A koronavírus elleni gyógymódot találhatta fel egy francia professzor, de Macron kormánya éveken át mindent megtett, hogy tönkretegye

2020.04.13. 18:29

Didier Raoult. Túlzás nélkül, néhány hét alatt a legismertebb francia orvos lett a marseille-i professzor az egész világon. Ugyanis a koronavírus elleni gyógymódot találta fel sokak szerint. A 68-as generációhoz tartozó, magát konzervatívnak tartó tudósról Donald Trump amerikai elnök is elismerően beszélt, a munkásságát sokáig elutasító Macron francia elnök pedig arra kényszerült, hogy a napokban Marseille-ben amolyan tiszteletlátogatást tegyen a professzornál. Egy komplikált orvosi kérdésben nyilván nem lehet feladata az Origónak, hogy állást foglaljon - hatásos-e vagy sem Raoult professzor gyógymódja, van-e komoly mellékhatása vagy nincs. Nem véletlen a címben használt feltételes mód: a koronavírus elleni gyógymódot találhatta fel. Így, tehát feltételes módban. De az mindenképpen megdöbbentő, hogy politikai érdekből és személyes féltékenységből a francia állam, Macron kormánya hogyan próbált kiszorítani a tudományos életből egy nemzetközi hírű tudóst.

Didier Raoult, a marseille-i egyetemi kórház igazgatója kinézetre (tekintettel a 60-as évek hippi korszakát idéző guru-szerű megjelenésére) akár a Hair című musical egyik szereplője is lehetne, de persze mégsem az. A külsőségeket leszámítva annyi azért igaz ebből a hasonlatból, hogy Didier Raoult világéletében lázadó, hatalmi tekintélyt nem tisztelő, ha úgy tetszik, „rendszeren kívüli" embernek, vagy (ahogy saját maga fogalmaz) közkeletű angolszász terminológiával élve, igazi „maverick"-nek számított. 1952-ben született, azaz a klasszikus 68-as, úgymond lázadó generáció tagja, de saját bevallása szerint ő jobboldali ember, a napilapok közül kizárólag a Le Figarót, a hetilapok közül a Le Point-t olvassa.

Ma ő az egyik legismertebb járványügyi szakértő az egész világon, a koronavírus ellen indított küzdelme miatt Elon Musk, de még Donald Trump amerikai elnök is felfigyelt rá. Didier Raoult ugyanis egy malária elleni gyógyszert, a klorokint vetette be a koronavírus elleni harcban, és a rendelkezésekre álló adatok és eredmények alapján nem teljesen sikertelenül. Az Origo utánajárt, hogy ki is valójában Didier Raoult, és miért váltott ki eljárása szokatlanul nagy indulatokat Franciaországban.

A trópusi járványokat, fertőző betegségeket kutató Didier Raoult Dakarban született. Apja katonai orvos, anyja ápolónő volt. 1961-ben a család Marseille-ben telepedett le, ahol Raoult egészen a mai napig orvosként dolgozik. De addig még nagy út várt rá. Középiskolában kifejezetten rossz tanuló volt, iskolákat, és emiatt városokat is váltania kellett, harsány, provokatív és nehezen kezelhető kamaszként talán ezért is döntött úgy 17 évesen, hogy kilép az iskolarendszerből. Két évig a kalandnak élt, óceánjáró hajókon dolgozott, majd 1972-ben úgy döntött, hogy végre leérettségizik, később kínai nyelvet tanult, újra tengerre szállt, és váratlanul beiratkozott a marseille-i orvostudományi karra. Mint kiderült, azért az orvosira, mert apja ezt az egyet volt hajlandó finanszírozni. Szülész akart lenni, de „csak" a fertőzőbetegségek területéig jutott el, egyébként éppen, mint dédapja, Paul Le Gendre, aki, ahogy a Paris Match fogalmazott, „a XIX. század egyik megkerülhetetlen figurája volt", és többek között Franciaország első, fertőzőbetegségekre (és járványokra) specializálódott kórházának megnyitásában is részt vett. Ő volt tehát Raoult egyik „szellemi inspirálója", amit az is mutat, hogy katonai szolgálata alatt Tahitiben már a járványokkal foglalkozott, majd egy amerikai posztdoktori képzést követően, visszautasítva egy rangos állásajánlatot is, visszatért Marseille-be, ahol hatalmas erővel vetette bele magát a fertőzőbetegségek, járványok kutatásába.

Didier RaoultForrás: AFP/Gerard Julien

Marseille-ben hamar elhelyezi magát a pályatársai közé: „a legjobb akarok lenni a világon" - mondja. Miután professzor lesz a marseille-i egyetemi kórházban, a fertőzőbetegségekről írja tézisét, fokozatosan lépked fölfelé a ranglétrán, mígnem 1994-ben kinevezik a „Méditerranée Aix-Marseille II" egyetemi kórház elnökének, 5 éves mandátummal. Továbbra is a járványokkal, vírusokkal foglalkozik. 2003-ban, már mint az egyik legjobb francia virológust kéri fel a jobboldali Raffarin-kormány (ekkor Jacques Chirac a köztársasági elnök) arra, hogy készítsen jelentést a SARS-járványról. (SARS - azaz Súlyos Akut Légzőszervi Szindróma - atípusos tüdőgyulladást okozó járvány, amely 2002-2003 között terjedt el Kínából. Mivel az Európában és Amerikában előforduló néhány esetet azonnal sikerült lokalizálni és izolálni, utóbbi két földrészen nem pusztított).

A jelenlegi koronavírus-járvány kezelése miatt is érdemes részletesebben foglalkozni Raoult 320 oldalas jelentésével, amelyet 2003-ban adott át a kormányzat részére. A „Les Valeurs Actuelles" konzervatív hetilap egyik vezércikke alapján, amelyet François d'Orcival, a nagy presztízsű „Erkölcsi és Politikai Tudományok" akadémikusával írt, Raoult már ekkor világosan és egyértelműen felhívja a figyelmet az egyre erőteljesebben megjelenő vírusok veszélyeire. Az Ebola, az AIDS, valamint a Hepatitisz C-vel jelzett időszak tanulságait levonva ezt írja jelentésében: „Különösen félelmetes és nagy kockázatot rejt magában a légzőszervi megbetegedést okozó mutáns vírusoknak a megjelenése", majd így folytatja: „Az 1999-es hong-kongi madárinfluenza-vírust sikerült ugyan ellenőrzés alatt tartani, de lehet, hogy a következő influenzaszerű vírust már nem lehet kontrollálni". Arra is felhívja a figyelmet, hogy „egy ilyen vírus terjedése rendkívül gyors és veszélyes lehet", majd hozzáteszi: „A mi felkészültségi szintünk a várható kaotikus állapotokkal szemben nagyon gyenge lábakon áll".

Érdemes kiemelni, mert ennek különleges jelentősége van a mai francia járványügyi állapotok vizsgálata során (amelyekről az Origo itt írt részletesen), hogy Didier Raoult hozzáteszi azt is, hogy „egészen biztos, hogy a sajtó majd nagyon is negatív dolgokat ír a jelentésemről, katasztrófajóslást, paranoiát, sőt, pazarlást emlegetve, miközben a sürgősségi ellátás megszervezése ennél jóval súlyosabb költségeket jelent majd." Mára bebizonyosodott, hogy Raoult jóslata igaznak bizonyult.

Raoult egyébként a Le Figarónak adott legfrissebb, exkluzív interjújában is megerősítette azt, hogy már korábban előrevetítette, hogy mi történik majd, és azt is, hogy mit kellene tenni; de nem hallgattak rá, annak ellenére, hogy azt kérte a politikusoktól, hogy egy új egészségügyi koncepciót és politikát dolgozzanak ki és hirdessenek meg. Olyat, amely képes előrejelezni a járványokat is. „Már akkor figyelmeztettem arra, hogy el kell kerülni a kórházak túlterhelését, és virológiai kórházakat kell létrehozni, amelyekben azonnal el lehet különíteni egy járvány elején a betegeket."

Klorokin és hidroxi-klorokin-szulfát tartalmú gyógyszereket mutat egy orvos Marseille-benForrás: AFP/Gerard Julien

Didier Raoult nem várt senkire. Állhatatos munkájának köszönhetően a 2010-es évek elején sikerrel hozta létre Marseille-ben „saját", fertőzőbetegségekre specializálódott kórházát. A 3 emeletes, 75 ágyat biztosító, egymástól hermetikusan elválasztott szobákkal felépített intézmény Franciaországban egyedülálló módon már akkor alkalmas volt arra, hogy fertőző járványok idején a szükséges és létfontosságú elkülönítést végre lehessen hajtani.

Raoult és a koronavírus-járvány

Didier Raoult-t még januárban azzal bízták meg, hogy a Vuhanból repülőgéppel hazatelepített és karanténba zárt franciákat felügyelje, vizsgálja, tanulmányozza, ha úgy tetszik. A levett vérmintákat tudós kollégáival folyamatosan elemezték, közben pedig Raoult kétszer is Kínába utazott, mert meggyőződése volt, hogy a koronavírus elleni megoldás ott születik meg. „Január végén egy kínai kutatócsoport rájött, hogy a koronavírus érzékenyen reagál a klorokinra. Az erről szóló tanulmány megjelent a „Call Research" nevű tudományos szaklapban is, amely a világ egyik legszínvonalasabb kutatási eredményekkel foglalkozó szakmai újságja. Majd szintén Kínában egy 100 fős betegcsoportot „látható és elfogadható eredményekkel kezeltek a koronavírus által kiváltott tüdőgyulladással szemben" - idézi Raoult-t a „Paris Match". Ezután következik a fordulat.

Aztán január 25-én közismert Youtube-csatornáján „A játszmának vége" címmel bejelentette, hogy megkezdi kísérletét a maláriát gyógyító klorokinnal és a krónikus autoimmun betegségeket szinten tartó hidroxi-klorokinnal. Egy önkéntesekből álló 24 fős betegcsoportban e két gyógyszert, továbbá a zika-vírus (többek között a magzatoknál előforduló kóros kisfejűséget okozó, szúnyogcsípéssel terjedő vírus) ellen használt antibiotikumból álló „koktélt" használja fel. Vitathatatlan, és ezt később a szemére is vetik, hogy ez a kísérlet nem felelt meg az érvényben levő járványügyi, virológiai protokollnak, viszont a betegek 75 %-a 10 nap alatt meggyógyult.

A bejelentést követően Raoult nevét az internet fénysebességgel fölkapta, és ahogy a „Paris Match" hetilap fogalmazott, „Mulhouse-tól Béziers-ig, Sydney-től Lagosig, Manilától Montreálig" mindenki Raoult-ról és a klorokinról beszélt. Sőt, a hír még Donald Trump amerikai elnökig is eljutott; aki azt mondta, hogy „jó esélyek vannak arra, hogy óriási hatása lehet (a gyógyszernek). Ha működik, az egyenesen az égiek ajándéka lesz". Trump március 24-én engedélyezte a klorokin használatát az Egyesült Államokban, az izraeli Teva gyógyszergyártó cég pedig azt jelentette be, hogy március 31-ig 6 millió klorokin tablettát szállít az Egyesült Államokba, majd egy hónapon belül több mint 10 milliót. Azóta összesen 10 országban ajánlják a gyógyszert a koronavírus elleni védekezésben, a megbetegedés első fázisától kezdődően, hozzátéve, hogy csak orvosi felügyelet mellett (az Egyesült Államokban használata például csak kórházban engedélyezett). Magyarország a világ egyik legnagyobb hidroxi-klorokin exportőre, ezért a magyar kormány a Világgazdaság című újság információi szerint megtiltotta az alapanyag kivitelét, egyelőre hat hónapra, hiszen - amennyiben a kutatások igazolják - Magyarország az alapanyagból akár 2,2 millió beteg kezelésére elegendő gyógyszert tud előállítani.

Franciaországban nem ment ennyire egyszerűen a gyógyszernek a koronavírussal szembeni bevezetése. Ráadásul, ahogy arról már írtunk a bevezetőben, Franciaország egyik fele rajongásig tiszteli a marseille-i orvosprofesszort, a másik fele pedig szeretné inkább elhallgattatni (már halálos fenyegetést is kapott) és eredményeit megkérdőjelezik, ahogy azt maga a francia egészségügyi minisztérium is tette, amikor a francia baloldal szócsöveként működő „Le Monde" napilap véleménye alapján Raoult eredményeit közleményben nyilvánította „fake news'"-nak.

Az egészségügyi miniszternő és a tudományos életet irányító férje - Raoult ellen

Hogyan lett ez az ügy, annak ellenére, hogy emberek, életek mentéséről van szó, valójában egy politikai ügy? - tehetjük föl joggal a kérdést azok után, hogy egy orvosi eljárást egy minisztérium így minősít.

Kezdjük talán azzal, hogy miért veszítette el Didier Raoult kórháza az ún. Inserm minősítést 2018-ban. Az 1964-ben alapított Inserm (Nemzeti Egészségügyi és Orvostudományi Kutató Intézet) minősítése egy kórház vagy kutatóintézet számára azért fontos, mert ezt a rangot csak a legjobb intézetek kaphatják meg, azzal pedig rendkívüli pénzügyi források és lehetőségek járnak együtt.

Az ügy azért is érdekes, mert 2010-ben, azaz Nicolas Sarkozy elnöksége alatt Raoult-t éppen az Inserm részesítette egész addigi pályafutásáért az intézmény nagydíjában. 8 év elteltével pedig vissza akarják vonni a kiemelt minősítését.

A válaszhoz fontos tudni, hogy az Inserm vezetője 2014 és 2018 között Yves Lévy volt, és, hogy igazgatói mandátumának egy része egybeesett Agnès Buzyn egészségügyi miniszterségével, aki történetesen Lévy felesége. (Buzyn 2017-2020. február 17. között volt egészségügyi miniszter, ezt követően lemondott, és Macron főpolgármester-jelöltje lett, szerepéről korábban részletesen írtunk.) Tekintettel arra, hogy az Inserm egyik felügyeleti jogköröket ellátó felettes hatósága az egészségügyi minisztérium, értelemszerűen összeférhetetlen, hogy amíg Agnès Buzyn az egészségügyi miniszter, az alárendeltségében levő Inserm-et a férje vezesse. Erre az összeférhetetlenségre elsőként Didier Raoult reagált, és követelte az összeférhetetlenség azonnali megszüntetését. (Yves Lévy a kinevezését a baloldali Francois Hollande kormányától kapta 2014-ben. Érdekes: Levy is immunológus orvos, csak jóval sikertelenebb, mint Raoult.)

Agnes Buzyn és férje, Yves LevyForrás: AFP/Ludovic Marin

De más is történt 2018-ban. Didier Raoult kórháza (Franciaország 5 másik kórháza mellett) addig speciális kormányzati státuszt élvezett, komoly autonómiával rendelkezve végezhette kutatásait, eljárásait önállóan menedzselhette. Hervé Vaudoit, független újságíró szerint Didier Raoult és Yves Lévy között szabályos háború alakult ki a státusz miatt, amit Yves Lévy mindenáron vissza akart vonni, ezzel gyakorlatilag ellehetetlenítve Raoult-t és kutatásait, mintegy bosszút állva amiatt, hogy Raoult nyíltan beszélni mert Lévy és miniszter felesége, Buzyn összeférhetetlenségéről. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy Didier Raoult akkor már a legismertebb francia virológus, járványkutató volt nemzetközi kontextusban is. A „Microbiologie" tudományos revü 2017-es elemzése alapján ő volt a világon a legtöbbet idézett tudományos forrás, meghatározott időn belül írt 636 cikkére összesen 18128 alkalommal hivatkoztak különféle tudományos publikációkban.

A státusz megvonásának folyamatába Lévy bevonta akkor már egészségügyi miniszter feleségét is, aki a felsőoktatási miniszternővel, Frederique Vidal-lal közös nyilatkozatban jelentette be a különleges státusz visszavonását, és hogy ne legyen gyanús a Raoult elleni manőver, a státuszvisszavonást minden intézményre kiterjesztették. (A különleges intézményeket együttesen felügyelte az egészségügyi és a felsőoktatási minisztérium, ezért kellett közös nyilatkozat a felsőoktatási miniszterrel). Tekintettel arra, hogy az összeférhetetlenség az Inserm-igazgató és felesége, az egészségügyi miniszter között akkorra már nyilvánvaló lett, maga a kormány avatkozott be ebbe az ügybe, és magához vonta a 6 különleges intézmény igazgatását, lényegében tehát annulálta az egészségügyi miniszter és a felsőoktatási miniszter korábbi intézkedését. Yves Lévy pedig ez alatt az idő alatt szemrebbenés nélkül harcba szállt egy újabb Inserm igazgatói mandátumért, de akkor már olyan szintű nemzetközi felháborodásba ütközött (többek között a The Lancet és a Nature tudományos szakfolyóiratok cikkeztek az összeférhetetlenségről), hogy Lévy inkább önként visszalépett.

A gyógyszerlobbi Raoult ellen?

Ennél jóval ellentmondásosabbak azok az információk, amelyek szerint a Raoult által használt egyik gyógyszert, a hidro-kloroxint Agnès Buzyn nyomására tették át abba a gyógyszerkörbe, amelyet csak orvosi vényre lehet beszerezni, bár azt korábban 50 évig recept nélkül lehetett kapni. Valóban, a hidro-kloroxint 2020 januárjában tették vénykötelezetté, de ahogy annak a V4NA nemzetközi hírügynökség utánajárt, arra nem az egészségügyi miniszter, hanem a Nemzeti Gyógyszerbiztonsági Ügynökség (ANSM) kérésére került sor. Az egy más kérdés, hogy ezt az ügynökséget is az egészségügyi minisztérium felügyeli, egyes források pedig úgy vélik, hogy miután korábban Yves Lévy, a miniszter asszony férje egy jelentős gyógyszerlobbi árnyékában építette fel karrierjét az Inserm-ben, az sem zárható ki bizonyossággal, hogy nem az volt a céljuk, hogy megnehezítsék a gyógyszerhez történő hozzáférést.

A gyógyszerlobbi megjelenése ugyanakkor nem csak itt érhető tetten. Raoult eljárásának és a klorokinnak egyik legnagyobb ellenzője a szintén virológus Karine Lacombe, egy párizsi egyetemi kórházigazgató, aki számos francia sajtóértesülés szerint a Gilead gyógyszergyártó laboratórium „lekötelezettje", és ez a laboratórium szintén végez koronavírus elleni gyógyszerkutatást, de nem a klorokinnal, hanem más gyógyszerekkel. Karine Lacombe hivatalos, érdekkapcsolatait feltüntető bevallásában valóban megjelenik a Gilead amerikai kutatócég, amelytől éveken keresztül 15 ezer eurót vett fel évente, és ugyanígy az AbbVie laboratóriumtól 3 ezer eurót. Az interneten is elérhető dokumentum ezt az információt megerősíti, viszont abból az is kiderül, hogy Karine Lacombe az említett pénzeket az AIDS és a Hepatitisz C elleni kutatásaiért kapta. Források szerint ennek ellenére sem zárható ki, hogy Karine Lacombe az említett kutatólaboratóriumok nyomásának hatására támadja Raoult-t és kísérletét a klorokinnal.

A kialakult helyzetben, továbbá a Twitteren és a közélet más területein is zajló Raoult-ellenes kampány miatt a „Les Valeurs Actuelles" információi szerint Emmanuel Macron március elején az Élysée palotába kérette Raoult professzort. Macron ugyanis belső források szerint érzékelte a feszültséget a „párizsi orvosi elit" és a „magányos harcot folytató, tehetséges, de rendhagyó virológus között".  Macron elnök egy idő után megérezte, hogy nem szabad a professzor elleni támadásokat segítenie, látszólag vagy ténylegesen, de értékelni kezdte Raoult munkáját; sőt, Brigitte Macron egy koronavírusos barátját irányította Raoult professzorhoz. Az ominózus Élysée-beli találkozón Raoult állítólag részletesen beszámolt arról, hogyan és milyen eredményekkel küzd a koronavírus ellen. A találkozót követően hirtelen általános jelleggel engedélyezték Raoult professzor eljárását, amit később módosítottak, és csak a súlyosabb esetekben tették lehetővé alkalmazását. Ez a változás megrázta Raoult-t és a francia orvostársadalom Raoult-párti részét, és tiltakozásba kezdtek amiatt, hogy a még csak kezdeti tünetekkel rendelkező betegeik innentől nem kaphatják meg a gyógyszert, mert úgy vélték, hogyha csak végső stádiumban lehet a gyógyszert beadni, már hatástalan lehet. A tiltakozás egészen Macronig elért, aki a Le Figaro szerint arra utasította Olivier Véran egészségügyi minisztert, hogy hagyják Raoult-t dolgozni, úgy, ahogy eddig; tehát az ő kórházában változatlanul megkaphatják a kezelést a betegek, már az első pillanattól kezdve. Az eljárás mindenkire történő kiterjesztése érdekében az orvosok petíciót indítottak, amelyet április 5-ig 180 ezren írtak alá. Macron marseille-i látogatása nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a Raoult-t kiszorítani próbáló orvoscsoportok óvatosabbak lesznek a professzorral.

Olivier Véran egészségügyi miniszterForrás: AFP/Yoan Valat

Ami a kezelés konkrétabb eredményeit illeti, több közéleti személyiség, politikus is gyógyultan távozott a marseille-i klinikáról. Többek között Valérie Boyer, a Republikánusok párt parlamenti képviselője, vagy Christian Estrosi, aki többek között Nicolas Sarkozy köztársasági elnök ipari minisztere is volt, és hosszú évek óta Nizza polgármestere, de Yves Moriane-t is megemlíthetjük, aki a Republikánusok párt marseille-i régiós irányítója. Mindhárman komoly erőkkel támogatják Raoult professzor munkáját, bár ennek nem is inkább politikai (mindhárman a jobboldali párt prominens képviselői), hanem inkább helyi, azaz földrajzi okai vannak: közel vannak Marseille-hez, régóta ismerik a professzort és tevékenységét.

A Raoult elleni támadások középpontjában az áll, hogy a professzor nem tud elegendő, megfelelő számú reprezentatív esetet felmutatni, és az eljárás engedélyezése sem felelt meg a szigorú orvosi protokoll szabályainak; támadói szerint sokkal több időre lenne szükség az eljárás (a Raoult-féle „koktél") bevezetéséhez, engedélyezéséhez. Raoult pedig azt mondja, hogy a hippokratészi eskü alapján neki embereket kell mentenie, mindvégig ezt tartja szem előtt, és nem a szabályokat.

Daniel Cohn-Bendit, a Vörös Dany: Jobban tenné Raoult, ha befogná a pofáját

Megszólalt Raoult-lal kapcsolatban a Vörös Danynek nevezett szélsőbaloldali provokatőr-politikus is. A legutóbb ismét pedofilügyei miatt kereszttűzbe kerülő Daniel-Cohn Bendit szokásosnak is nevezhető, visszataszító stílusában , rendkívül durva hangnemben nyilatkozott Didier Raoult professzorról. Többek között azt mondta, hogy „jobban tenné Raoult, ha befogná a pofáját, és az lenne ami, egy orvos". Természetesen Cohn-Bendit nem orvos, és semmit sem ért a tudományokhoz.

Daniel Cohn-BenditForrás: AFP/Georges Gobet

A legfrissebb adatok szerint, amelyről maga a professzor számolt be a Le Figarónak adott, április eleji interjújában, 1003 beteget kezeltek Raoult marseille-i kórházában, ebből egyetlen beteg halt meg. Néhány nappal ezelőtt egy 80 főre készített reprezentatív tanulmányt adott ki, amely egyértelműen azt mutatja, hogy a csoport 80 %-ánál hatásos volt a kezelés, csökkent a vírusállomány. A Washington Times friss információi alapján, amelyet 30 országból származó több mint 6000 orvos véleményére alapozott nemzetközi felmérés támaszt alá, egy 15 opciót tartalmazó gyógyszerlistából a hidroklorokint választották ki „a leghatásosabb terápiaként". Hogy még bizonytalanabb legyen a helyzet, zárásképpen tegyük hozzá, hogy friss internetes értesülések szerint a baloldali svéd kormány felfüggesztette a klorokin használatát a koronavírus-fertőzöttek esetében, szerintük annak súlyos mellékhatásai miatt.

Ami biztos: a francia állam az elmúlt években nehezítette a marseille-i professzor munkáját, és ha bebizonyosodik, hogy a koronavírus-oltóanyagot fejlesztette ki, egészen biztosan fel kell majd tárni: mennyit késett így a kutatás, és hogy ez milyen következményekkel járt.