Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A legfontosabb spanyol régióban, a fővárost is magában foglaló Madrid Autonóm Tartományban azért volt szükség előrehozott választásra - a járványhelyzet ellenére -, mert a konzervatív Néppárt (PP) kisebbik koalíciós partnere, a jobbközép-liberális Állampolgárok Párt (Cs) szembefordult a PP-vel, és összefogva annak legfőbb riválisával, az országos szinten kormányzó Spanyol Szocialista Munkáspárttal (PSOE),
bizalmatlansági indítványt akart benyújtani.
Így a 2019 augusztusa óta hatalmon lévő 42 éves Isabel Díaz Ayuso (PP) tartományi elnöknek március elejére nem maradt más választása, mint kiírni az előrehozott választást, május 4-re.
A kampány durva hangnemben zajlott, a jobboldal elsősorban azzal kampányolt, hogy felhívta a figyelmet: az országos baloldali kormánykoalíció rosszul kezeli a koronavírus-járványt, annak a negatív gazdasági utóhatásait, összevissza kapkod, különös tekintettel a járványügyi korlátozások szabályozására, és az oltási folyamat sem halad úgy, ahogy kellene.
A baloldali pártok erre – szokásukhoz híven – „fasisztázással" és „francózással" reagáltak (utalva Francisco Franco tábornok 1939-1975 között fennálló rendszerére) ahelyett, hogy valódi megoldást kínáltak volna a madridiak problémáira.
Egy interjúban a sokadik „fasisztázásra" Isabel Díaz Ayuso azt válaszolta:
ha lefasisztáznak, akkor biztos lehetsz benne, hogy jól végzed a munkádat.
A voksolásra kedden került sor, rekord, 76,2 százalékos részvétel mellett, ami jelentősen felülmúlta a 2019-es 64,2 százalékos részvételt.
A magas részvétel mellett a jobboldal elsöprő győzelmet aratott.
A
A konzervatív PP 65 mandátummal végzett az élen, több mint 1,6 millió szavazattal, a leadott voksok 44,7 százalékának megszerzésével.
Ezelőtt három évvel a PP még csak 22,2 százalékot kapott, ami 30 mandátumra volt elegendő a 136 fős testületben, vagyis óriási az előrelépés.
A többséghez 69 mandátumra lesz szükség, de ezt könnyedén biztosítja a 9,1 százalékkal (több mint 330 ezer szavazat) negyediknek befutó VOX nevű, a PP-től jobbra álló bevándorlásellenes párt a maga 13 mandátumával,
ami eggyel több, mint a 2019-ben szerzett 12 (8,9 százalék). A VOX kívülről eddig is támogatta a PP-t, ezt mostantól a madridi regionális kormány részeként tudja megtenni, mert
az már szinte biztos, hogy a két jobboldali párt koalícióra lép, ahogy az a kampányban több alkalommal is elhangzott.
A VOX fővárosi jelöltje, Rocio Monasterio a nagyarányú jobboldali győzelmet úgy értékelte a pártja közösségi oldalán, hogy
megmentették Madridot a kommunizmustól,
utalva a Podemos jelentette veszélyre. (Monastorio asszony egyébként kubai származású, a szülei Fidel Castro kommunista diktatúrája elől menekültek Spanyolországba.)
A választás legnagyobb vesztese egyértelműen a jobbközép-liberális Állampolgárok Párt (Cs) volt, a szavazóik ugyanis nem díjazták, hogy a Cs, elárulva a jobboldalt, a baloldali pártokkal közösködött Isabel Díaz Ayuso megbuktatásáért.
A Cs csupán 3,6 százalékot kapott, emiatt kiesett a madridi törvényhozásból.
A liberális párt 2019-ben még 19,4 százalékos eredményt ért el, ami 26 képviselői helyre volt elegendő, mostantól azonban egyetlenegy képviselőjük sem lesz a fővárosi régióban. A baloldali irányultságú szocialista-liberális-zöld madridi koalícióról szőtt vágyálmok így végleg szertefoszlottak.
A második helyen – a várakozásokkal szöges ellentétben – nem a Pedro Sánchez miniszterelnök vezette Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) végzett, hanem a Több Madrid (spanyolul: Más Madrid) nevű radikális baloldali koalíció, amely 16,9 százalékot kapott (624 ezer szavazat), ami 24 mandátumra elegendő. A Más Madrid úgy jött létre, hogy a Podemos egyik alapítója, Mónica García kivált a pártból, és összeállt a zöldekkel, de 2019-hez képest a zöldek számára ez csak 4 plusz mandátumot hozott.
A nagyobbik kormánypárt, a PSOE 1974-es legalizálása óta a legrosszabb választási eredményét érte el a fővárosi tartományban, 610 ezer vokssal, 16,8 százaléknyi szavazattal.
2019-ben a madridi választáson még ők végeztek az első helyen 27,3 százalékkal, ami 37 mandátumot eredményezett, most 24 mandátumuk lesz, ez 13-mal kevesebb.
Ugyan javított korábbi pozícióján, de a kitűzött győzelemtől irreálisan távol került a radikális baloldali, már-már kommunista beállítottságú Podemos, ötödikként, utolsóként jutva be a madridi törvényhozásba. A 2019-es 5,6 százalék helyett most 7,2 százalékot kaptak (260 ezer szavazat), így 10 képviselőjük ülhet be a fővárosi törvényhozásba az eddigi 7 helyett.
A Podemos alapító főtitkárának, Pablo Iglesiasnak ez az eredmény azonban nagyon rossznak nevezhető, mivel
a radikális baloldali politikus azért távozott a központi spanyol kormány miniszterelnök-helyettesi tisztségéből, hogy ő legyen Madrid Autonóm Tartomány új vezetője.
Iglesias ezt úgy képzelte el, hogy egy baloldali-zöld-liberális (PSOE-Podemos-Más Madrid-Cs) koalíció élére őt választják majd meg a tartomány vezetőjének.
A radikális baloldali vezér kampánya azonban kimerült olyan, a világjárvány idején a választók túlnyomó többsége számára kevésbé fontos és vonzó szlogenekben, mint például „fasizálódás, a francoizmus visszatérése(!), a szélsőjobboldali regionális kormány létrejöttének a veszélye, No pasarán!" (magyarul: Nem törnek át, ez az eredetileg a verduni csatából származó mondat volt Madrid kommunista védőinek a jelszava a spanyol polgárháború idején).
Ezek 2021-ben amúgy is elég értelmezhetetlen, megfoghatatlan dolgok, egy járvány idején pedig nem alkalmasak a választók meggyőzésére, mozgósítására.
(Megjegyzés: A radikális baloldali szlogenek puffogtatása helyett – kihasználva a kormányzati pozíciót – inkább a vendéglátósokat kellett volna segíteni, hiszen egy spanyolországi étterem tulajdonosa azt nyilatkozta szerdán a HírTV-nek, hogy „egyáltalán nem kaptak támogatást az államtól, így nem maradt más, mint fenntartani magukat".)
A választás eredményeképpen
Madrid Autonóm Tartományt továbbra is Isabel Díaz Ayuso fogja vezeti, nagy valószínűséggel egy PP-VOX jobboldali koalíció élén.
