Az unió jövőjéről szóló vita kulcsa a tegnap normalitásának újrafelfedezése - írja Szánthó Miklós a Magyar Nemzetben.

Európa a maga kivételességében és szellemi grandiózussága közepette is hányattatott sorsú. Az ókori görögök szerint Zeusz, az „istenek atyja", aranyszőrű bika képében rabolta el a szépséges Europét. Elkeseredettségében apja, Agénor király mind a négy fiát a lánya után küldte, hogy megmentsék, azonban egyikük sem tért vissza: a leghíresebb közülük talán Kadmosz, aki legtovább kereste a húgát, azonban a delphoi jósdában megbabonázták és véglegesen eltérítették céljától, apja parancsának beteljesítésétől.

Szánthó MiklósFotó: Hirling Bálint - Origo

Azóta mindannyian egy kicsit Kadmosznak érezzük magunkat – hol ilyen, hol olyan szempontból. Az Európai Unió vezető testületei nemrégiben útjára indították például az „Európa jövőjéről szóló" nagyszabású „konferenciát", amely „polgárok által vezetett viták és eszmecserék sorozata, amelynek célja alkalmat teremteni arra, hogy az emberek Európa-szerte megosszák egymással elképzeléseiket a közös jövőnkről, és részt vegyenek annak alakításában". A 2000-es évek közepén megfeneklett európai alkotmányozás óta nem látott nagyságúra tervezett és „alulról építkező gyakorlatot" intézményesített formában azért az Európai Bizottság, az Európai Tanács soros elnöksége és az Európai Bizottság fogja vezetni. Pontosabban az ő irányításukkal fogják becsatornázni a „véletlenszerűen kiválasztott állampolgárokból álló" európai vitacsoportok véleményeit a félévente megrendezésre kerülő plenáris ülésekre. Ahogy a stílszerűen a május 9-i Európa-napon tartott nyitórendezvényen Ursula von der Leyen hangsúlyozta: „a konferencia alkalmat teremt arra, hogy az európaiak közelebb kerüljenek egymáshoz" – így nem meglepő, hogy legfőbb témái a brüsszeli szívek és lelkek számára oly kedves ügyekre fókuszálnak, mint a „kiszámítható migráció", „jogállamiság", „európai demokrácia" vagy „társadalmi igazságosság" - írja Szánthó Miklós.

A teljes cikk itt olvasható.