Utóbbiak - a szélsőbaloldali szervezők - ugyanis kifogásolják, hogy évről évre az Inter-LGBT genderfelvonulása nem megfelelően sokszínű, tehát rasszista, s ennek okául azt jelölték meg, hogy az Inter-LGBT csoportban regisztrált tagok többsége fehérbőrű. Az első szélsőbaloldali, bevándorló-Pride dátumául pedig azért választották a szervezők a június 20-át, mert a világ ezen a napon emlékezik meg menekültjeiről és más, a hazájuktól és gyökereiktől elszakított csoportokról.
A június 20-i ellenfelvonuláson ezért a szervezők célja az, hogy láthatóvá tegyék a színesbőrű LMBTQ-társadalmat is, különös tekintettel az afro-karibi homoszexuálisokra, leszbikusokra, biszexuálisokra, transzszexuálisokra és nem-bináris emberekre.
A szélsőbaloldali Pride szervezői nemcsak a diverzitás hiányát kifogásolják a genderfelvonulásával kapcsolatban, hanem bírálják a rendezvény zenei repertoárját is, amely a kritikát megfogalmazók szerint nem eléggé ritmikus. A szélsőbaloldali aktivisták kifogásolják azt is, hogy Párizs „hagyományos" Pride-felvonulására a szervezők beengedik a „kapitalista nagyvállalatok", mint például az Air France LMBTQ tagjait is, sőt a francia rendőrség és csendőrség tagjait is.
A szélsőbaloldali, bevándorló-Pride szervezői azonban „nem akarnak vegyülni a nemzeti rendőrség tagjaival, mivel azok jelenléte nem egyeztethető össze a felvonulásnak az illegális migránsokkal kapcsolatos állásfoglalásába". Elítélik azt is, hogy az Inter-LMBT soha nem emelt szót az iszlamofóbia ellen sem, ha már a migránsok mellett nem állt ki.