Gyenge állam, a kijárási tilalmat nem elfogadó bevándorlók, drámai mulasztások

French police officers stand guard and patrol while people do their grocery shopping at the Barbes Market, on March 18, 2020, in Paris, as a strict lockdown came into in effect in France to stop the spread of COVID-19, caused by the novel coronavirus. - A strict lockdown requiring most people in France to remain at home came into effect at midday on March 17, 2020, prohibiting all but essential outings in a bid to curb the coronavirus spread. The government has said tens of thousands of police will be patrolling streets and issuing fines of 135 euros ($150) for people without a written declaration justifying their reasons for being out (Photo by JOEL SAGET / AFP)

Gilles William Goldnadel ügyvéd és rendkívül sikeres, konzervatív esszéíró a Le Figaróban elemezte Franciaországot a koronavírus-járvány idején. A drámai késlekedések (a baloldali, nyitott határok elvének való esztelen megfelelési kényszer miatt hetekig halasztgatta Macron elnök az olasz-francia határ lezárását), a párhuzamos társadalom drámai erőszakossága (a beilleszkedni nem akaró bevándorlókat a kijárási tilalom sem érdekli), és mindezek tetejében a gyenge állam, amely képtelen végrehajtani akaratát. Erről ír Goldnadel, és gondolatmenetének a lényege: ilyen helyzetben kellene valamilyen közmegegyezés - ideiglenesen. Ameddig tart a járvány.

Gilles-William Goldnadel Forrás: AFP/saget/Joel Saget

"Elismerem, kemény gyakorlat, de vállalni kell. Gyakorolnom kell lassú és mély légzéssel a transzcendentális meditációt. Pedig inkább ordítani volna kedvem. Nem volt hiábavaló hajtogatnom a magamét, dacára a gúnyos és csúfondáros megjegyzéseknek.

Elsősorban és mindenekelőtt, heti rendszerességgel és orrvérzésig hangsúlyoztam a határzár fontosságát.

Kocogó a párizsi Eiffel-torony előtt 2020. március 18-án Forrás: MTI/AP/Thibault Camus

Ugyanazok az emberek, akik akkor gúnyolódtak, most amnéziában szenvednek. Többek között a Le Monde, amely alig két hete elsők közt írt gúnyos stílusban az identitás alapú hiábavaló és ostoba elszigetelődésről, négy nappal ezelőtt ékesszóló cikket tett közzé:

Közel-Keleti félelem az iráni gócponttól. A nagyon korán elzárkózott kőolaj-nagyhatalmakban a fertőzés mérlege továbbra is alacsony.

Idézem teljes egészében a négy újságírót: „Az, hogy a számok alacsonyabbak, mint amitől féltek, valószínűleg azzal magyarázható, hogy ezek az államok már idejekorán elbarikádozták magukat."

Mintha csak álmodnánk vagy rémálomból ébrednénk. Ugyanezek az emberek két héttel ezelőtt még kioktatták a „populistákat", akik Franciaországnak a megmentő barikádot követelték."

Az ügyvéd-esszéíró arra utal, hogy a bevándorlókkal mindig rendkívül engedékeny Macron elnök az utolsó pillanatig nem volt hajlandó lezárni a francia-olasz határt, pedig ezzel csökkenthette volna a járványveszélyt Franciaországban.

Sibeth Ndiaye burleszk-előadásakor, melyben komolyan magyarázza, hogy nem tudja, hogy kell egy maszkot felvenni, rendkívüli hidegvérre van szükség, ha nem akarunk kétségbeesni

Így folytatja Goldnadel. Akiről ír, az Sibeth Ndiaye, a francia kormány egyik legtöbbet bírált tagja, kormányszóvivő. A szenegáli bevándorló, aki alig négy éve lett francia állampolgár, ocsmány stílusban beszélt Simone Weilről, a holocaust-túlélő, konzervatív politikusnőről a halála napján, botrányosan öltözött a nemzeti ünnepen vagy éppen tekintélyes (milyen meglepő: jobboldali) politikusokkal szemtelenkedett. És már tombolt a járvány, amikor azon nevetgélt, hogy esze ágában sincs maszkot hordani. Később is viccelődött a maszkokon.

Sibeth Ndiaye Forrás: AFP/Hans Lucas/Marie Magnin

Goldnadel szerint gyalázatosan viselkedett a járvány idején az összevissza beszélő és késlekedő Agnes Buzyn egészségügyi miniszternő is, ő később lemondott, mert Macron főpolgármester-jelöltje lett. Majd így folytatja, a muszlim bevándorlókra utalva:

Aztán itt van még a sajátos viselkedése azoknak, akik rendkívüli módon elutasítják a kijárási tilalmat.

Néhány országosnak tulajdonítható viselkedésmódon kívül tudjuk, hogy Seine-Saint-Denis megyében lehetetlen fenntartani a rendet (hírhedt, migránsok lakta no-go zónáról van szó). A kijárási tilalom ugyanis nem érdekli az ott élőket.

Chateau Rouge március 20-án, rendőri ellenőrzés Forrás: AFP/ Hans Lucas/Antoine Martin

Az állami média továbbra is éppoly óvatos, mint egy olyan kormány, amely nyilván azt gondolja – és mondjuk ki, talán jogosan –, hogy a szokásosan engedékeny elnyomó apparátus (értve ezen az államot mint legitim erőszakszervezetet) nincs abban a helyzetben, hogy megfelelő módon elnyomó legyen ebben a rendkívüli időszakban, írja Goldnadel. Azaz:

A francia állam egyszerűen gyenge

"Némelyek polgári szellemének bemutatása céljából idézzük például Madjid Messaoudene, saint-denis-i szélsőbaloldali önkormányzati képviselő, az emlékezetes iszlamofóbia elleni felvonulás szervezőjének szavait, aki a rendőrségi prefektúra utasításait a kijárási tilalom be nem tartásának bejelentésére – ekképpen kommentálta a Twitteren:

„Hölgyeim és uraim: a besúgói rendszer visszatért." Ő volt a moralista, aki viccelődött a (muszlim tömeggyilkos) Mohammed Merah által elkövetett mészárlást követően.

Az összes lehetséges magyarázat közül álljon itt az egyiké, Djemila Benhabib, a csodálatos algériai ellenálló véleménye, mely a Le Figaro Magazine hasábjain jelent meg egy Alexandre Devecchio-nak adott interjúban:

Saint-Denis sokkal erősebb közösség, mint Oran. Az őslakos rendszer szívében van, és a nemzetközi iszlamista stratégia középpontjában.

Ez legalábbis részben választ ad a helyzetre." A csodálatos ellenálló kifejezést Goldnadel természetesen ironikusan érti. A párhuzamos társadalom kialakulásának újabb, drámai részlete különösen nyomasztó a koronavírus-járvány idején. Majd így folytatja:

Párizsi migránstábor felszámolása január 28-án Forrás: Hans Lucas/Antonin Burat / Hans Lucas/Antonin Burat

Hasonló szellemben, éppen nem a jó szándékunk híján, mégis dühöt ébreszthet azoknak a migránsoknak a helyzete is, akik most Párizsban, és annak határain kóborolnak, nyilvánvalóan megsértve a kijárási tilalmat.

A Nice-Matin napilapot olvasva kiderült, írja Goldnadel, hogy a nizzai közigazgatási fogdát kiürítették, kiengedték a kitoloncolásra várókat.

Az illegális bevándorlókat Franciaország-szerte visszaküldik a veszélyes természetbe, ami természetesen egészségügyi, de még inkább biztonsági problémákat vet fel

"Ezen a ponton, talán nem szükséges tisztázni, hogy sokkal kevésbé a bolyongásra ítélt szerencsétleneket hibáztatom, mint azokat az áljótét lelkeket, akik hamis jóindulatuk révén bűnös gondatlanságot követnek el."

Párizsi migránstábor felszámolása január 28-án Forrás: Hans Lucas/Antonin Burat / Hans Lucas/Antonin Burat

Az ismert ügyvéd-esszéíró szerint a nagy járvány és a gyenge francia állam miatt ebben a helyzetben nem szabad senkinek a másik ellen harcolnia. "Miután kiöntöttem a haragom, most azt akarom megírni, hogy miért szólalok föl az ideiglenes tűzszünet és a nemzeti egység szükségessége mellett.

Mert most nem a perlekedés vagy a bíráskodás, hanem az ideiglenes megegyezés ideje van.

Először is, egy szót a politikusok felelősségéről. Nézzék el nekem ezt a közhelyet: a politikusi állományunk olyan, amilyet érdemlünk. És a hétköznapi idők nem kedveznek a kivételes embereknek. A jelenség nem mai, idézem a Névroses Médiatiques (Plon, 2018) című könyvemből Gustave Le Bon magyarázatát a politikusi tekintély elvesztéséről: „A múltban, és ez a múlt nem is volt régen, a kormányok működése, néhány író és kevés számú újság befolyása alakította a közvéleményt. Manapság az írók elveszítették minden befolyásukat, az újságok pedig csak visszatükrözik a véleményt. Ami az államférfiakat illeti: messze nem irányítják, inkább csak követik a közvéleményt. A közvéleménytől való félelem néha már rettegéssé fajul és kiöl minden vezetői határozottságot."

Koronavírusos beteget visznek kórházba március 24-én Forrás: AFP/Jean-Francois Monier

Nem szükséges bizonygatni, hogy a tomboló médiaáradat elektronikus hisztériája exponenciálisan megsokszorozta ezt a jelenséget. Nem beszélve a szisztematikus negativizmusról, amelyet az újságírói világ egy része elfogadott. Csak egy példa. Ma ezt a kormányt hibáztatják a bűnös elővigyázatlansága miatt. De kell-e emlékeztetnem a Roselyne Bachelot-t ért kritikákra, akit a média azért ítélt bűnösnek 2009-ben, mert túl sok óvintézkedést tett az A/H1N1 influenza ellen a franciák védelme érdekében?" Bachelot egészségügyi miniszter volt Nicolas Sarkozy elnöksége idején (korábban Chirac alatt környezetvédelmi miniszter), és részben azért, mert következetesen konzervatív politikus, a baloldali médiumok szabályos hajtóvadászatot folytattak ellene. Kiderült: minden óvintézkedése egy esetleges járvány ellen jogos volt.

A járvány miatt otthon maradt emberek Párizsban március 26-án Forrás: NurPhoto/Mehdi Taamallah/NurPhoto/Mehdi Taamallah

Írását így fejezi be: háború idején nincs helye a haragnak. A csapások közepette a testvériség ideje van. Azaz, mint írása címében utalt rá: Franciaországban közmegegyezés kell, legalábbis ideiglenesen.