Így harcolt a baloldal irányította francia igazságszolgáltatás az esélyes jobbközép elnökjelölt ellen

2020.06.28. 17:27

Újra, mondhatni, reflektorfénybe került az úgynevezett „Fillon-ügy" Franciaországban. Ennek apropóját most éppen az adta, hogy a jobbközép 2017-es elnökjelöltje, Fillon elleni büntetőeljárást 2017-ben megindító vizsgálóbíró elismerte, hogy nyomást gyakoroltak rá. Mégpedig Francois Hollande szocialista köztársasági elnök ügyészsége részéről. Ugyanezt írta egyébként két éve Hervé Lehman, egykori vizsgálóbíró és ügyvéd nagy sikerű könyvében is, aminek a címe: „Le Procès Fillon" („A Fillon-per"). Hervé Lehman ismét megszólalt a Le Figaróban. 

A vizsgálóbírónő elismeri

Éliane Houlette vizsgálóbíró egy parlamenti bizottság előtt ismerte el, hogy 2017 folyamán folyamatosan nyomást gyakoroltak rá a főügyészség részéről, hogy soron kívül indítson vizsgálatot a Fillon-ügyben. A francia igazságszolgáltatást vizsgáló, egykori bíró és ügyvéd, Hervé Lehman elégedett, hogy a leginkább érintett jogász, a Fillont vizsgáló bírónő ugyanazt állítja, amit ő maga írt a könyvében. 

„Örvendetes, hogy Éliane Houlette elismerte egy parlamenti vizsgálóbizottság előtt, hogy milyen mértékben sérült a függetlensége a Fillon-ügyben. Annál is inkább, mert 2017-es sajtónyilatkozataiban ezt visszautasította. Most elismerte, hogy súlyos nyomást gyakoroltak rá az ügyészség részéről azért, hogy minél előbb büntetőeljárást indítson François Fillon ellen, még a köztársasági elnökválasztások előtt. Azt is elismerte, hogy „feladatkörében eljárva mindvégig érezte, hogy súlyánál fogva az ügyészség függő helyzetbe hozta az ügyben”

Éliane Houlette 2014 márciusábanForrás: AFP/Jacques Demarthon

Baloldali összefonódások

Ennek megértéséhez, folytatja Lehman, érdemes megemlíteni, hogy a párizsi főügyész ekkor Catherine Champrenault volt, aki korábban a szocialisták egyik legerősebb vezetője, Ségolène Royal miniszteri kabinetjében dolgozott és François Hollande köztársasági elnök (Ségolène Royal korábbi élettársa és négy gyerekének apja) választotta és nevezte ki főügyésznek, és azt is, hogy Robert Gelli-t, Hollande közeli barátját, a korábbi szocialista miniszterelnök, Lionel Jospin jogi szakértőjét a büntető- és kegyelmi ügyek igazgatójává nevezte ki az akkori szocialista igazságügyi miniszternő, Christiane Taubira. Éliane Houlette azt erősítette meg a parlamenti vizsgálóbizottság előtt, hogy ez a François Hollande által irányított hierarchikus gépezet szinte óránként ellenőrizte a „Fillon-ügyet” és gyakorolt rá nyomást, aminek következtében a sürgősséggel elrendelt vizsgálati eljárás következtében a (jobbközép) ellenzék legfontosabb jelöltje ellen büntetőeljárás indult pár héttel a választások előtt.   

Francois Hollande és Ségolène Royal egy 2012-es pártrendezvényenForrás: AFP/Damien Meyer

Éliane Houlette a parlamenti bizottság előtt elismerte tehát, hogy a Nemzeti Pénzügyi Ügyészség nem volt független. Most már jobban értjük a Nicolas Sarkozy vagy Marine Le Pen ellen indított ügyeket, és azt is értjük, hogy a pénzügyi ügyészség miért nem érdeklődött sem François Bayrou, sem Richard Ferrand ügyei iránt - mondja Lehman. Azaz, hogy a változatlanul baloldali befolyás álló igazságszolgáltatás nem foglalkozott érdemben a Macron elnökhöz közel álló politikusok - Bayrou vagy Ferrand - zavaros ügyeivel. 

Macron bizalmasaival nem foglalkozik az igazságszolgáltatás

François Bayrou, a MoDem centrista párt elnöke ellen sikkasztás miatt indult eljárás, mivel a párt munkatársait a párt európai parlamenti képviselői melletti fiktív asszisztensi munkaszerződésekkel fizették. Bayrou, aki 2017-ben Macron akkor kinevezett igazságügyi minisztere volt, 34 nap miniszterséget követően lemondott, de az ügynek más következménye nem lett.

Emmanuel Macron és Francois BayrouForrás: AFP/Georges Gobet

Richard Ferrand, Macron párttársa, egykori szocialista politikus még 2011-ben keveredett ingatlanpanamába, mégpedig úgy, hogy a bretagne-i egészségpénztár főigazgatójaként egy olyan ingatlancégtől bérelt irodákat, amelynek vezetője éppen a felesége volt. A Nemzeti Pénzügyi Ügyészség az üggyel kapcsolatban megjegyezte, hogy nem kíván eljárást indítani.

Az esélyes jobbközép elnökjelölt ellen azonnali vizsgálat 

A vizsgálóbírónő egyébként azzal védekezett a vizsgálóbizottság előtt, hogy ugyan határozott nyomást gyakorolt rá az ügyészség, de egyébként is sietett volna, vagyis nem tett volna semmit másként. (Mint ismert: kevesebb mint 24 órán belül utasították, hogy indítson vizsgálatot Éliane Houlette a konzervatív Fillon ellen, felesége fiktív munkavállalása miatt, miután egy szatirikus hetilap erről írt. A volt szocialista pénzügyminiszter, Jerome Cahuzac összehasonlíthatatlanul súlyosabb, sok év börtönnel járó korrupciós ügyében több mint egy hónapot vártak.)

Hervé LehmanForrás: AFP/Thomas Samson

Éliane Houlette egyébként egyértelműen azt mondta a vizsgálóbizottság előtt, hogy a főügyész lényegében utasította arra, hogy indítsa meg az eljárást, és ezt az utasítást írásban is elküldte részére.

Mi is volt a Fillon-ügy?

A  2017-es köztársasági elnöki választásokat döntő mértékben befolyásoló „Penelopegate” néven is ismert ügy 2017 januárjában tört ki, miután a Le canard enchaîné hetilapban megjelent, hogy Fillon felesége, Penelope Fillon fiktív munkaszerződésekkel fizetést vett fel férje, Fillon parlamenti asszisztenseként. Ugyanígy a pár gyerekei is kaptak fizetést, Fillon tanácsadójaként 2005-2007 között, amikor Fillon szenátor volt. A Fillon elleni vád közpénzek juttatása családtagjai részére, fiktív munkaszerződésekkel. 2017. március 14-én hűtlen kezelés és sikkasztás miatt eljárás indult ellene, népszerűsége zuhanni kezdett, ennek ellenére Fillon elindult a köztársasági elnöki választások első, áprilisi fordulójában, de csak a 3. helyet szerezte meg Macron és Marine Le Pen mögött, így a 2. fordulóban nem indulhatott. Ami a jogi eljárást illeti, a Nemzeti Pénzügyi Ügyészség letöltendő börtönt és közfunkcióktól való eltiltást kért Fillonra, felfüggesztett börtönt és súlyos pénzügyi büntetést a családtagjaira. Az ítéletet június 29-én hirdetik ki. 

Fillon kezdettől fogva a baloldal ármánykodásának és személye elleni támadásként értékelte az ügyet, „állami botrány”, „hazug vádaskodások”, ahogy fogalmazott, sőt, úgy vélte, hogy François Hollande egy „fekete kabinetet” és titkos lehallgató apparátust működtetett politikai megsemmisítése céljából. Ügyvédei pedig a Nemzeti Pénzügyi Ügyészség eljárását és kompetenciáit is kifogásolták.

Francois Fillon kampánybeszédet tart 2017 áprilisában, PárizsbanForrás: Sputnik/Irina Kalashnikova

Éliane Houlotte-nak a parlamenti vizsgálóbizottság előtt elmondott vallomása alapján a főügyészség mindvégig nyomást gyakorolt rá annak érdekében, hogy az eljárás minél előbb induljon meg Fillon ellen, és így lehetetlenítse el a jobboldalon akkor népszerű politikust, Nicolas Sarkozy köztársasági elnök egykori miniszterelnökét.

Jelen esetben természetesen nem az a kérdés, hogy Fillon bűnös-e vagy sem, mert azt egyelőre a bíróság nem döntötte el. Nincs jogerős (semmilyen) ítélet. Ha elítélik, akkor természetesen Fillonnak távoznia kell a politikából (bár már most is lényegében visszavonult). Ami egyelőre, június 28-án biztosan állítható: a messze legesélyesebb francia köztársaságielnök-jelöltet a baloldali köztársasági elnök kormánya példátlan gyorsasággal vizsgálat alá vonta, majd gyanúsítottá tette, nyilvánvalóan politikai megfontolásból. Ami szintén biztos: Fillon meglehetősen ügyetlenül viselkedett a botrány idején, ráadásul nem lépett vissza egy másik jobbközép politikus javára. Annak ellenére, hogy korábban azt állította: ha esetleg gyanúsított lesz, nem indul az elnökválasztáson.

Fillon egyébként úgy lett - esélytelenül - 2016 végén a jobbközép elnökjelöltje, hogy (divatos kifejezéssel) meghekkelte a jobbközép előválasztását a baloldal. Erről bizonyítékot is közzétettek, foglalkozott a kérdéssel a V4NA nemzetközi hírügynökség információi alapján az Origo is. Nicolas Sarkozy volt köztársasági elnök volt a jobboldali szimpatizánsok között a legnépszerűbb, de több százezer baloldali szavazó kiváltotta a jobboldali előválasztási kártyát, hogy a leggyengébbnek gondolt Fillont segítse győzelemre. Hiszen abban bíztak: ha nem az erős Sarkozy indul, akkor a baloldal jelöltje nyeri a tavaszi elnökválasztást.

Francois Hollande, aki Macron előtt a legnépszerűtlenebb francia elnök volt, végül nem is indult. Voltaképpen saját egykori miniszterét, az őt egyébként eláruló (elvben független) Macront támogatta. A Fillont rekordgyorsasággal vizsgáló ügyészséggel is.

Amikor Fillon a gyanús és példátlan ügyészségi sietségre azt mondta, hogy ez egy állami összeesküvés, a Le Soir belga napilap felháborodott cikket írt Fillon ellen. Azt írták: egy ilyen politikus veszélyes a demokráciára. Mármint, aki állami összeesküvésről mer minden alap nélkül beszélni egy demokráciában. Később a Le Soir (Trump-szidalmazással színesített) Fillon-ellenes cikkét a Spiegel is megjelentette.

Most kiderült: nem volt alaptalan a nyilatkozat. A kérdés persze az: lesz-e ennek bármilyen következménye?