Anyaszült meztelenre vetkőzött egy 57 éves színésznő a César-díjkiosztón

Megrendezett jelenetnek tűnt, de a szélsőbaloldali jelszavak után elképzelhető, hogy nem tudtak a szervezők és a díjkiosztót élőben közvetítő Canal+ vezetői, hogy az 57 éves, korábban César-díjra is jelölt színésznő, Corinne Masiero le fog vetkőzni a színpadon, és úgy adja át a legjobb jelmez díját.

Corinne Masiero egy szamárbőrben jött be a színpadra. Mérsékelten szellemes vicceket kezdett mondani (olyan szójátékokat például, hogy Roger-statiszták a pácban), és mondanivalójának lényege az volt, hogy mivel ebben a koronavírus-helyzetben nem tud megfelelő és méltó jelmezt felvenni, ezért szamárbőrben jött, de az sem megfelelő, ezért levetkőzik. Ekkor már a francia kulturális szélsőbal (valamelyest vírustagadó) jelmondatai is látszódtak a teljesen meztelen testén: Nincs kultúra, nincs jövő. A hátára-fenekére pedig ezt írta: add vissza nekünk a művészetet, Jean! (Feltehetően Macron miniszterelnökének, Jean Castex-nek üzent.)

Természetesen azért nehéz kizárni, hogy maga a meztelenre vetkőzés előre megrendezett lett volna, a díjkiosztó házigazdája, Marina Fois nem tűnt túlságosan meglepettnek, igaz, ő valóban nagyszerű színésznő.

A francia filmkultúrában a szamárbőr - önmagában - egy gyönyörű jelkép. Az egyik legnagyobb (a világban méltatlanul elfelejtett) Oscar-díjas francia rendező, Jacques Demy filmjéről van szó, Catherine Deneuve, Jacques Perrin és Jean Marais volt a főszereplő, egy mese a szamárbőrbe bújt királylányról. Az Origo a filmről nemrégen egyébként hosszabb elemzést közölt.

Corinne Masiero utalt a beszédében Deneuve-re is, amellett a francia filmközpont volt vezetőjének pedofilügyére is. Az 57 éves színésznő a francia kommunista párt tagja volt, tavaly a César-díjkiosztón tiltakozott a "jobboldali, fehér, katolikus, heteroszexuális polgárok" ellen. Az egyik legismertebb francia esszéista, Gilles-William Goldnadel szerint ezzel Masiero megérdemelte a rasszista és keresztényellenes ostobaság Césarját.

Mint ismert, a védekezés miatt nem nyithatnak ki természetesen a színházak és a koncerttermek Franciaországban. A harmadik hullám pusztulásával nem törődő, baloldalról érkező követelések ezt nem fogadják el. Több statiszta, színházi háttérmunkás elfoglalta a hét közepén az egyik leghíresebb párizsi színházat, az Odeont. Nem véletlen: az Odeon 1968 jelképe volt, ide rontottak be a fiatalok megzavarni egy előadást.