Húsz évvel ezelőtt, egy ötgyerekes anya ezen a napon végzett kegyetlenül a gyerekeivel. A nőnek mentális betegsége volt, amit egy ideig sikeresen tudtak kezelni egy gyógyszerrel, de férje unszolására teherbe esett az ötödik gyerekükkel, ami miatt abba kellett hagyni, az addigi a gyógyszeres kezelést. Pár hónappal később a nőnek meghalt az édesapja, ami végérvényesen elindította a mentális lejtőn. Először életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amit négy évvel később megváltoztattak. Azóta elmegyógyintézetben van.
Andrea Yates 1964. július 2-án született a texasi Houstonban. A középiskolában ő mondta a búcsúbeszédet, és többek között, az úszócsapat kapitánya is volt. Később ápolónőnek tanult, majd 1986-ban lediplomázott. Utána a Taxasi Egyetem Rákközpontjában dolgozott 8 éven keresztül. Későbbi férjével, Rusty Yates-szel 25 éves korukban ismerkedtek meg a houstoni lakótelepen. Andrea kezdeményezte a beszélgetést, annak ellenére, hogy általában nagyon visszafogott volt. Egészen 23 éves koráig nem is randevúzott senkivel, mielőtt Rusty-t megismerte volna, épp egy rossz kapcsolaton volt túl. Nem sokkal később összeköltöztek Rustyval, idejük nagy részét vallási tanulmányokkal és imádkozással töltötték.
1993- ban összeházasodtak, és eldöntötték, hogy annyi gyerekük lesz, amennyit megad nekik a természet.
Nyolc év alatt Andrea 5 gyereket szült, négy fiút és egy lányt.
Amikor a második gyerekkel várandós volt, abbahagyta a kocogást és az úszást, és barátai szerint visszahúzódóvá vált.
Úgy döntöttek, hogy a gyerekeket otthon tanítják, ami egyre inkább táplálta a nő elszigeteltségét.
1996-ban, amikor már megszületett Noah és John, Rusty Floridában vállalt munkát, ami miatt a család egy lakókocsiba költözött. Ebben az évben Andrea harmadjára is teherbe esett, de elvetélt. Egy évvel később visszatértek Houstonba, megszületett a harmadik fiuk, Paul, de továbbra is a lakókocsiban éltek, mert Rusty „könnyű életet" akart. 1998-ban megismerkedtek egy utazó lelkésszel, Michael Woronieckivel, akitől Rusty egy sokkal nagyobb, felújított lakóbuszt vett. Továbbra is szűkös körülmények között éltek, Andrea őrülete pedig kezdett a felszínre törni. Woroniecki mindkettőjükre nagy hatással volt, de Andrea teljesen a szélsőséges prédikációk hatása alá került. A lelkész azt prédikálta, hogy: a nők szerepe Éva bűnéből ered, és hogy a rossz anyák, a pokolra jutnak, rossz gyerekeket teremtenek, akik a pokolra kerülnek. A nő családja és férje is aggódni kezdett, amiért annyira megával ragadták a prédikációk. Mindezek ellenére 1999 februárjában megszületett negyedik fiuk, Luke. Pár hónappal a kisfiú születése után Andrea könyörögve hívta fel a férjét, hogy menjen haza. Amikor Rusty hazaért, remegve talált rá Andreára, miközben az ujjait rágcsálta.
Másnap kórházba vitték, mert begyógyszerezte magát és megpróbált öngyilkos lenni.
A kórház pszichiátriai osztályán kezelték és súlyos depressziós zavarral diagnosztizálták. Nagyjából egy hét után felírtak neki egy antidepresszánst és hazaengedték.
Ezután a nő nem szedte a gyógyszereit, állapota rosszabbra fordult, késsel vagdosta magát és nem etette rendesen a gyerekeit, mert úgy érezte, hogy túl sokat esznek. Azt gondolta, hogy kamerákkal figyelik és a tévében szereplők hozzá és a gyerekeihez beszélnek. A hallucinációiról beszélt a férjének is, de egyikük sem mondta el a nő orvosának, hogy mi történik. 1999. július 20-án Andrea egy kést szorított a torkához és könyörgött a férjének, hogy hagyja meghalni. Ezután ismét kórházba került, ahol
különböző injekciókkal kezelték, mire megtalálták számára a megfelelő gyógyszert, a Haldolt.
A férje optimista volt a gyógyszeres kezeléssel kapcsolatban, mert Andrea úgy kezdett viselkedni, mint amikor megismerkedtek. Az orvos figyelmeztette őket, hogy egy újabb gyerek születése újabb pszichotikus rohamokat válthat ki Andreánál. Mielőtt Andreát kiengedték a kórházból, Rusty vett egy házat, Andrea családjának unszolására, hogy a nőnek ne a szűkös buszba kelljen hazatérnie. Andrea állapota rohamosan javult az új otthonukban, újra úszni kezdett, főzött és élt egy kis társasági életet is, jóban volt a gyerekekkel, úgy tűnt minden rendbe jött a gyógyszer és az új lakókörnyezet hatására. Azonban
2000 márciusában Andrea újra teherbe esett a férje unszolására, ezért abbahagyta a gyógyszer szedését.
November 30-án megszületett első lányuk, Mary. Andrea jól viselte a helyzetet, egészen édesapja 2001. március 12-i haláláig. Akkor azonnal leépült, nem beszélt, nem ivott és az akkor alig fél éves kislányát sem akarta etetni. Mindezek mellett kétségbeesetten kezdte olvasni a Bibliát. A hónap végére újra kórházba került, de egy másik orvoshoz, aki rövid ideig a régi gyógyszerével kezelte Andreát, majd azt mondta, hogy nem tűnik pszichotikusnak, ezért abbahagyta a Haldollal való kezelését. Kiengedték a kórházból, de rövid időn belül visszakerült, ekkor az orvosa úgy engedte el, hogy gondolkodjon pozitívan és keressen fel egy pszichológust.
Két nappal később,
június 20-án amikor Rusty dolgozni ment, és mielőtt az anyja megérkezett volna hozzájuk, Andrea elkezdte megvalósítani azokat a gondolatait, amik már két éve emésztették.
Megtöltötte a kádat vízzel és elsőként a három legfiatalabb fiát fojtotta vízbe, majd a testüket befektette az ágyába és betakarta őket. Ezután a féléves Maryt fojtotta vízbe, a teste ott lebegett a kádban, mire a 7 éves Noah megkérdezte tőle, hogy mi baja van a kishúgának.
A kisfiú ezután megfordult és elszaladt, de Andrea utolérte és miközben Noah sikoltozott és próbált ellenállni, Andrea a vízbe fojtotta őt is.
Noah kétségbeesetten küzdött, kétszer sikerült levegőért kapnia, de végül az anyja addig tartotta a víz alatt, amíg meg nem halt. A fiút a kádban hagyta, Maryt pedig az ágyához vitte és a testvére karjaiba fektette.
Ezután többször hívta a rendőrséget azzal, hogy szüksége van egy rendőrre, de nem mondta el, hogy miért. Végül Rustyt is felhívta, hogy azonnal menjen haza. Andrea azzal magyarázta a gyilkosságot, hogy nem volt jó anya, emiatt a gyerekei nem fejlődtek megfelelően, ezért büntetésre volt szüksége. 2002-ben három héten át tartott a tárgyalása, az esküdtszék bűnösnek találta, de halálbüntetés helyett életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
2006. július 26-án újra tárgyalták a nő ügyét, ekkor egy három napos tanácskozás után, elmebaj miatt végül nem találták bűnösnek
a gyilkosságok miatt. Ezután Andreát átszállították egy kórházba, majd 2007-ben egy elmegyógyintézetbe került.
Ha Ön vagy a környezetében valaki krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelki elsősegély számot!
Felhasznált forrás:
http://www.murderpedia.org/female.Y/y/yates-andrea.htm