A leszbikusok után a melegeknek is elege lett a transznemű propaganda terrorjából a briteknél

A brit leszbikusok már régóta kifogásolják az LMBTQ közösségükben az igen erőszakos és nagyhangú "transzok" megjelenését és követelőző viselkedését, azonban most már a brit melegeknek is elegük lett belőlük.

Történt ugyanis hogy egy brit parlamenti képviselő, Rosie Duffield a Twitteren lájkolta a transzneműek viselkedését bíráló amerikai meleg rapper egyik megjegyzését. A képviselő lájkja után azonban a brit „transzmob" tagjai virtuálisan szinte kivégezték a meleg zenésszel egyetértő parlamenti képviselőt, a brit Munkáspárt pedig vizsgálatot indított saját tagja ellen.

A brit leszbikusoknak és melegeknek egyöntetű meggyőződése, hogy a két homoszexuális közösség remekül, sokkal jobban meglenne magában, azaz a transzok mérgező jelenléte nélkül.

Egyébként is, az LMBTQ betűszó evolúciójának kezdetén éppen ez a két csoport volt az „alapítók" között, mielőtt a mozgalom – és az ahhoz kapcsolódó szimbólum, a szivárvány – egyre több résztvevőt, s ezzel együtt egyre több betűt és színes sávot vonzott volna magához. A mozgalom eredeti célkitűzése pedig a hétköznapi életet élő, a társadalmi normákba beilleszkedő, azonban homoszexuális orientációval élő emberek jogainak a védelme volt. A mozgalom eredetileg a két eltérő szexuális érdeklődésről szólt, és annak szabad, szégyen nélküli megéléséről, nem pedig különböző identitásokról. A harmadik betű, a B (biszexuális) is csak a 90-es években került be a mozaikszóba, a T és társai pedig még később", nyilatkozta az RT újságírójának Sam Esther, leszbikus aktivista.

Mára azonban a kezdeti betűszó legutolsó változata groteszk méreteket öltött angolul: LGBPTGQIAAA+, azaz: Leszbikus, Gay (Meleg), Biszexuális, Pánszexuális, Transznemű, Genderqueer, Queer, Interszexuális, Agender (Nemnélküli), Aszexuális és végül: Ally (Szövetséges támogató). A minden elképzelhető kritérium szerint multikultivá vált csoportot azonban konfliktusok feszítik, s miközben látszólag együtt helyezkednek szembe a méltánytalan külvilággal,

ők maguk azok, akik elsősorban már önmagukkal sem férnek össze.

A leszbikus nőknek például már régóta elege van a transznemű nőkből, azaz azokból a férfiakból, akik nőnek deklarálják magukat. Ezek azok a férfiak ugyanis, akik a betűszóról közismert mozgalmat lejáratják az elképesztően hangos és a mindent uralni akaró viselkedésükkel, amelynek célja, hogy a közélet figyelme rájuk irányuljon és a pénzügyi támogatások is, hívja fel a jelenségre a figyelmet a leszbikus aktivista.

Sam Esther arra is figyelmeztet, hogy a leszbikusok már szinte elidegenedtek a saját mozgalmuktól, amelynek a hívatlan transzmobok álltak az élére, és ők is kapják meg a legnagyobb médiafigyelmet és politikai támogatást. A transznemű nők teljesen kiszorították a biológiai nőket a mozgalomból, amely az LMBTQIA+ mozgalmak lassú de elkerülhetetlen szétesését okozza Nagy-Britanniában, Írországban és az USA-ban, meséli Esther a nemzetközi tapasztalatait is.

A brit parlamenti képviselő Rosie Duffield „bűne", hogy lákjolta egy amerikai meleg rapper transzneműek elleni posztját, a képviselő mandátumába és politikai karrierjébe kerülhet, a brit Munkáspárt helyi LMBTQ tagozatának a nyomására.