A 2008-ban kezdődött gazdasági-pénzügyi világválság nagy vesztesének egyértelműen az Európai Unió számít, hiszen miközben 2012-re Ázsia lényegében már túl volt a válságon, illetve az Egyesült Államokban is elkezdődött a kilábalás, Európa gazdasága – a 2009-es nagy visszaesést követően –
2011 második felétől fogva egy második recesszióba süllyedt, a munkanélküliségi ráta elérte a 11 százalékot, érezhető javulás csak kevés EU-tagországban volt észlelhető.
Magyarország volt az egyik legnagyobb elszenvedője az akkori hibás válságkezelésnek, hiszen a Gyurcsány-kormány elhibázott gazdaságpolitikája miatt már eleve rossz gazdasági helyzetben lévő országtól
az Európai Unió és az IMF további megszorításokat várt el,
amelynek eredményeként a gyors kilábalás helyett elhúzódó recesszió, tovább növekedő munkanélküliség és a beruházások drasztikus visszaesése következett be.
Hasonló forgatókönyv valósult meg Görögországban is, ahol még hosszú évtizedekig érezhető lesz a megszorító csomagok társadalmi hatása.
Mint arra Xavier Vence, a Santiago de Compostela-i Egyetem Alkalmazott gazdaságtani tanszékének professzora A neoliberális EU válsága és bukása – egy demokratikus és szuverén alternatíva című könyvében rávilágított,
a 2008-as válságra adott válaszként uniós szinten elfogadott intézkedések egyértelműen jelezték az uniós intézmények gyengeségeit.
A gazdasági kormányzás megerősítését szolgáló intézkedések és szerződések mind a neoliberális gazdaságpolitikai irányzatra épültek, ezért azoknak alkalmazása a 2008-as válság során egyáltalán nem jelentett megoldást az unió tagállamainak problémáira, mivel
a legtöbb államban a recesszió további elmélyüléséhez, a pénzügyi piacoktól történő nagyobb függőséghez, a munkanélküliség növekedéséhez és fokozódó elszegényedéshez járultak hozzá.
Külön érdekesség, hogy a 2008-as pénzügyi világválság kirobbantásáért felelős egyik pénzintézethez, a Goldman Sachshoz igazolt az Európai Unióból José Manuel Barroso, az Európai Bizottság korábbi elnöke.
A Világbank, mind az ENSZ, de számos egyéb nemzetközi szervezet előrejelzése is arra hívja fel a figyelmet, hogy csak a migrációs válság kezdetén vagyunk, hiszen a túlnépesedési problémák, a klímaváltozás és a háborús konfliktusok miatt több száz millió ember indulhat útnak az elkövetkezendő évtizedekben Európa irányába.
Mindez azt jelenti, hogy
továbbra is fokozódó migrációs nyomással kell számolni, és továbbra is szükség lenne egy egységes európai megoldásra.
Hiába telt el ugyanakkor közel öt év a 2015-ös bevándorlási válság kirobbanása óta,
az Európai Unió továbbra sem egységes abban, hogy miként viszonyuljon a migrációhoz, mint jelenséghez.
A válság kirobbanásakor az EU minden korlát nélkül beengedte határain az illegális bevándorlókat, amelynek hatására jelentősen megnőttek a társadalmi és politikai feszültségek az unióban, ráadásul a
terrorcselekmények és a különböző erőszakos bűncselekmények száma is megnőtt számos tagállamban.
Jean-Claude Juncker, korábbi bizottsági elnök a 2015-ös bevándorlási válságot követően nem törődött a kelet-európai tagállamok véleményével és még a legutóbbi időszakban is azt a bevándorláspárti álláspontot képviselte, amelyet az európai választópolgárok többsége elutasít.
A nemzetállamok szerepe tovább erősödhet a koronavírus-járvány hatására, hiszen ez már a sokadik olyan krízishelyzet az elmúlt évekből, amikor az Európai Unió helyett a nemzetállamok tudnak hatékony és gyors válaszokat adni.
Jól mutatja a brüsszeli intézményrendszer bénultságát, hogy miközben több uniós tagállam a WHO figyelmeztetése nyomán már rég elkezdett készülni a járványra,
az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) sokáig bagatellizálta a koronavírus-járvány várható hatásait, hozzájárulva a fertőzés elterjedéséhez Európában.
Még az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen is úgy nyilatkozott, hogy
amikor a járvány berobbant Olaszországban, Brüsszel káros magatartást folytatott.
Az Európai Bizottság – a hosszú késlekedés után – csak április közepén dolgozott ki a járvány kapcsán egy iránymutatásokat tartalmazó dokumentumot, amelyben olyan javaslatokat fogalmaztak meg a tagállamok számára, amelyeket egyébként azok már régóta alkalmaztak a gyakorlatban.
Ugyan az április végi videókonferenciájukon az Európai Unió tagországainak vezetői azzal bízták meg az Európai Bizottságot, hogy május 6-ig terjesszen elő olyan költségvetési javaslatot a 2021-2027 közötti időszakra, amely megfelelő pénzügyi alapot biztosít a koronavírus-válság sújtotta gazdaság fellendítésére, az előzetes nyilatkozatok alapján,
ez sem lesz kielégítő a tagállamok számára.
Az uniós tagállamok vezetői legközelebb május 16-án egyeztetnek egy videókonferencia keretében, ahol egyebek mellett egy esetleges pénzügyi és újjáépítési csomagról lesz majd szó.
Az unió döntéshozóinak hibás lépései és késlekedése tovább rombolják az uniós intézményekbe vetett,
az Eurostat adatai szerint trendszerűen már így is folyamatosan csökkenő társadalmi bizalmat.
Szintén ronthat az EU társadalmi megítélésén, hogy a bevándorlási válsághoz hasonlóan ismét azokat a tagállamokat kritizálják, amelyek sikeresen kezelik a járványt.
Így például az Európai Parlament, a Bizottság és más
különböző uniós intézmények hosszú ideig a magyar koronavírus-törvény vizsgálatával voltak elfoglalva.
Végül az Európai Bizottság részéről kimondták, hogy a magyar lépések nem ütköznek uniós jogszabályokba, Vera Jourová, az Európai Bizottság alelnöke azt nyilatkozta, hogy
Magyarország eddig nem fogadott el olyan jogszabályt, amely ellenkezne az európai uniós jogrenddel.
A XXI. Század Intézet teljes elemzése itt olvasható el.