A Nyugati civilizáció halála

franciaország, tüntetés, párizs
Around 20.000 people demonstrated again in Paris, France, on June 13, 2020 following the national appeal launched by the collective ''Verite pour Adama'' against racism and police violence. On this occasion the demonstrators took the opportunity to criticise the stance of certain police unions (Alliance, SGP Police) demanding the maintenance of the arrest technique known as the ''choke key'' which the Minister of the Interior was considering banning because of its dangerousness and following the death of George Floyd in the United States. (Photo by Jerome Gilles/NurPhoto)
Vágólapra másolva!
A franciaországi szoborrongálások, a történelmi múlt elleni akciók, a radikális baloldal előretörése apropóján Michel Onfray, az egyik legolvasottabb francia filozófus volt a Thinkerview nevű web tv-t és think-tank-et vezető „Sky" vendége. A nyugati civilizáció végét vizionáló gondolatokat a „Les Valeurs Actuelles" (VA) konzervatív hetilap elemezte.
Vágólapra másolva!

Az egyébként kemény vitákat produkáló „normál” televíziós vitáihoz képest Michel Onfray-t most senki sem szakította félbe, nyugodtan elmondhatta saját gondolatmenetét,

amely ma már egyre nehezebb a baloldali média által uralt francia sajtó világában.

Különösen igaz ez Michel Onfray-re, akit 2019-ben többször is nyíltan és durván inzultáltak a közösségi hálókon, és többször is megtagadták, hogy részt vehessen a „Sky” fedőnevű anonim műsorvezető által vezetett webcsatorna műsorában. (Az egyébként érdekes, hogy maga Michel Onfray baloldalhoz közelálló filozófus volt, de bevándorlásellenes gondolatai miatt a Franciaországban uralkodó véleményterror kiszorította saját köreiből. De a baloldal akkor is erőteljesen bírálta, amikor Macronhoz egy nyílt, szerintük homofób levelet írt, annak apropóján, hogy az elnök a Kis-Antillákon félmeztelen, trágárságokat mutogató bűnözőket ölelgetett és velük fényképeztette magát.)

Ezúttal azonban sikerült a beszélgetés „Sky”-jal. A beszélgetés Onfray egyik kedvenc gondolatköre,

az egyre kevésbé keresztény, hanyatlásnak indult európai civilizáció körül forgott.

Már a beszélgetés elején rögzítette Onfray saját alaptézisét:

Egykori baloldali gondolkodóként meglehetősen ritka módon Onfray nem a nagy francia forradalmat tekinti a modern nyugati civilizáció egyetlen és kizárólagos megteremtőjének, inkább Nietzsche felől közelíti a történelmet. Szerinte Nyugat-Európában

Ferenc pápa rajongóinak pedig így üzent:

majd hozzáteszi, hogy valójában „ez is az alapja társadalmunk végkimerülésének”.

Minden, ami elpusztít, az szerintük csodálatos

de szerint nemcsak az, hanem leginkább az a hajlam, amely a kortárs világot a pusztításra sarkallja.

Rendőrségellenes tüntetés Párizsban Adama Traoré (migránsbűnöző) négy évvel korábbi halála miatt 2020. június 13-án Forrás: NurPhoto via AFP/Jerome Gilles/NurPhoto/Jerome Gilles

Egy kimerülő civilizációban élünk. Csak azokat a dolgokat szeretjük immáron, amelyek bennünket gyűlölettel vesznek körül, miközben csodálatos dologként vannak elkönyvelve.

A pusztításnak egyfajta szenvedélyét éli át a társadalom,

pusztítani kell mindent, „az igazságot” és „a történelmet" is, amely már nem is létezik. Többé nem kérdezi meg senki sem, hogy ki mit csinált a történelemben vagy hogyan is működhettek a dolgok korábban, folytatja az ismert francia filozófus.

Természetesen Onfray jó pedagógus módjára ezt a folyamatot összekapcsolja a manapság divatos militáns „antirasszizmussal”, és úgy fogalmaz, hogy

Már nincsenek hősök és banditák

Talán még ennél is szomorúbb, hogy a „történelmi bűnbánat” kérdésköre már régóta kikerült az egyetemek, azaz a tudományos gondolkodás falai közül, és aktuálpolitikai üggyé vált. „Amikor Christine Taubira, a bukott szocialista Hollande köztársasági elnök szélsőségesen militáns, az egykori francia gyarmatról, Guyane-ból származott igazságügy-minisztere

- szemlélteti Onfray azt a problémát, hogy a rabszolgaság, mint olyan, az aktuálpolitika része lett. A filozófus ugyanakkor úgy véli, hogy nemcsak a rabszolgatartás témáját ejtették foglyul az ideológiai revizionisták, hanem például a francia társadalmat komolyan megosztó algériai kérdést is, majd arra emlékezteti az olvasót, hogy a filozófus feladata a demitologizálás lett, és mára eltűntek a hősök és velük együtt a negatív szerepben feltűnő banditák is.

Michel Onfray filozófus, esszéista Forrás: AFP/Joel Saget

Meglehetősen pesszimista okfejtése ellenére Onfray nem úgy tűnik, mintha feladná a harcot, sőt, azt a végsőkig folytatni kívánja a dekadencia ellen. Illúziói viszont nincsenek, úgy látja, hogy

Majd így folytatja:

A filozófus szerint ugyanis „az a barbár állapot, amelyben élünk, egy másik civilizációt hoz majd létre. Egy olyat, amely a jelenlegi világrend leépítéséből és a kapitalizmus hasznos idiotizmusából tevődik össze, ahol az egyén az „egyetemes, globális gazdagság és a nemzetek fölötti hatalmak rabja lesz”. Ez a kettős folyamat vezeti el Onfray szerint a nyugati társadalmat a „transzhumanizmus” állapotába. „Az államok eltűnésével egyidejűleg lesznek olyan emberek a Földön, akik az egyetemes gazdagság részesei lesznek, akik az egészség és az élet kivételével bármit megvásárolhatnak. Ezek az emberek örökké akarnak élni, de ez a végtelen nárcisz–kór tünete, folytatja Onfray, kiegészítve azzal, hogy ez az állandó egocentrikusság oda vezetett, hogy vannak, akik soha nem akarnak meghalni: ez a transzhumanizmus korszaka.

Nem kell 1984-re várni, már abban élünk

Jól látható, hogy az altermondialisták, az antikapitalisták és az antifasiszták olyan emberek, akik valójában a Tőkének dolgoznak, hiszen a céljuk minden identitás és természetesség lerombolása akkor, amikor azt akarják, hogy a szegény nők eladják magzatukat. (Onfray arra utal, hogy a francia Nemzetgyűlés hosszú vitát követően pár napja megszavazta a mesterséges megtermékenyítés bárki számára történő igénybevételét, Macron egyik választási ígéretét.)

Szerinte ez a haladási irány egyáltalán nem tekinthető fejlődésnek, hanem inkább egy lassú, új típusú totalitarizmus kialakulását jelenti, és mint ahogy azt már kifejtette nagy sikerű „Théorie de la dictature” („A Diktatúra elmélete”) című munkájában, azt állítja, hogy a transzhumanizmus minden létező dolgot árunak tekint: a természetet, a levegőt, a vizet, az állatokat.

Nem véletlenül utal Onfray egyértelműen Orwell 1984 című regényére, és mondja azt, hogy „a földi lét mechanikussá tétele és az első valódi értelemben vett univerzális civilizáció kiépítése zajlik a szemünk előtt. „Elég csak Orwell-t alapul venni, hogy megértsük: Nem kell 1984-re várni, már abban élünk” - zárja végkövetkeztetését.