Az már legyen a Le Monde felelőssége, hogy vajon azok a legradikálisabb baloldali neofeministák, akikre cikkében hivatkozik, tényleg a feminizmus globális mozgalmát testesítik-e meg. (A Le Monde a szélsőségesen radikális „Osez le féminisme" - Legyen merszetek a feminizmushoz - vagy a para-militáris Caroline de Haas által vezetett és a genderideológia egyik szélsőséges hirdetőjének tartott „Nous Toutes"  - Mi nők, mindannyian - szervezetekre hivatkozik.) „Akárhogy is legyen, kevésnek érzem magam ahhoz, hogy elképzeljem, hogy a radikális neofeministák micsoda örömujjongásban törtek ki, amikor megtudták, hogy a Hachette kiadó visszautasította Woody Allen „Apropos of Nothing" című emlékiratainak kiadását" - írja Goldnadel.

„Ez a döntés egyszerre undorító és gyáva"

A tervek szerint a könyv április 7-én jelenik meg az Egyesült Államokban, a Hachette Stock kiadónál április 29-én „Soit dit en passant" („És még annyit tennék hozzá...") címmel jelent volna meg. „Ha hinni lehet a Hachette-nek, nehéz volt a kiadást lemondani, ahogy fogalmazott a kiadó, „nem mondunk le egy kiadást csak úgy, könnyedén". „Nem tudom, hogy ez a döntés tényleg nehéz volt-e, de hogy undorító és gyáva volt, az biztos", reagált Goldnadel a Hachette közleményére.

De mi is történt valójában? A kiadó néhány, New York-i irodájában dolgozó munkatársának tiltakozása miatt hozta meg döntését, arra a soha be nem bizonyított, később meg is cáfolt állításra alapozva, hogy a filmrendező nevelt lányát, Dylan Farrow-t 1992-ben szexuálisan zaklatta. Az alkalmazottak tiltakozó akcióját egy másik, komolyabb tiltakozás előzte meg, amelyet Woody Allen és Mia Farrow közös fia, az ultraliberális New Yorker újságírója, Ronan Farrow, Dylan testvére szervezett, aki szintén háborúban áll filmrendező apjával.

Dylan Farrow és Mia Farrow a Time magazin 2019-es gálájánForrás: Picture-Alliance/AFP/Foto: Geisler-Fotopress/Van Tine picture alliance/Dennis Van Tine/Geisler-Fotopres

Ronanról érdemes még megjegyezni, hogy a #MeToo-mozgalom internetes szervezésének egyik központi figurája, aki 29 évesen Pulitzer-díjat kapott Harvey Weinsteinről készített sokkoló, oknyomozó riportjáért, legutóbb pedig védelmébe vette Adèle Haenel francia színésznőt, aki botrányos körülmények között hagyta el a César-díj átadási ünnepségét, tiltakozásul a Polanskinak adott César-díj miatt.

Így tehát, fogalmaz persze iróniával Goldnadel, a kiadó néhány alkalmazottja és egy-egy igen csak jól mediatizált, megfelelően hangos személyiség elegendő volt ahhoz, hogy a Hachette „nehéz" döntését meghozza, és egy már kiadásra lekötött könyvet visszavonjon. És nem annak tartalma, hanem amiatt, aki írta azt.

„Egyre mélyebbre zuhanunk a gondolat, az írás és az írói megnyilvánulás szabadságának a lejtőjén"

Goldnadel ennél a pontnál tér ki arra a szerinte irodalmi értelemben is - így fogalmaz - undorító aspektusra, ami a döntés mögött meghúzódik, és amely miatt úgy gondolja, hogy „egyre mélyebbre süllyedünk a gondolkozás, írás és megjelenés szabadságát veszélyeztető lejtőn, és ez a veszély minden nap egyre nagyobb".

Goldnadel szerint Polanskit a hetvenes években az Egyesült Államokban elítélték, de az ügyvéd-esszéista szerint „Woody Allen esetében sem a Hachette, sem a neofeministák nem tudnak ehhez hasonló jogi érvet felhozni, Woody Allent ugyanis soha sem ítélték el, nem indult még csak eljárás sem ellene". (Polanskit egyébként a szélsőbaloldaliak és a feministák nem a hetvenes évekbeli szexuális bűncselekménye miatt támadják, hanem az újabb, sohasem bizonyított és Polanski által tagadott vádak miatt - legutóbb egy nyugdíjas manöken állította, hogy 45 évvel ezelőtt Polanski meg akarta erőszakolni.)

Woody Allen a 2019-es cannes-i filmfesztiválonForrás: AFP

Az amerikai igazságszolgáltatás 1992-ben sem indított eljárást Woody Allen ellen. Egy 1993. március 17-i orvosszakértői vizsgálat fel is mentette, a Yale-Ne Haven kórház által kiadott orvosszakértői vizsgálat ugyanis cáfolta Dylan Farrow állításait, amelyekben az akkor 7 éves kislány szexuális zaklatással vádolta meg nevelőapját. A jelentésben a szakértők egyebek mellett azt is feszegetik, hogy vajon mi indította a 7 éves Dylant arra, hogy ezt a súlyos vádat megfogalmazza? „Lezárhatjuk a vizsgálatot azzal, hogy Dylannel szemben nem követtek el szexuális zaklatást, ellenben nem tudjuk a végleges okát megállapítani annak, hogy milyen okok miatt vádolta meg Dylan Woody Allent. Talán azért, mert egy törékeny kisgyerekről van szó, aki egy meglehetősen egzaltált családban élt, vagy esetleg azért, mert az anyja erre biztatta?"

Épp ezért jut Goldnadel arra a következtetésre, hogy egyenesen aljasság Woody Allent, aki kezdettől fogva tagadta a vádat, amit orvosszakértői vizsgálat alapján elutasítottak, és eljárás sem indult ellene, bűnösnek nevezni. Az pedig, hogy még megjelentetni sem lehet, figyelembe véve Woody Allen elképesztő és felvilágosult életművének egészét is, az olyan, „mintha egy rendőrt nyilvánosan fokoznának le a tomboló tömeg nyomására", persze ok nélkül.

Goldnadel a továbbiakban arról ír, hogy kezdi ez az eset a Dreyfus-ügyre emlékeztetni.

(Alfred Dreyfus-t, a francia hadsereg zsidó tüzérségi tisztjét 1894-ben ítélték el hazaárulásért, majd egy dél-amerikai börtönszigetre vittek. Az ügyet a francia igazságszolgáltatás legnagyobb tévedései között emlegetik, mondván, azt az antiszemitizmus motiválta, és Dreyfust később felmentették. Éppen erről rendezett filmet most Polanski, a Vádolom a címe, ez nyert Velencében rendezői nagydíjat, és ezért kapott forgatókönyvírói és rendezői Césart.)

Alfred DreyfusForrás: Wikimedia Commons

 „Visszatérve Woody Allenhez, folytatja Goldnadel, róla egész pontosan azt írtam 2004-ben, hogy a liberális New York-i értelmiségi mindenki számára a népszerű zsidó ember típusát jelenti. Diaszpórához kötődő, állandóan aggódó, beteges, ártalmatlan, hipochonder, akit saját anyja kasztrált, azaz ő az ideális zsidó". De az élet megmutatta, hogy ez még sincs így, Goldnadel arra is emlékeztet, hogy már korábban is vitatkozott azokkal, akik úgy vélték, hogy Polanski miatt majd az antiszemitizmus fog virágozni. Erre nem került sor, ugyanis - egy sajátos képpel él az ügyvéd-esszéista - „a zsidó fa mögött egy sokkal kiterjedtebb és kimondhatatlan erdő húzódik meg", mondja Goldnadel, ugyanis szerinte (a holocaust-túlélő) Polanski és Woody Allen (a szélsőbaloldal szemében) már nem is zsidók, hanem fehérek, férfiak és öregek.

Ez három olyan „bűncselekmény", amit legalább annyira el kell ítélni, mint titkolni. De már pontosan itt tartunk. „Néhány hete a szélsőbaloldali diákok könyveket égettek el, ma pedig egy kiadó „fújja a passzát szelet" és „irányítja az időjárást", vagy irodalmi díjakat osztogat, esetleg éppen úgy dönt, hogy nem ad ki egy könyvet, azért, hogy még csak véletlenül se okozzon csalódást a baloldali feminizmusnak. De ugyanígy szemtanúi vagyunk a naponta fasizálódó radikális baloldal felemelkedésének is. A feminista, "antirasszista" vagy ökológiai baloldalnak.

„Foresti ismét tüsszenthet egyet, és a hatalmas Woodyból is csak egy törpe lesz". Goldnadel arra utal, hogy a César-díj átadási ünnepségen Florence Foresti konferanszié (civilben egy eléggé közönséges humoristanő) „letörpézte" Roman Polanskit.