Stefan Michnik kedden halt meg a pennsylvaniai Gettysburgben. „Testvérem sokat szenvedett miattam, bár nem az én hibámból" – írta a gyászhírben Adam Michnik, a baloldali, kormányellenes Gazeta Wyborcza napilap főszerkesztője, aki fiatalkorában a kommunista hatalom elleni földalatti ellenzék egyik vezető személyisége volt, ellentétben a vállaltan kommunista féltestvérével.
Stefan Michnik az 1968 márciusában a kommunisták által kezdeményezett, antiszemita jellegű hangulatkeltés miatt emigrált Svédországba.
Ennek előzménye, hogy 1968 márciusában diáktüntetések voltak a kommunista diktatúra ellen, amelyeket a hatalom cionistának minősített. A diáktüntetések egyik főszereplője Adam Michnik volt.
A varsói kommunista vezetés által kezdeményezett antiszemita hangulatkeltés nem volt független attól a ténytől, hogy az 1967-es, úgynevezett hatnapos háború után a keleti blokk államai Moszkva parancsának engedelmeskedve – Románia kivételével – megszakították a diplomáciai kapcsolataikat Izraellel, ezt követően pedig a palesztin felet kezdték el támogatni, főleg fegyverszállítmányokkal, amelyeket sokszor terrorcselekmények elkövetéséhez is felhasználtak.
Lengyelország legutóbb 2018-ban adott ki elfogatóparancsot az emberiesség elleni bűntettek elkövetésével vádolt Stefan Michnik ellen, Svédország 2019-ben elutasította ezt azzal érvelve, hogy a gyanúsított svéd állampolgár, és a neki tulajdonított tettek elévültek.
Stefan Michnik egyébként élete végéig lengyel állampolgár is volt.
A svéd bíróság már 2010 novemberében elutasította a varsói katonai kerületi bíróság korábbi, kisebb súlyú bűncselekmények miatt Michnik ellen kiadott európai elfogató parancsát. Uppsala város kerületi bírósága akkor a svéd jog értelmében elévültnek találta a gyanú szerint elkövetett tetteket.
Ezekről a nagy sajtóvisszhangot kiváltó esetekről az Origo itt számolt be.
A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN) ügyészi tagozata
93 pontban helyezte vád alá Michniket, ezek szerint az emberiesség elleni bűntetteket 1952-1953-ban követte el,
amikor a varsói katonai kerületi törvényszék bírájaként halál-, illetve börtönbüntetést előíró ítéleteket hozott a második világháború alatt és az ezt követő években a náci és a szovjet megszállás ellen harcoló lengyel katonák ellen.
Michnikre a vádirat alapján életfogytig tartó börtönbüntetés is kiszabható lett volna.
Fontos kiemelni, hogy az emberiesség elleni bűncselekmények a nemzetközi jog értelmében soha nem évülnek el, a baloldali vezetésű Svédország bírósága – egyes vélemények szerint felsőbb szintekről érkező politikai nyomásnak engedelmeskedve – a kommunista vérbíró védelmében tehát áthágta a nemzetközi jogi normákat.
Hasonlóképpen vélekedik erről a varsói konzervatív kormánykoalíció is.
Stefan Michnik halálhírére reagálva Szymon Szynkowski vel Sek (PiS) lengyel külügyminiszter-helyettes a Facebook-oldalán azt írta:
az, hogy a vérbíró büntetlen maradt, az igazságosság és a nemzetközi jog elveinek szégyenletes megtagadását jelenti.
Utalva a kiadatási kérelem svéd elutasítására, Szynkowski vel Sek hozzátette:
erre az ügyre emlékeztetni fogja a svéd politikusokat, akárhányszor valaki közülük kioktatná (Lengyelországot) a jogállamiság miatt.
A sajtóhírek alapján az nem egyértelmű, hogy az európai elfogatóparancs alapján körözött Michnik mikor és hogyan jutott ki az Egyesült Államokba, azt sem lehet tudni, hogy ehhez vajon kapott-e bármilyen segítséget a svéd hatóságoktól vagy sem. Annyi biztos, hogy 2019 elején még Svédországban élt a lengyel vérbíró.
A baloldali vezetésű, ebben a tekintetben kettős mércét alkalmazó Svédország a kiadatási kérelem többszörös megtagadásával – ideológiai okokból – mindenesetre
MEGGYALÁZTA A KOMMUNIZMUS TÖBB MINT SZÁZTÍZMILLIÓ HALÁLOS ÁLDOZATÁNAK AZ EMLÉKÉT ÉS A MEGNYOMORÍTOTT TÍZMILLIÓKAT.
A fenti körülmények ismeretében erősen kérdéses, hogy Svédországot lehet-e még jogállamnak tekinteni, hiszen megalapozottan fennáll annak a gyanúja, hogy a skandináv állam igazságszolgáltatásának a működését befolyásolhatja a helyi baloldali politikai elit.