Nem Európában és nem az Egyesült Államokban vannak még rabszolgák

2020.07.08. 17:58

Történelmileg téves az amerikai fehér embereket hibáztatni a rabszolgaságért - írja könyvében egy szenegáli antropológus és egy német professzor. Amíg a jórészt afrikai „kiskirályok" által a fehéreknek eladott rabszolgák számát körülbelül 11 millióra tehetjük, addig az arab muszlimok nagyjából 17 millió rabszolgát „vásároltak" – idézi a V4NA nemzetközi hírügynökség. Az észak-afrikai arabok és berberek pedig több mint 1000 éven át raboltak el embereket Dél-Európából és adták el őket rabszolgának. Ugyanezt csinálták több évszázadon keresztül az oszmánok is a magyarokkal, illetve a balkáni és a Fekete-tenger menti keresztény népekkel. Mindezek ellenére a baloldali média egyáltalán nem beszél az egykori arab és oszmán, illetve a napjainkban is folyó afrikai rabszolga-kereskedelemről, hiszen ez nem illik bele abba a narratívájukba, hogy mindenért a fehérek a hibásak. A rabszolgaságot egyébként éppen a nyugati világ zsidó-keresztény kultúrára épülő államaiban szüntették meg, Afrikában és Ázsiában még jelenleg is tízmilliók sínylődnek rabszolgaságban. A radikális baloldal képmutató kampányának szimbóluma az, hogy San Franciscóban annak a Cervantes-nek a szobrát rongálták meg, aki nem rabszolgatartó volt, hanem arab kalózok által elrabolt rabszolga.

„Hatalmas történelmi átverés, hogy a rabszolgatartásért kizárólag a fehérek a hibásak"olvasható a Breizh-Info nevű francia hírportálon.A rabszolgatartás ugyanis univerzális volt a történelemben: a majáktól a kínaiakig, a vikingektől az afrikai törzsekig, a vörös bőrű indiánokig, a maoriktól a japánokig, szinte az összes hagyományos társadalom tartott rabszolgákat.

A régmúlt törzsei közötti konfliktusok eredményeként a győztesek általában rabszolgává tették a legyőzötteket.

A szenegáli antropológus professzor, Tidiane N'Diaye így ír a „Mítoszok és manipulációk" című könyvében: „Noha nincs monopólium a kegyetlenségben, biztosan elmondható, hogy az arab-muszlimok által provokált háborús terjeszkedések Afrikában - a rabszolgatartás szempontjából is - sokkal pusztítóbbak voltak, mint az Atlanti-óceánon folyó rabszolga-kereskedelem".

Arab kereskedők hurcolnak el fekete-afrikaiakat rabszolgának. A kép illusztráció.Forrás: V4NA

Ugyanezt állította a Rostocki Egyetem őstörténet professzora, Egon Flaig „A rabszolgaság világtörténete" című könyvében - írja a Die Welt. Ebben felhívta rá a figyelmet, hogy „az iszlám világa a történelem legnagyobb és leghosszabb ideje tartó rabszolgatartó rendszere".

Ezt arra alapozta, hogy míg körülbelül 11 millió embert adtak el rabszolgának Afrikából Amerikába, a becslések szerint hozzávetőlegesen 17 millió embert deportáltak Fekete-Afrikából az iszlám világ legfontosabb ázsiai és észak-afrikai régióiba.

Flaig szerint a legtöbb rabszolgát éppen különböző afrikai kiskirályok adtak el, amivel jelentős vagyonokra tettek szert. A Breizh-Info így fogalmaz: „azt akarják, hogy a fehér ember térdeljen le a feketék előtt, de ezt valójában minden rabszolgatartónak meg kellene tennie! Az emberi méltóság, a bűnbánat és az áldozatok versenye azonban megállíthatatlanul társadalmi káoszhoz, az emberek közötti háborúhoz vezet".

Majd így folytatja: „Ez az, amit a Black Lives Matter (BLM) vezetői bizonyára tudnak, amikor figyelmen kívül hagyják az európai fehér rabszolgák millióit is, akiket Görögországtól Izland partjain át Kelet-Európából, lényegében mindenhonnan hurcoltak el, több mint egy évezreden keresztül".

Sőt, szerinte

azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az Egyesült Államok első rabszolgái nem is feketék, hanem európai származású, döntően ír kényszermunkások voltak.

Dél-európai rabszolgákkal kereskedtek az arabok, magyarokkal és balkániakkal az oszmánok

Kevésbé ismert történelmi tény ugyanis, hogy miután a VII. században a muszlim arabok meghódították Észak-Afrikát, majd a VIII. században Hispánia nagy részét is, rögtön megindult Európából az arab világ felé irányuló rabszolga-kereskedelem.

Ez a gyakorlatban úgy működött, hogy az arab és a berber kalózok elrabolták a hispán, francia és itáliai partok közelében élő embereket, majd eladták őket rabszolgáknak az észak-afrikai piacokon. Sok kalóz eljutott a Brit-szigetekig, sőt Izlandig is.

Az egyik leghíresebb európai rabszolga Miguel de Cervantes spanyol író volt - a Don Quijote szerzője - akit 1575-ben berber kalózok raboltak el, majd az algíri pasának adták el rabszolgaként. Mivel Cervantes családja jelentős vagyonnal és befolyással rendelkezett, ezért az apja öt év után ki tudta őt váltani. Annak ellenére, hogy a világhírű spanyol író soha nem tartott rabszolgákat - sőt ő maga esett a rabszolga-kereskedelem áldozatául - a radikális baloldali aktivisták 2020 júniusának végén meggyalázták a San Franciscóban található szobrát.

Az arab-berber rabszolga-kereskedelemnek csak az vetett végett, hogy a franciák 1830-ban elfoglalták a mai Algéria területét.

Arról nincsenek megbízható adatok, hogy hány európait hurcoltak el rabszolgának Észak-Afrikába, de vélhetően milliós nagyságrendről beszélhetünk.

Az Oszmán Birodalom a megalakulása pillanatától (1299) már rabszolgatartó ország volt, sőt az elődállamai, a különböző anatóliai török államformák is kereskedtek rabszolgákkal.

A kezdeti időszakban elsősorban balkáni népeket, görögöket és délszlávokat (főleg szerbeket) kényszerítettek rabszolgaságra, de miután a XV. századtól egyre gyakrabban betörtek Magyarországra, már magyarokat is elhurcoltak.

A középkori magyar állam bukását jelentő mohácsi vész (1526) után vált tömeges jelenséggé, hogy magyarokat és velük együtt élő más népeket igába verve vittek Konstantinápolyba (ma Isztambul), és adtak-vettek az ottani rabszolgapiacokon. Az oszmánok ugyanígy tettek a kaukázusi népekkel (örményekkel, grúzokkal), illetve a mai Ukrajnának a Fekete-tenger menti vidékén lakókkal.

Természetesen nem minden elhurcolt magyarból és balkániból lett rabszolga, a fiúgyermekek jelentős részéből janicsárokat neveltek, a fiatal lányok pedig gyakran szultánok és pasák háremeibe kerültek. Az is előfordult, hogy rabszolgák gyermekeiből lettek janicsárok.

Ernest Normand: The White Slave (A fehér rabszolga)Forrás: Origo

A magyarok rabszolgáknak való elhurcolása csak akkor szűnt meg, amikor Savoyai Jenő herceg 1718-ban visszafoglalta a Temesközt, kiűzve ezáltal az oszmánokat Magyarország egész területéről.

Az Oszmán Birodalom egyes tartományaiban, például Boszniában a romákat kényszerítették rabszolgaságra, de ugyanez történt a szultánnak adót fizető Moldvában és Havasalföldön is. Mind a három Konstantinápolytól függő tartományban az 1850-es évekig kellett várni a romák felszabadítására.

A birodalom magterületein azonban csak 1882-ben szabadították fel az összes rabszolgát. 

Arra vonatkozóan, hogy hány magyar és balkáni eshetett az oszmán rabszolga-kereskedelem áldozatává, nem állnak rendelkezésre pontos adatok.

A nyugati világ járt élen a rabszolgaság megszüntetésében

A rabszolgaság megszüntetése felé vezető lépések nem a harmadik világban, hanem a zsidó-keresztény kultúrkörben kezdődtek. Az amerikai Rhode Island brit gyarmat már 1652-ben törvényhozási úton számolta fel a rabszolgaságot.

(Az állam teljes neve 2020. június 23-ig Rhode Island és Providence ültetvények volt, azonban a radikális baloldali BLM-et az „ültetvények" kifejezés a rabszolgaságra emlékeztette, ezért Gina Raimondo demokrata párti kormányzó rendeleti úton Rhode Island-re változtatta az állam nevét, annak ellenére, hogy egy 2010-es népszavazáson a helyiek 78 százaléka ezt elutasította.)

Franciaországban a rabszolga-kereskedelmet 1794-ben tiltották be, Nagy-Britanniában pedig 1807-ben.

A brit és a francia kormány 1814-ben, Párizsban szerződést írt alá azzal a céllal, hogy közösen lépjenek fel a rabszolga-kereskedelemmel szemben.

Az Egyesült Államokban 1865-ben ért véget a rabszolgaság (napjainkban a radikális baloldal célpontjává vált Abraham Lincoln elnök 13. alkotmánykiegészítése által), míg Brazíliában 1888-ban. 

Az európai államok 1890-ben, a brüsszeli konferencián nemzetközi szerződésben tiltották be a rabszolgák tartását.

Afrikában ma is több millióan élnek rabszolgaságban

A Global Slavery Index becslései szerintAfrikában még mindig 9,2 millióan élnek úgynevezett „modern" rabszolgaságban. Ez a meghatározás magában foglalja a kényszermunkát, a kényszerített szexuális kizsákmányolást és a kényszerházasságot is.

Ráadásul a modern rabszolgasággal a bűnügyi hálózatok évente körülbelül 150 milliárd dollárt keresnek, amely csak valamivel kevesebb mint a kábítószer-csempészet és a fegyverkereskedelem összesen.

Napjainkban Nigériában 1,4 millióan lehetnek rabszolgák, a Kongói Demokratikus Köztársaságban 1 millióan, Etiópiában 615 ezren, Egyiptomban 520 ezren, Szudánban 465 ezren, Eritreában 450 ezren, Burundiban 400 ezren, Tanzániában 335 ezren, Kenyában 330 ezren, Ugandában 300 ezren, és még lehetne folytatni a sort.