Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A másfél órán keresztül, hat előre meghatározott témakörben vitázó republikánus, valamint demokrata elnökjelölt között végig tapintható volt a feszültség. Ehhez azonban a két jelölt között meglévő nyilvánvaló politikai ellentét mellett a vitát levezető moderátor, Chris Wallace személye is hozzájárult, aki annak dacára, hogy a sokszor a Republikánus Párttal rokonszenvező Fox hírcsatorna munkatársa, regisztrált demokrata szavazóként ismert. Ennek fényében az est folyamán nemhogy kedvezett volna a Republikánus Párt elnökjelöltjének, hanem éppen ellenkezőleg, a vita számos pillanatában szemmel láthatóan Joe Biden kedvében próbált járni, esetenként az „egy az egy ellen" vitát „kettő az egy ellen" arányra módosítva. Mindez azonban nem zökkentette ki a jelenlegi republikánus elnököt, aki a 2016-os beiktatása óta már kipróbált veteránnak számít, ami a személye ellen alkalmazott, alaptalan médiatámadásokat illeti.
Az első vitaszegmens, amely a legfelsőbb bíróság körül kialakult polémiát volt hivatott kivesézni, hamar kaotikus fordulatot vett tekintettel arra, hogy a gyenge moderátori jelenlétnek köszönhetően mindkét jelölt gyakran a másik szavába vágott.
Hogy melyik elnökjelölt bírta jobban a médianyomást és melyik nem, az már a vita tizenkettedik percében kiderült, amikor a csapongásáról és zavaros beszédjeiről hírhedt demokrata elnökjelölt az Egyesült Államokban koronavírusban elhunyt áldozatok számát először 200 millióra (!) becsülte, miközben a hivatalos adatok szerint az áldozatok száma épphogy átlépte a 200 ezret.
A nyitószegmens legerősebb mondata Trump elnök szájából hangzott el, miszerint őt arra választották meg, hogy a teljes négyéves elnöki ciklusát kitöltse, így vitán felül áll, hogy elnöksége vége felé közeledve jelölhet-e bírót vagy sem.
A Demokrata Párt és elnökjelöltjük, Joe Biden a stábja által felkészülten várta
a második témakört, amely a koronavírus elleni védekezés minőségét, valamint a járvány terjedését taglalta. A demokrata kihívó mesterkélt módon, fegyelmezetten kerülte az elnök tekintetét, s szinte megszakítás nélkül a szemközti kamerába, gyakorlatilag a nézőkhöz beszélt.
Politikai retorikáját olyan érzelmekre ható, felszínes mondatelemek fűszerezték, minthogy „most azokhoz beszélek, akiknél otthon üresen áll egy szék a konyhájukban, mert nemrég elveszítették egy családtagjukat a járványban". Trump bár emlékeztette, hogy amikor tavasszal lezárta az Államok határát Kína előtt, akkor a Demokrata Párt és Biden is rasszizmussal vádolta – akadályozva ezáltal a hatékony védekezés társadalmi elfogadottságát –, az egykori alelnök ésszerű cáfolat híján, csupán kínosan nevetett.
A járványhelyzet megvitatása kapcsán hamar átterelődött a szó a gazdasági értelemben vett nyitás politikájára, valamint az ország konjunktúrájának a fellendítésére, amely a szinte félgőzzel érvelő Trump számára előnyös témának bizonyult. Joe Biden – az elfogult moderátor támogatását élvezve – hiába ragaszkodott ahhoz, hogy többnyire az elnök adóbevallásáról szóljon a diskurzus, Trump múltbeli eredményekre alapozó, jövőre vonatkozóan folytatólagos munkahelyek megtartásáról és megteremtéséről szóló tervei, valamint adócsökkentésről kifejtett gondolatai olyannyira kizökkentették Bident, hogy néhány karcos szóváltást követően, példa nélküli módon, nemes egyszerűséggel lebohócozta az Egyesült Államok regnáló elnökét.
Az országban az elmúlt hetekben, hónapokban tapasztalt társadalmi feszültségek okán várható volt, hogy a vita központi elemét az etnikai kérdések alkotják majd.
Első pillantásra inkább az elnök számára ingoványosnak vélt szegmensből Trump kifejezetten erősen került ki, olyan, a társadalom egészét szolgáló és annak széles rétegjeivel jól rezonáló gondolatokat megfogalmazva, minthogy az országnak rendre és törvényességre van szüksége, nem pedig olyan szélsőbaloldali szervezetekre, mint az Antifa – amelyet Joe Biden a vita során nem egy szervezetnek, hanem pusztán egy baloldali ideának nevezett.
A vita csúcspontjára érkezve Biden számára – miután nem volt hajlandó elítélni a tüntetések apropóján kirobbant utcai erőszakot, illetve szándékosan kerülte a rend és törvényesség fémjelezte politika társadalomra gyakorolt pozitív hatásának az elismerését – tisztán kirajzolódott a demokrata tempónak megfelelő, már nem egyszer megjárt, egyedüli menekülő útvonal, hogy az elnököt rasszistának, majd ismét egy bohócnak nevezte.
Az elnökjelölti vita lefelé ívelő szakaszában két utolsó témakör megvitatását tűzte ki a moderátor: a jövőbeni elnök teljesítményét, valamint a választások integritását, amely a járványidőszak miatt előtérbe tolt levélben történő szavazás bizonytalanságát volt hivatott tisztázni. Előbbi témakör kapcsán Joe Biden a többi szuperhatalomhoz képest az Egyesült Államok számára előnytelen párizsi klímaegyezménybe való visszacsatlakozást tűzte ki célul, utóbbival összefüggésben pedig Biden teljes mellszélességgel kiállt a több esetben is gyanúsnak vélt eljárás mellett. A fősodratú mantrák szajkózása helyett
Trump ezzel szemben a választópolgárok számára érzékelhető, valós eredmények felmutatására törekedne. Kifejtette, hogy a potenciális új elnöki ciklusában a járvány előtti felívelő gazdasági helyzet újbóli megteremtése a legfőbb célja, valamint aggodalmát fejezte ki az ügyben, hogy a levélben történő szavazás akár csalást is eredményezhet a demokraták részéről, s amennyiben az bekövetkezne, értelemszerűen nem lesz hajlandó legitimnek tekinteni az elnökválasztás eredményét.
Ami a vita egészének az értékelését illeti, kijelenthető, hogy Joe Biden a hétköznapi médiaszerepléseihez mérten jobban szerepelt, éberebbnek tűnt, ám hozzá képest a gyakran türelmetlenül és félgőzzel érvelő Trump még mindig több energiát és karizmát sugároz. A vita alakulása valamelyest visszahozta az ikonikus Kennedy-Nixon vita emlékét, melynek keretében a demokraták a kép, s a megjelenés segítségével próbáltak diadalt aratni a nyers tartalom felett. Ugyanakkor a XXI. századi politikai világban erősen megkérdőjelezhető e stratégiának a korszerűsége, mivel a választók soha nem látott tájékozódási és kommunikációs csatornákkal vannak körbebástyázva. Mi több, az elnöknek kifejezetten jól áll a harcias, csipkelődő retorika, miközben Joe Biden az elnökjelölti vitához méltatlan kiszólásaival bizonyosan visszatetszést kelthetett a baloldali irányultságú, fehér, középosztálybeli, mérsékelt szavazók körében. Végezetül figyelembe véve azt, hogy az országos felmérések szerint a szerényebb vitakészségekkel rendelkező Joe Biden jelenleg is több mint 5 százalékponttal vezet a mozgósításban egyébként jóval erősebb republikánus elnök előtt, felmerül a kérdés, vajon ki kockáztat nagyobbat egy-egy elnökjelölti vitával? Minden jel arra enged következtetni, hogy nem a média kereszttüzében otthonosan mozgó jelenlegi elnök, Donald Trump.
Szerző: Sümeghi Lóránt, a Századvég Alapítvány vezető elemzője
