Így próbálták német érdekeltségek megakadályozni, hogy a konzervatív Andrzej Duda legyen a lengyel elnök

2020.07.15. 07:17

Diplomáciai csatához és nyilatkozatháborúhoz is vezetett, hogy német érdekeltségek – a sajtót is felhasználva – alig leplezetten Andrzej Duda jobboldali államfő ellenfele, Rafał Trzaskowski mellett kampányoltak a lengyel elnökválasztás előtt. A Magyar Nemzet négyrészes cikksorozatának második részéből kiderül, hogy az európai uniós pénzek visszatartása és a második világháborús lengyel kárigények felmerülése anyagilag is súlyos kérdés. Az első részt itt olvashatják el.

Miként Berlinből is kevésbé a nyertesnek gratuláltak, mint inkább a vesztest vigasztalták, éppúgy az is feltűnő volt: a német újságírók sem rejtették véka alá a lengyel választási eredményt követő hírleveleikben, mit gondolnak a jobboldali elnök, Andrzej Duda újabb győzelméről - írja a Magyar Nemzet.

Florian Eder (Politico) az okádós hangulatjelet biggyesztette Duda egy kijelentéséhez, amelyben egyébként a homofóbiával vádolt elnök éppen azt magyarázta, jól kijött egy ismerős homoszexuális párral, mert rendesen viselkedtek. Susanne Beyer (Der Spiegel) pedig rögtön a lényegre tért: hiába szavazott vasárnap 10,4 millió választópolgár Dudára, az EU majd helyrerakja Lengyelországot az elnök antidemokratikusnak tartott politikája miatt.

Az EU-tagország közeljövője Duda győzelme miatt ugyan nem tűnik jónak (kulcsszó: igazságügyi reform, médiatörvények), hosszú távon azonban ez még nem jelent semmit. Főleg, hogy az EU valóban nem tehetetlen. Vannak itt erős hangok, amelyek a lehetséges támogatási pénzeket a jogállamisághoz akarják kötni – írta Beyer. Tény: a huszonhét EU-tagállam közül a közös uniós kassza legnagyobb befizetője Németország, a legnagyobb kedvezményezettje Lengyelország.

Andrzej Duda lengyel államfőForrás: AFP/MTI/MTVA/Leszek Szymanski

Ez az egyik, de nem egyetlen fő eleme a német–lengyel kapcsolatrendszert uraló számos egyenlőtlenségnek. Varsó függ a német uniós pénzektől és nem fordítva, Lengyelországban – beleértve a médiát is – vannak érdemi német tőkebefektetések és nem fordítva, lengyel dolgozók százezrei függenek németországi munkahelyeiktől és nem fordítva, a második világháborús szerepekből adódóan pedig Varsó léphet fel kárigénnyel Berlinnel szemben, nem pedig fordítva.

Ezek az egyenlőtlenségek hangsúlyosan jelentek meg a lengyelországi választási kampányban is, egy továbbit is eredményezve:

 

a német érdekeltségek rendre Duda ellenfele, Rafał Trzaskowski varsói főpolgármester mögött sorakoztak fel.  

Ez diplomáciai vitához is vezetett: a Duda-ellenes hangvételű német tudósítások miatt Szymon Szynkowski vel Sęk külügyminiszter-helyettes a hivatalába kérette a német ügyvivőt.

Steffen Seibert, Angela Merkel kancellár szóvivője pedig azt bizonygatta: Berlin „magától értetődően" nem befolyásolja a lengyel választási kampányt.

Duda két esetben háborodott fel a németek miatt. Philipp Fritz a Die Weltben azt írta, Trzaskowski megfelelőbb elnök lenne Németország számára, mivel „kevésbé konfrontatív hangot ütne meg". Például szkeptikusan áll hozzá a világháborús kártérítéshez, ami Fritz szerint problematikus kérdés Berlin és Varsó között, és ugyan a háttérben van, de gyorsan megmérgezheti a két ország viszonyát. Vagyis: a németek nem akarnak annyit fizetni, mint amennyivel a lengyelek elégedettek lennének.

Andrzej DudaForrás: MTI/EPA/PAP/Darek Delmanowicz

Duda Fritzcel kapcsolatos szavai Berlinben is komoly visszhangot váltottak ki, a német elit és a Riporterek Határok Nélkül szervezet is a sajtószabadságra hivatkozott. A Dudát is támogató, jobboldali Jog és Igazságosság 2015-ös hatalomra kerülése óta terítéken van a kérdés, lehet-e számszerűsíteni a náci Németország által okozott világháborús károkat.

Az ügy most, az elnökválasztás után, még inkább előtérbe kerülhet.

Berlin azonban minden kártérítési igényt kategorikusan visszautasított, 2017-ben újra kijelentve: a kérdést már rendezte, sőt 1953-ban Varsó lemondott minden további követelésről.  

A varsói ellenérv szerint azonban a Lengyel Népköztársaság akkoriban nem volt szuverén ország, a szovjetek tartották megszállás alatt, és a szintén a szovjet érdekszférába tartozó Német Demokratikus Köztársaság javára mondott le a kártérítés egy részéről. Itt is euró tízmilliárdokról van szó.

A kampányát a konzervatív, családi értékekre építő Duda még élesebben utasított vissza egy személyét támadó cikket, amely a Fakt piacvezető bulvárlapban jelent meg. A lap tulajdonosa a Ringier Axel Springer Polska, a hazánkban is ismert svájci–német médiakonszern lengyel leányvállalata. A médiapiaci tulajdonviszonyok kényes kérdésnek számítanak Lengyelországban, a jobboldali kormánypárt szerint hazai tulajdonra kell törekedni. A Fakt azzal vádolta meg a címlapján Dudát, hogy kegyelmet gyakorolt egy pedofil elítélt esetében. Holott a férfi már letöltötte börtönbüntetését, az elnök csak hatályon kívül helyezte a bíróság által elrendelt távolságtartási végzést, az elkövető már felnőtt áldozata kérésének téve eleget.

Ez könyörtelen, piszkos kampány, és most személyesen ellenem irányul. A németek akarnak Lengyelországban elnököt választani? Aljasság, ezzel nem tudok egyetérteni

– mondta Duda.

A Fakt ugyanaz a lap, amely nemrég bocsánatkérést követelt a kormánypárti magyar médiától, amiért az felhánytorgatta Donald Tusk lengyel politikus, európai néppárti elnök nagyapjának világháborús múltját. Előzőleg Tusk Carl Schmitt-tel, a nácizmusban is szerepet vállalt német ideológussal állította párhuzamba Orbán Viktor kormányfőt. A wPolityce lengyel kormánylap szerkesztői akkor elhatárolódtak a Fakttól, és Tuskról szólva rámutattak:

A volt lengyel miniszterelnök az EU főbb politikai döntéshozóinak, köztük Berlinnek az igényeit elégíti ki.  

Felemlegették a bulvárlap tulajdonosi hátterét is: „Ráadásul a német–svájci csoport tulajdonában lévő újság csak olajat önt a tűzre. Valószínűleg ügyesen kigondolt, ám jól átlátható művelettel van dolgunk."

KAPCSOLÓDÓ CIKK