Olyan jól sikerült a NATO-hadgyakorlat, hogy majdnem kitört az atomháború

Amerikai páncélosok az NSZK-ban, az Able Archert megelőző hadgyakorlaton.

A közhiedelemmel ellentétben nem az 1962-es kubai válság idején volt a legnagyobb veszélye a harmadik világháborúnak, hanem 1983-ban, amikor a szovjet vezetés félreértett egy NATO-hadijátékot. Az Able Archer nevű manővert a Politbüro tagjai a Szovjetunió elleni atomháború előkészítéseként értékelték, ezért a megelőző csapást fontolgatták. A világot két kém, egy brit-szovjet kettősügynök és egy Stasi-hírszerző mentette meg a nukleáris téltől.

Folytatódik a hidegháború

Az 1970-es évek enyhülése után az évtized végére a kétpólusú világba visszatért a hidegháború. Ezt részben az öreg és beteg szovjet vezetők félelme okozta, amelyet az 1941-es, váratlan náci támadás emléke táplált. Leonyid Brezsnyev főtitkár és Jurij Andropov KGB-főnök 1981.májusában

a KGB értekezletén azt állították, hogy az általuk kiszámíthatatlannak ítélt Reagan és az USA titokban atomtámadást készít elő a Szovjetunió ellen.

Jurij Andropov, a KGB vezetője középen. Forrás: Reddit

Andropov ezért elindította a KGB és a GRU közös hadműveletét, a RJAN-t (Ракетное Ядерное Нападение).

Találtam egy dokumentumot a szovjet források között, amelyben Andropov azt mondja a KGB-tiszteknek: a KGB első számú feladata az amerikaiak atomcsapásának megelőzése. Ekkor utasította őket arra, hogy kéthetente jelentsenek

- mondja Nate Jones amerikai levéltári kutató.

Ezek a tisztek Nyugat-Európában éltek, és pontosan tudták, hogy a NATO nem akar atomháborút kezdeni, de mivel az volt az elvárás, hogy erősítsék meg a vezetés véleményét, persze, hogy nem mondtak ellent.

A kutató szerint a kémek azt jelentették, amit a főnökeik hallani akartak. Moszkva pedig hitelesnek gondolta ezeket a jelentéseket.

Kialakult egy ördögi kör.

Szovjet dokumentum a RJAN-hadműveletről. Forrás: Wilson Center

A Szovjetunió legnagyobb hírszerzési műveletében 300 szovjet kémnek kellett 292 tényezőről folyamatosan adatokat gyűjteni Nyugat-Európában és Észak-Amerikában. Például megfigyelték azokat a politikusokat, műszaki katonákat, polgári védelmi alkalmazottakat, akiknek a tevékenysége elárulhatta egy atomcsapás előkészítését. Lesben álltak az amerikai bázisoknál is, hogy észrevegyék a gyanús jeleket.

Követtek papokat és egyházi vezetőket, mondván, egy atomháború előtt biztos sokan mennek majd gyónni, illetve figyelniük kellett, hogy mennyi vér van a kórházakban.

Képkocka a Kémek hídja című filmből, amelyben Nyugat-Berlinben kémeket cserélnek ki a nagyhatalmak Forrás: Youtube

Végül, az amerikai Nemzeti Levéltár is a megfigyelt intézmények közé került, mert a KGB arra számított, hogy az amerikai kormány atombiztos bunkerbe viteti majd az ott őrzött Függetlenségi Nyilatkozat és az alkotmány eredeti példányát, mielőtt kilövik a rakétákat Moszkvára.

Ronald Reagan, akitől tartottak Moszkvában

A szovjet vezetők féltek az 1981-ben beiktatott új amerikai elnöktől. Ronald Reagantől.

Ronald Reagan a Fehér Házban. Forrás: Wikipedia

Reagan a „csendes diplomáciai közeledés" híveként törekedett a párbeszédre, ugyanakkor a szovjetek számára érthetetlen lépéseket tett. 1983-ban George Schultz külügyminiszter javaslatára 2 órás megbeszélést tartott Anatolij Dobrinyin szovjet nagykövettel, de három hét múlva elmondta talán legismertebb beszédét, amelyben

a gonosz birodalmának nevezte a Szovjetuniót.

Reagan antikommunizmusát erősítették a szovjet külpolitikai lépések, például az afganisztáni szovjet megszállás egyre brutálisabb eseményei, vagy a dél-koreai légitársaság 007-es járatának lelövése 1983-ban Szahalin fölött. Az elnök válaszul elrendelte a szovjet haderők elleni lélektani hadviselést (PSYOP). Ez azzal járt, hogy amerikai bombázók hetente akár többször is fenyegették a Szovjetuniót.

B-52 Stratofortress bombázó AGM-109 Tomahawk légiindítású cirkáló rakétákkal. Forrás:nara.getarchive.net

Nagyon nyomasztotta a szovjeteket a PSYOP. Nem tudták, hogy mi miért történik. Egy század egyenesen a szovjet légtér felé repült, mire a szovjet radarok befogták a gépeinket és a vadászegységeik készültségbe léptek. Aztán az utolsó pillanatban a mi századunk sarkon fordult és hazarepült.

– mondta erről később William Schneider volt amerikai hadügyi államtitkár.

Reagan elnök az Ovális Irodában nara.getarchive.net

Reagan azt ígérte a választási kampányában, hogy öt év alatt megduplázza a katonai költségvetést és újrafegyerzi Amerikát: aláírta számos fegyver fejlesztését, támogatta azt a kutatást, amelyből végül megszületett a B-2 lopakodó bombázó, emellett aláírta a Pershing II ballisztikus rakéták európai telepítését is. Ez utóbbiról Mihail Gorbacsov azt nyilatkozta,

"ez számunkra épp olyan volt, mintha egy puskát szorítottak volna a homlokunkhoz".

Reagan talán legdöntőbb lépése az SDI (Strategic Defense Initiative), a csillagháborús program volt, amelyben az amerikaiak ballisztikus rakétavédelmi rendszer terveztek telepíteni a világűrbe a szovjet robbanófejek megsemmisítésére.

Ronald Reagan és az SDI-program a Time Magazin címlapján 1983-ban. Forrás: Retro News Now

Ez nem csak rettenetesen drága volt, de ijesztő is a szovjetek számára,

mert attól tartottak, hogy ha a védelmi rendszer megépül, Reagan biztonságban érzi az Egyesült Államokat a szovjet válasz ellen, és majd első csapást indít a „békeszerető" szocialista országokra.

Andropov Hitlerhez hasonlította Reagant,

és azt mondta róla, hogy a háború lángját szítja. Míg Reagan ezt kérdezte a tanácsadóitól:

A szovjetek tényleg félnek tőlünk, vagy ez csak a szokásos propaganda?

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon.