Az egyébként kemény vitákat produkáló „normál” televíziós vitáihoz képest Michel Onfray-t most senki sem szakította félbe, nyugodtan elmondhatta saját gondolatmenetét,
amely ma már egyre nehezebb a baloldali média által uralt francia sajtó világában.
Különösen igaz ez Michel Onfray-re, akit 2019-ben többször is nyíltan és durván inzultáltak a közösségi hálókon, és többször is megtagadták, hogy részt vehessen a „Sky” fedőnevű anonim műsorvezető által vezetett webcsatorna műsorában. (Az egyébként érdekes, hogy maga Michel Onfray baloldalhoz közelálló filozófus volt, de bevándorlásellenes gondolatai miatt a Franciaországban uralkodó véleményterror kiszorította saját köreiből. De a baloldal akkor is erőteljesen bírálta, amikor Macronhoz egy nyílt, szerintük homofób levelet írt, annak apropóján, hogy az elnök a Kis-Antillákon félmeztelen, trágárságokat mutogató bűnözőket ölelgetett és velük fényképeztette magát.)
Ezúttal azonban sikerült a beszélgetés „Sky”-jal. A beszélgetés Onfray egyik kedvenc gondolatköre,
az egyre kevésbé keresztény, hanyatlásnak indult európai civilizáció körül forgott.
Már a beszélgetés elején rögzítette Onfray saját alaptézisét:
Európát kapcsolatba kell hozni a zsidó-keresztény hagyománnyal, ami egyáltalán lehetővé teszi a Nyugat létezését.
Egykori baloldali gondolkodóként meglehetősen ritka módon Onfray nem a nagy francia forradalmat tekinti a modern nyugati civilizáció egyetlen és kizárólagos megteremtőjének, inkább Nietzsche felől közelíti a történelmet. Szerinte Nyugat-Európában
a kereszténység nem működik a keresztények körében. Nem hisznek többé a purgatóriumban, a pokolban vagy Krisztus visszajövetelében, de a Sátánban, az Oltáriszentségben és Szűz Máriában sem. Minden, ami valamikor dogmának, tehát hitnek számított, eltűnt.
Ferenc pápa rajongóinak pedig így üzent:
van egy pápánk, aki amolyan cserkészfiúként megmondja nekünk, hogy mit szeressünk és mit ne, hogy mentsük meg a Bolygót…igazából pedig Greta Thunberggel állunk szemben, csak épp a transzcendencia hiányzik,
majd hozzáteszi, hogy valójában „ez is az alapja társadalmunk végkimerülésének”.
A nyugat hanyatlásának elsősorban a kereszténység folyamatos visszaszorulása az oka
de szerint nemcsak az, hanem leginkább az a hajlam, amely a kortárs világot a pusztításra sarkallja.
Egy kimerülő civilizációban élünk. Csak azokat a dolgokat szeretjük immáron, amelyek bennünket gyűlölettel vesznek körül, miközben csodálatos dologként vannak elkönyvelve.
A pusztításnak egyfajta szenvedélyét éli át a társadalom,
pusztítani kell mindent, „az igazságot” és „a történelmet" is, amely már nem is létezik. Többé nem kérdezi meg senki sem, hogy ki mit csinált a történelemben vagy hogyan is működhettek a dolgok korábban, folytatja az ismert francia filozófus.
Természetesen Onfray jó pedagógus módjára ezt a folyamatot összekapcsolja a manapság divatos militáns „antirasszizmussal”, és úgy fogalmaz, hogy
már nem is kérdés, hogy mi volt maga a rabszolgatartás. Csak „kegyetlen” rabszolgatartás létezik, és ennek okai a fehérek, ők hajtották végre az egészet. De létezik „jó rabszolgatartás” is, de ezt csak muzulmánok gyakorolhatják.
Talán még ennél is szomorúbb, hogy a „történelmi bűnbánat” kérdésköre már régóta kikerült az egyetemek, azaz a tudományos gondolkodás falai közül, és aktuálpolitikai üggyé vált. „Amikor Christine Taubira, a bukott szocialista Hollande köztársasági elnök szélsőségesen militáns, az egykori francia gyarmatról, Guyane-ból származott igazságügy-minisztere
a rabszolgaság intézményéről beszélt, akkor kifejezett kérése az volt, hogy a muzulmán rabszolgatartásról egyáltalán ne beszéljünk, és ebből is látszik, hogy a rabszolgatartás az ideológia, és nem a történelem részét képezi
- szemlélteti Onfray azt a problémát, hogy a rabszolgaság, mint olyan, az aktuálpolitika része lett. A filozófus ugyanakkor úgy véli, hogy nemcsak a rabszolgatartás témáját ejtették foglyul az ideológiai revizionisták, hanem például a francia társadalmat komolyan megosztó algériai kérdést is, majd arra emlékezteti az olvasót, hogy a filozófus feladata a demitologizálás lett, és mára eltűntek a hősök és velük együtt a negatív szerepben feltűnő banditák is.
Meglehetősen pesszimista okfejtése ellenére Onfray nem úgy tűnik, mintha feladná a harcot, sőt, azt a végsőkig folytatni kívánja a dekadencia ellen. Illúziói viszont nincsenek, úgy látja, hogy
a dolgokat igazából már nem lehet megváltoztatni. De ellent kell állni a végsőkig az ürességnek, a nihilizmusnak és a megadásnak.
Majd így folytatja:
az ösztönök győzedelmeskedtek, szerintem Franciaország kómába került, és a halál előrehaladott állapotában található.
A filozófus szerint ugyanis „az a barbár állapot, amelyben élünk, egy másik civilizációt hoz majd létre. Egy olyat, amely a jelenlegi világrend leépítéséből és a kapitalizmus hasznos idiotizmusából tevődik össze, ahol az egyén az „egyetemes, globális gazdagság és a nemzetek fölötti hatalmak rabja lesz”. Ez a kettős folyamat vezeti el Onfray szerint a nyugati társadalmat a „transzhumanizmus” állapotába. „Az államok eltűnésével egyidejűleg lesznek olyan emberek a Földön, akik az egyetemes gazdagság részesei lesznek, akik az egészség és az élet kivételével bármit megvásárolhatnak. Ezek az emberek örökké akarnak élni, de ez a végtelen nárcisz–kór tünete, folytatja Onfray, kiegészítve azzal, hogy ez az állandó egocentrikusság oda vezetett, hogy vannak, akik soha nem akarnak meghalni: ez a transzhumanizmus korszaka.
Jól látható, hogy az altermondialisták, az antikapitalisták és az antifasiszták olyan emberek, akik valójában a Tőkének dolgoznak, hiszen a céljuk minden identitás és természetesség lerombolása akkor, amikor azt akarják, hogy a szegény nők eladják magzatukat. (Onfray arra utal, hogy a francia Nemzetgyűlés hosszú vitát követően pár napja megszavazta a mesterséges megtermékenyítés bárki számára történő igénybevételét, Macron egyik választási ígéretét.)
Amikor ezek az emberek az utcára vonulnak és azt skandálják, hogy „többé nem lehet fasizmus”, eközben a Google-nek, a Facebooknak és Elon Musknak segítenek abban, hogy létrehozzák transzhumanista tervüket.
Szerinte ez a haladási irány egyáltalán nem tekinthető fejlődésnek, hanem inkább egy lassú, új típusú totalitarizmus kialakulását jelenti, és mint ahogy azt már kifejtette nagy sikerű „Théorie de la dictature” („A Diktatúra elmélete”) című munkájában, azt állítja, hogy a transzhumanizmus minden létező dolgot árunak tekint: a természetet, a levegőt, a vizet, az állatokat.
Nem véletlenül utal Onfray egyértelműen Orwell 1984 című regényére, és mondja azt, hogy „a földi lét mechanikussá tétele és az első valódi értelemben vett univerzális civilizáció kiépítése zajlik a szemünk előtt. „Elég csak Orwell-t alapul venni, hogy megértsük: Nem kell 1984-re várni, már abban élünk” - zárja végkövetkeztetését.