Egy 85 éves apa szívműtétjét és 55 éves fia áttétes rákbetegsége miatt sürgős májműtétjét is elhalasztották Franciaországban

One year since WHO China informed of pnemonia of unknown cause, later identified as Covid-19 FRANCE-HEALTH-VIRUS virus Horizontal CORONAVIRUS PANDEMIE STRETCHER PATIENT AMBULANCE SANITARY EVACUATION EPIDEMIC HEALTH
Emergency medical personnel carries a patient affected with coronavirus (Covid-19) from a military hospital to an ambulance before being transported aboard a medicalised TGV (high-speed train) to be evacuated towards hospitals of other French regions on March 29, 2020 in Mulhouse, eastern France, amid the spread of the COVID-19 (new coronavirus) pandemic. (Photo by SEBASTIEN BOZON / AFP)
Vágólapra másolva!
Emmanuel Macron köztársasági elnök a napokban elmondott, franciákhoz intézett beszédében bejelentette, hogy ha a járványügyi helyzet azt lehetővé teszi, akkor január 20-ával kezdődően valamennyi korlátozást visszavonják. Ennek ellenére a francia egészségügyi miniszter, Olivier Véran legutóbbi sajtótájékoztatóján azt erősítette meg, hogy a nem koronavírusos betegek tervezett műtétei továbbra is elmaradnak, azért, hogy a koronavírusos betegeknek helyük legyen a kórházakban.
Vágólapra másolva!

A Libération olyan emberekkel készített riportot, akiknek a műtéteit el kellett halasztani, gyakran többször is. A megszólaltatott betegek sorsa mögött valódi tragédiák jelennek meg.

A nem koronavírusos betegek tervezett műtétei továbbra is elmaradnak Franciaországban Forrás: AFP/Christophe Archambault

Félicien és Jacques apa és fia. A 85 éves apa szívműtétét ismét el kellett halasztani, fiának, az 55 éves Jacques-nak pedig májrák miatti műtétét programozták át, jóllehet rákbetegsége áttétes, és már február végén meg kellett volna műteni. A koronavírus-járványra való hivatkozással tavasszal kétszer is elhalasztották a beavatkozást, a nyáron megkezdett terápiát és tervezett műtétet viszont a járvány második hulláma sodorta el. „Az apám sokkal nagyobb traumákat élt meg, mint én, úgy érzem, az én sorsom most kevésbé fontos, mint az övé. Nem tudom elviselni a szenvedését. Fél, és az, hogy várnia kell, elviselhetetlenebb, mint a saját bajom" - mondta el Jacques a Libération napilap riporterének, pedig aggasztó helyzetben van ő maga is. „Lélekben nem adhatom fel...az egyetlen kérdés, amit felteszek magamnak az, hogy vajon túlélem-e a műtétet?"

Az idős édesapa arról beszél, hogy súlyos fájdalmai voltak még a járvány első hullámában, azt gondolta, hogy a korábbi szívműtétje során behelyezett fémháló (stent) elmozdult. „A televízióban látott borzalmak után úgy döntöttünk, hogy nem megyek kórházba. Úgy éreztem, hogy a vírus itt leselkedik az ajtóm mögött, csak arra vár, hogy rám vesse magát" - tette hozzá, „aztán végül szeptemberben megvizsgáltak, és megállapították, hogy egy szívbillentyű sérült meg. Ki kellene cserélni, de várólistára kerültem.

Azt ígérték, hogy novemberben sorra kerülök, de azóta sem jelentkeztek."

A 63 éves René-t hasnyálmirigyrákkal diagnosztizálták, műtétjét már kétszer halasztották el, először márciusban, majd júniusban is. Végül augusztus 18-án megműtötték. „A bőröndömet már hetekkel előtte összekészítettem, de valójában úgy éreztem magam, mint az a bokszoló a ringben, aki felkészülten várja, hogy megharcolhasson az ellenféllel. A műtétek halasztása úgy ért, mint akit megsoroztak, de még nem küldtek padlóra". A műtét során 11 nyirokcsomót távolítottak el, hamarosan kemoterápiás kezelést kap.

Emilie folyamatosan azon dolgozik, hogyan fogja vissza a dühét.

Eget-földet megmozgatott azért, hogy találjon egy olyan kórházat, ahol megműtik.

A negyvenes éveiben járó nő nyár óta vár időpontra, ráadásul két műtétre, ugyanis súlyos nőgyógyászati problémái mellett 2017-ben diagnosztizált mellrákját is műteni kellett volna. „Hetente hívtam a titkárságokat" - mondta el a Libération-nak, de nem kapott prioritást annak ellenére, hogy egy éve állandó, erős vérzése volt. Nagyon úgy tűnt, hogy a járvány második hulláma minden reményt elsodor, de Emilie azért sem adta föl,

végső kétségbeesésében egy interneten véletlenül talált email-címmel próbálkozott, és így jutott el végül egy magánorvoshoz, aki már meg is műtötte.

Forrás: AFP/Alain Jocard

A 28 éves Vivian Guerchoux veseátültetésre várt, amikor november 23-án bejelentették, hogy a többi francia kórházhoz hasonlóan a dijoniban is leállítják a valójában halaszthatatlan műtéteket is. Vivian veseátültetését januárban kellett volna elvégezni, ráadásul a fiatalembernek 2012-ben már volt egy veseátültetése, akkor az édesanyja veséjét kapta meg. Most a bátyja veséjére vár, aki szerint az „öccse állapota egyre rosszabb lesz, fájdalmai vannak, és már annak a veszélye is felmerült, hogy dialízisre kell mennie...".

És akkor még nem is beszéltünk azokról a családtagokról, akiknek végig kell nézniük, hogy szeretteik a koronavírus-járvány miatt nem kaphatnak megfelelő orvosi ellátást, műtétjüket meghatározatlan ideig elhalasztották. Miközben Emmanuel Macron köztársasági elnök november 24-én este azt mondta, a Szentestét meg lehet tartani, felfüggesztik a kijárási tilalmat aznap estére, a műtétek elhalasztásában érintett családok nem boldogok önfeledten. „Az emberek boldog, örömteli ünnepeket töltenek majd el... mi pedig a legborzalmasabb karácsonyunk előtt állunk, gyomorgörcsben vagyunk az aggodalom miatt" - mondta el Vivian testvére a Libération-nak.

Más hozzátartozók egyértelműen a kormányzatot hibáztatták azért, hogy képtelen volt felkészíteni az országot a járványra.

Új beteg érkezett Forrás: AFP/Christophe Simon

De nem múlik el nyomtalanul az orvosok számára sem a vírus miatti „átprogramozás". Ha a járvány önmagában nem lett volna elegendő, az orvosi beavatkozások elhalasztása miatt a kórházak élete még inkább felfordult, ha lehet ilyet mondani. Béatrice Aussilhou, a Beaujon de Clichy kórház (Párizs külvárosa) sebésze a járvány kezdete óta naplót vezet, amelynek részleteit megosztotta a Libération újságíróival. Ebből világosan kiderül, hogy milyen súlyos problémákat okozott a nem vírusos betegek műtétjeinek elhalasztása. Október 26-án az alábbi bejegyzés olvasható naplójában: „... az első beteg egy 60 éves asszony, áttétes vastagbélrákkal, és most arról döntöttünk, hogy nem fog kemoterápiás kezelést kapni. Nem tudom, hogyan magyarázzam meg neki, hogy várnia kell. Közben rámtámadt. Megértem a reagálását, hiszen attól fél, hogy a rák tovább terjed...."

A naplóból az is kiderül, hogy az orvosok a műtétek elhalasztása miatt rendszeres fenyegetésnek vannak kitéve a betegek részéről.

És a számok alapján, amelyeket pontosan senki, még az Egészségügyi Minisztérium sem ismer,

több tízezren lehetnek hasonló helyzetben Franciaországban. Úgy nevezik őket, hogy „járulékos áldozatok", vagy a „nagy elfeledtek",

és ők azok, akikről Emmanuel Macron csak úgy tett említést, mint a „többi beteg".

A Francia Kórházszövetségben (FHF) készült egy elemzés az elmaradt/átprogramozott műtétekről. Ennek alapján a tavalyi évhez képest

a koronavírus-járvány első hullámában 58%-kal csökkent a kórházi, és 80%-kal az ambuláns (baleseti) műtétek száma, ráadásul úgy, hogy ezeket ezidáig a mai napig nem pótolták,

legalábbis azt mutatják az FHF adatai, hogy ezekre a nyári hónapokban sem került sor. A Gyógyításért felelős Főigazgatóság (DGOS) adatai szerint 2020 januárja és júniusa között a műtétek 22%-át átprogramozták, a rákos megbetegedések kórházi kezelése ugyanakkor 12%-ra csökkent. Még azokban a régiókban is, ahol a járvány első hulláma kevésbé volt drámai (Bretagne, Pays-de-la-Loire), 50%-al kevesebb műtétet tudtak lebonyolítani, mint a múlt év hasonló időszakában. November 15-ei adatok szerint drámaian csökkent a szervátültetések, és főleg a veseátültetések száma 2019-hez képest. Döbbenetes megállapítást tett Alexis Arnaud, a rennes-i kórház gyerekekre specializálódott sebésze egy nemzetközi orvosi kiadványban, amely a járvány miatt átprogramozott és elhalasztott műtétek veszélyeire hívta fel a figyelmet.

A rákos megbetegedések kórházi kezelése 12%-ra csökkent Forrás: AFP/Lucas Barioulet

Frédéric Valletoux, az FHF igazgatója tragikus összegzésben mutatott rá arra, hogy

„ezek a drámai adatok önmagukért beszélnek. Ha egyszer majd le kell vonni a járvány tanulságait, természetesen a járvány „közvetlen" áldozataira fogunk gondolni, de a többiekről sem szabad elfeledkezni. Úgy gondolom, hogy ha a kormányzat gyáván viszonyul ezekhez az adatokhoz, az azért is van, mert ezek az adatok mutatnának rá arra, hogy mennyire is kegyetlen a helyzet".