Ilyenek voltak a nappalaim és az éjszakáim, amikor koronavírusos voltam

2020.04.13. 14:26

A folyamatos tájékoztatás ellenére azért vannak olyanok is, akik nem veszik elég komolyan azt a fenyegetést, amit a koronavírus jelent az emberekre. A betegségen átesettek beszámolója szerint sokszor elképzelhetetlen fájdalommal jár. Kétségtelen, hogy az esetek 80-85 százalékában a fertőzött emberek észre sem veszik, hogy betegek lett vagy nagyon enyhék a tünetek, de akiknél komolyak, azok valóban szenvedek. Ahogy többször elmondtuk: a koronavírus a 65 évnél idősebbekre és a krónikus betegekre pedig veszélyes. Ezért is kérnek mindenkit: aki csak teheti, maradjon otthon.

A koronavírus járvány világméretű elterjedése óta számtalan beszámoló született olyanoktól, akik átestek a koronavírus fertőzésen és felépültek a betegségből.

Magyarországon a kormány az első pillanatban meghozta a szükséges és határozott intézkedéseket, ezért sem szabadult el itthon és a járvány terjedésének az „ellaposítása" is sikeres volt. Szerencsére nem sok magyar ember szerzett eddig tapasztalatot a vírussal kapcsolatban, de egy magyar asszony szerencsés felépüléséről az origo.hu is beszámolt.

Bemutatunk néhány jellemző esetet külföldről, amelyben kizárólag a megbetegedés tüneteiről és a fertőzés okozta szenvedésekre koncentrálunk. 

Forrás: Twitter

A gyógyultak történetei minden esetben tanulságosak, ezeken keresztül jobban megérthető, hogy mivel nézünk szemben a mostani időszakban. Bár az már széles körben ismert, hogy a vírus az idősekre és a krónikus megbetegedésben szenvedőkre veszélyes, azonban nem árt, ha az elővigyázatosságot erősíti néhány valós tapasztalat megismerése. A 65 évesnél fiatalabbak és a nem krónikus, súlyos betegek életét nem veszélyezteti a vírus, de néhány nap, rossz esetben néhány hét komoly fizikai rosszullétet azért tud okozni.  

Szakértők szerint a lakosság döntő többsége képes lábon kihordani, vagy csak minimális tüneteket produkálva átvészelni a fertőzést. Akiken kitört a megbetegedés, azok pokoljárásként írták le a betegség lefolyását: borzalmas fájdalom, levertség, erőtlenség, láz és egyéb kínzó kísérő tünetek.

Forrás: AFP/2020 Getty Images/John Moore

Egy amerikai férfi azzal kezdte beszámolóját a facebook-on, hogy egy nap úgy érzete, hogy fáradtabb a szokottnál, illetve enyhe láza volt. Mivel rengeteget dolgozott abban az időszakban, ezért nem gondolt semmi többre, mint egyszerű kimerültségre.

Azonban hamar szokatlan tüneteket észlelt magán, amelyek nem származhattak sem túlhajszoltságból, sem megfázásból. Ekkor fordult orvoshoz, aki az első vizsgálatok után megnyugtatta, hogy valószínűleg semmilyen komolyabb probléma nincs. Ezért a férfi hazament pihenni.

A tünetei azonban súlyosbodtak, illetve koronavírusra jellemző szimptómákat fedezett fel magán, ezért egy magánlaborban elvégeztette a vírustesztet, ami pozitív lett. Tüneteit úgy írta le a kezdeti időszakban, hogy az influenzás megbetegedésre hasonlítottak, azonban sokkal kellemetlenebbek voltak, nagyobb fájdalommal jártak együtt.

A legrosszabb pedig csak ezután következtek: magas láz, beszélni is alig tudott, folyamatos légszomj gyötörte.

A légzése olyan volt, mintha homokot szívott volna fel a tüdejébe, a magas láz pedig állandósult. Napközben valamivel jobban érezte magát, de késő délutántól mindig szörnyű állapotba került. A légzési nehézségek miatt aludni sem tudott, amikor pedig mégis álomba merült, akkor ébredés után sem érezte magát kipihentnek. Ami a legkegyetlenebb élménye: az érzés, hogy amikor levegőt vesz, mintha homokszemcséket is magába szívna.

Egy másik amerikai beteg beszámolójában arról írt, hogy nála a betegség viszkető szemekkel és szinte azonnal magas lázzal kezdődött, az állapota pedig minden nappal egyre rosszabb lett.

Hamarosan hasmenés és mellkasi fájdalom következett. A legijesztőbbnek azt tartotta, hogy fogalma sem volt róla, hogy hol fertőződhetett meg, illetve, hogy milyen régóta volt vírushordozó. A tünetek ugyanis különösebb átmenet nélkül jelentkeztek nála, gyorsan leverték a lábáról.

Az állapota folyamatosan és gyorsan romlott, voltak pillanatok, amikor azt hitte, hogy meg fog halni, ugyanis egy hét elteltével sem érezte magát jobban.

A felépülés nagyon lassan kezdődött, amilyen gyorsan romlott az állapotba, olyan lassan tudott újra talpra állni. Elmondása szerint a hiedelmekkel ellentétben a koronavírus teljesen más lefolyású, mint az influenza. Bár a kezdeti tünetek hasonlóak, nagyon gyorsan erősödik a betegség és sokkal jobban megkínozza a betegeket.

Sok koronavírusban szenvedő napközben sem érzi magát jobban, folyamatos a rosszullét. Ez pedig nagyon kifárasztja a szervezetet, de pszichésen is sokkal megterhelőbb. Az ember nem látja az alagút végét, csak egyszerűen szenved, szünet nélkül.

Felgyógyulása után az amerikai férfi azt mondta, hogy ha visszamehetne az időben, akkor sokkal jobban vigyázna magára és a minimális esélyét sem adná annak, hogy megbetegedjen, betartana minden korlátozó intézkedést. Amit átélt, az minden eddigi megbetegedéséhez képest is sokkal gyötrelmesebb volt.

Egy New Jersey-ben dolgozó orvosi asszisztens hasonló tüneteket mutatott megbetegedése elején, erről az amerikai lapok is beszámoltak. Azonban plusz kellemetlenségeket is át kellett élnie: viszkető szemek, és a légszomj mellett hasmenés is jelentkezett nála.

Az átélt tapasztalatok után és saját korábbi ismereteit egybevetve az a véleménye, hogy komolyan kell venni a koronavírus fenyegetését. Nagyon nehezen élte meg azt az időt, amíg a koronavírussal küzdött. Meg tudja erősíteni azt a sokat hangoztatott figyelmeztetést, hogy a kockázati csoportba tartozók, mint éppen ő, aki krónikus beteg, különösen nagy veszélynek vannak kitéve. 

Egy londoni férfi erős száraz köhögésre és egyre erősebb fejfájásra panaszkodott néhány hete. Napok múlva jelentkeztek a tipikus tünetek: állandó magas láza, illetve a szagló és ízlelő képességét is elvesztette.

Először ő is azt hitte, hogy csak influenza, amit paracetamollal kezelt, illetve az ilyenkor szokásos gyógymódokat alkalmazta. Azonban az ízlelés és szaglás elvesztését nem tudta beleilleszteni a képbe, ennek ellenére nem gyanakodott koronavírusos fertőzésre.

Egy idő után émelygést, szédülést és hányingert érzett az említett panaszok mellett. Mivel ezek tudomása szerint nem tartoztak a tipikusnak mondott tünetek közé, megnyugodott, hogy valami más betegsége van. Korábban is átélt hasonlót, egy korábbi gyomorrontását is láz kísérte, ami néhány nap elteltével el is múlt.

Azonban az állapota napokkal később sem javult, a magas láz pedig különösen aggasztotta, úgy érezte, hogy nincs ereje ébren maradni, azonban nem tudott aludni a fájdalmaktól.

Egy teljes hét telt el, amíg orvoshoz ment, a vizsgálatok pedig kimutatták, hogy koronavírussal fertőződött. Ezután hazatért az otthonába, hogy ott gyógyuljon. Mivel egyedül élt, nem állt fenn annak a veszélye, hogy bárkit megfertőzhet.

Két hét telt el, mire jobban érezte magát, továbbra is köhögött, azonban a közérzete jelentősen javult, a láza sem volt már magas. Azonban csak a harmadik héten következett be áttörés az állapotában, ennek ellenére még sokáig gyengének érezte magát, de a fájdalmai és a láz teljesen megszűntek.

Egy német nő arról számolt be, hogy a kezdeti tünetek alapján azt hitte, hogy csak megfázott, nem produkált jellemző tüneteket, illetve az orra is folyt, ezért nem érezte szükségét annak, hogy szabadságra menjen vagy karanténba vonuljon.

Mivel folyamatosan követte a híreket és mindent elolvasott a koronavírusról, úgy gondolta, hogy nem fertőződött meg.

Egy nap azonban fáradtabbnak érezte magát a szokottnál, ezért este korán lefeküdt aludni, hogy kipihenje magát és túllendüljön a megfázáson is. Reggel azonban rettenetes végtag fájdalmakkal ébredt, alig tudott kimászni az ágyból. Azonnal leverte a betegség. Ekkor már az össze koronavírusra jellemző tünet jelentkezett nála.

Egy kínai férfi a The Guardian-nek mesélte el betegsége és felépülése történetét. Január 17-én jelentek meg az első enyhe tünetek: izomfájdalom, enyhe láza, de ezeknek nem tulajdonított különösebb jelentőséget.

Az izomfájdalmát gyógyszerekkel enyhítette, abban a hitben, hogy csak a téli időszakra jellemző megfázásról van szó.

Négy nap elteltével azonban még mindig fájdalmat érzett az izmaiban. A szüleitől azt a tanácsot kapta, hogy amennyiben nem megy le a láza, menjen be a kórházba kivizsgálásra. Ezért, mikor este megmérte és továbbra is láza volt, bement az egyik helyi kórházba, ahol ekkor már tele volt a váróterem emberekkel.

Másnapra még rosszabbra fordult az állapota. Ekkor már köhögött és megemelkedett a láza is.
A napok múltával egyre súlyosbodott a helyzet: hidegrázást érzett, alig tudott kikelni az ágyból, a hasa és a feje egyaránt fájt. Élete legrosszabb élményeként írta el ezt a néhány napot. A fiatal kínai kiemelte a rossz kedélyállapotot is, amit azzal próbált ellensúlyozni, hogy a kedvenc sorozatát nézte.

A rossz kedélyállapot jellemzően visszatérő jelenség azoknál, akiknél nehéz lefolyású a betegség. Érdemes tehát tudatosítanunk magunkban, hogy ez a betegség velejárója, és a gyógyulás fokozataival visszatér a betegek jó közérzete is.

Egy különösen érdekes „betegségnapló" egy teljes család megbetegedésének rövid, de intenzív kálváriájáról szól, szintén egy angol, betegségekkel foglalkozó facebook-csoportból:

Egy édesanya érezte magán először, hogy valami nincs rendben. De mivel a hírek csak a vírusról szóltak már hetek óta, azonnal arra gondolt, hogy ő is megfertőződött. Először kétségbeesett, hogy megfertőzi a férjét és a három kisgyerekét is. A család minden tagján elvégzett teszt azonban kimutatta, hogy az aggodalom már megkésett, mivel mindannyian fertőzöttek. Azt pedig senki nem tudta megmondani, hogy a fertőzés kinél kezdődött.

A család önkéntes karanténba vonult, a szülők pedig folytatták a napi rutint, annak ellenére, hogy rettenetes fájdalmaik voltak. Az anyuka és az apuka felváltva végezték a gyerekek körüli teendőket. Ami bizalomra ad okot, hogy bár a három gyerek fertőzött volt, semmilyen tünetet nem produkáltak.

Az édesanya saját tapasztalatait osztotta meg az interneten. Elmondása szerint nála azonnal száraz köhögés és enyhe láz jelentkezett. Azonban sem hasmenése, sem szemviszketése nem volt, illetve az ízlelését sem vesztette el.

Azonban a köhögés folyamatosan erősödött, még este sem tudott aludni tőle. A láza állandósult, illetve az izomfájdalom is erősödött minden nappal. Elmondása szerint a fájdalmakat semmilyen korábbihoz nem tudja hasonlítani, a mozgás is nehezére esett. Szerencséje volt, hogy a férjével támogatni tudták egymást. Időnkét az egyik szülő így pihenni is tudott.

A szülők láza olykor nagyon magasra emelkedett, ilyenkor alig tudtak lábra állni, ez azonban nem tartott soha több napon keresztül.

Nap közben gyakran érezték magukat mindketten jobban, estére azonban mindig visszatértek a fájdalmak és a láz. Néha szelídebb, néha intenzívebb formában. Vény nélkül kapható fájdalom- és lázcsillapítókat szedtek, ezek némileg enyhítették a tüneteket.

Másfél hetes küszködés után már a szülök is sokkal jobban lettek, majd a néhány nap múlva elvégzett teszt mindenkinél negatív lett. 

Az anya szerencsésnek érzi magát, hogy különösebb következmény nélkül jutottak túl mindannyian a megbetegedésen. Szerencsés azért is, mert a férjével ketten könnyebben vészelték át a legnehezebb napokat, azonban senkinek nem kívánja azt, amin átesett a család. A betegség mellett folyamatosan azért aggódott, hogy mi lesz a gyerekekkel, ha az ő és a férje állapota súlyosabbra fordul. 

Számtalan beszámoló elolvasása után az derül ki, hogy a felépülés hossza egyénenként eltér: van aki néhány nap alatt túljutott a nehezén, volt aki másfél, de volt három hetes lábadozási idő is.

A tünetek is természetesen lehetnek különbözőek. Van akinél légúti panaszok sem jelentkeztek, illetve előfordul, hogy csak a tünetek egy része jelentkezik, és szinte semmi nem utalt koronavírusra.

Az azonban biztos, hogy a legtöbbet azzal teheti mindenki, ha minimalizálja annak az esélyét, hogy megfertőződjön. Ezzel önmagát, de a szeretteit is megkímélheti egy rettenetes szenvedéstől. Nincs jobb megoldás: aki csak teheti, maradjon otthon.