A svédeknél az első megbetegedést január 31-én regisztrálták, az első halottat pedig március 11-én.
A járvány a legsúlyosabban az ottani idősotthonokat érintette, ugyanúgy, ahogy a baloldali vezetésű Budapesten, Svédországban sem sikerült megvédeni az időseket.
Egy május eleji jelentés szerint a Stockholm megyei 400 idősotthonban addigra 212-ben megjelent a koronavírus, június elsejéig pedig 2036 idős ember halt meg ezekben az intézményekben. Egy másik jelentés arra világít rá, hogy a korlátozások elmaradásával az is hozzájárult a terjedéshez, hogy ezekben az otthonokban a dolgozók közel kétharmada alacsony jövedelmű, rövid távú órabéresként, vagy ideiglenes munkaerőként dolgozik. Ezek az emberek pedig többségében több munkahelyet vállalnak és tömegközlekedést használnak, a háztartásaikban pedig jellemzően nagyobb a zsúfoltság is, amik így együtt drasztikusan növelik a fertőzés behurcolásának kockázatát. Az idősotthonokra vonatkozó korlátozásokat a svéd kormány már csak április elsején vezette be, amikorra már például a stockholmi otthonok harmadában jelen volt a vírus.
A svéd baloldali kormány egész egyszerűen magára hagyta az időseket.
Az elhibázott járványügyi védekezés miatt joggal kezdték el támadni a Lövfen-kormányt azzal, hogy gyakorlatilag emberkísérletbe kezdtek, feláldozva saját állampolgáraikat. Sokáig ugyanis nem is hoztak egészségügyi előírásokat és szabályozásokat, pusztán ajánlásokat bocsátottak ki.
A svéd modell bukásához az is hozzájárult, hogy a kormány és a védekezés irányítói többször is hangoztatták, hogy más országokhoz hasonlóan céljuk, hogy ne terheljék túl az egészségügyi ellátórendszert, ami egyébként se lett volna túl nehéz, tekintve hogy a februári adatok szerint az európai országok közül Svédországban volt a legkevesebb az egy főre jutó intenzív betegágyak száma.
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
