Spanyolországban továbbra is válságos a helyzet a koronavírus terjedését nézve, az igazolt fertőzöttek száma közelít a 400 ezerhez, a halottaké pedig a 30 ezerhez. Nem az a kérdés, hogy vajon lesz-e második hulláma a járványnak, hanem hogy egyáltalán mikor lesz vége az elsőnek. Az Európai Unióban a spanyoloknál van a legtöbb regisztrált beteg, a világon pedig a tizedik legsúlyosabb a helyzet. Mindez megelőzhető lett volna, több ezer ember életét lehetett volna megmenteni, ha Pedro Sanchez baloldali miniszterelnök és kormánya időben lép. A lehetőségük meg lett volna rá, de nem csak késlekedtek, hanem aktívan rontottak is a helyzeten. Ráadásul mivel Spanyolországba rengeteg turista utazik, a spanyol kormány elhibázott védekezése miatt sok országba hurcolhatták be a koronavírust a hazatérők.

A 12 éve folyamatosan gazdasági válságban lévő Spanyolország nem az első volt Európában, amelyet megtámadott a vírus. Olaszországban február 21-én robbant ki a járvány, a spanyoloknak több hetük volt a felkészülésre és az óvintézkedésekre. Pedro Sanchez kormánya azonban nem tett semmit, sőt, megpróbálta eltitkolni a nehéz helyzetet.

Salvador Ila spanyol egészségügyi miniszter (b) és Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök.Forrás: MTI/EPA/Spanyol kormány/Jose Maria Cuadrado

Spanyolországban az első megbetegedést viszonylag korán, január 31-én regisztrálták, az első ember pedig február 13-án halt meg. Jellemző, hogy csak márciusban igazolták nála a fertőzést, vagyis hetekig nem ellenőrizték azokat, akikkel kapcsolatban volt. 

Nem csak a késlekedést lehet számon kérni Sanchezéken, hanem a világszinten is legfelelőtlenebb lépések egyikét is ők tették. 

Március 8-án, amikor már több, mint 12 ezer igazolt fertőzött volt Spanyolországban a kormány nem csak engedélyezte a nőnap alkalmából szervezett feminista vonulásokat és tömegrendezvényeket, de aktívan bátorított is a részvételre. Madrid, Barcelona és a többi település utcáin tízezrek gyűltek össze, miközben Észak-Olaszországban már vesztegzárat vezettek be Lombardiában. 

Az olaszországi helyzet azért lényeges, mert Salvador Illa, a hivatalát január 13-a óta irányító egészségügyi miniszter március 8-i sajtótájékoztatótján már arról beszélt, hogy az addigi fertőzések egy része olaszországi utazásokhoz kapcsolódik. Vagyis pontosan tudták mekkora a veszély, mégsem vezettek be óvintézkedéseket, sőt, a radikális baloldali ideológiának való megfelelés érdekében még veszélybe is sodorták az embereket. 

A madridi, százezres felvonulást Pedro Sanchez felesége vezette, aki maga is megfertőződött a koronavírussal.

Számos másik városban is több tízezres tömeg gyűlt össze, ezeken a demonstrációkon részt vett több kormánytag is, közülük például a radikális balodali Podemos egyenlőségi minisztere, Irene Montero is megfertőződött.

A koronavírus-járvány terjedése miatt ideiglenes sürgősségi kórházat alakítottak ki a madridi Ifema kongresszusi központban 2020. március 22-én.Forrás: MTI/EPA-EFE/Madridi Regionális Kormány

Ekkor már a spanyol kormány azt is tudta, hogy Olaszországban a legsúlyosabb helyzet Bergamóban állt elő. Abban a városban, amelynek futballcsapatával, az Atalantával február 19-én a spanyol Valencia játszott meccset Milánóban. 45 ezer ember volt a stadionban, közöttük 2500 valenciai, akik közül - ezt március 8-án már sejteni lehetett - sokan fertőzötten tértek haza. 

Hogy a baloldali spanyol kormány és az általuk a vírus elleni védekezés irányítására kinevezett Fernando Simón epidemiológus mennyire semmibe vette a potenciális veszélyt, azt az is jól jelzi, hogy Simón január végén még azt mondta, hogy Spanyolországban mindössze néhány megbetegedésre számítanak, de február végén is azt állította, hogy a vírus nincs jelen náluk. Emiatt pedig nem is kezdték el felhalmozni az egészségügyi védőeszközöket, így például maszkokat és egyéb védőruházatot a kórházi dolgozóknak, akik közül azóta is több tízezren kapták el a COVID-19-et.

A március 8-i rendezvények után a fertőzések napi terjedésében drámai emelkedés indult, két hét alatt az esetek száma megtízszereződött. A kormány csak március 14-én vezette be az országos korlátozó intézkedéseket. Még ezt sem sikerült megfelelően megoldani, az előzetes bejelentés és a hatályba lépés közötti 24 órás időszakban a városokból az emberek elkezdtek vidékre özönleni. Ez pedig tovább rontotta a helyzetet, az egész országban elszabadult a járvány.

Rejtély, hogy a spanyol kormány miért várt olyan sokáig a korlátozásokkal, de valószínáleg az is hozzájárult, hogy a turizmustól erősen függő országot viszonylag korán érte a tavasz. Február végén, március elején már gyakori volt a 20 fok feletti hőmérséklet, ami miatt megteltek a bárok, kávézók és a kiülős helyek.

A szigorítások március 14-i bejelentése után, amelynek során számos közintézményt, köztük iskolákat is bezártak, sokan egyből a strandok és a tengerpart felé vették az irányt, a hatóságok a gyenge szervezés miatt teljesen tehetetlenek voltak. Ezeket az intézkedéseket egészen június 21-ig hatályban kellett tartani, ezután lazítottak az intézkedéseken és a határt is megnyitották. Egy hónappal később azonban ismét növekedni kezdett a fertőzések száma, amit a szakemberek elsősorban az elégtelen kontaktkutatásnak tudnak be.

Augusztus közepére a napi új esetek száma megint elérte a 3 ezret.  A járvány felerősödéséhez a szakemberek szerint az is hozzájárult, hogy az országban dolgozó marokkói és más szubszaharai szezonális munkások is behurcolták a vírust.

Spanyolországban augusztus 14-ig  már több, mint 350 ezer fertőzöttet regisztráltak 343 ezer fertőzöttet regisztráltak és 28 600 COVID-19-cel megbetegedett ember halt meg. Ebből több ezer ember élete megmenthető lett volna, ha a Sanchez-kormány nem késlekedik a védekezéssel.