Egy férfi nyerhet női súlyemelésben - az olimpián is kitört az LMBTQ-őrület

Laurel Hubbard a 2018-as Nemzetközösségi Játékokon szenvedett súlyos sérülést

Hétfőn, magyar idő szerint 12.50-től pódiumra lép a tokiói olimpia legmegosztóbb személyisége, a női súlyemelők + 87 kilogrammos súlycsoportjában versenyző új-zélandi Laurel Hubbard, aki eredetileg férfinek született, de aztán nővé operáltatta magát, így lett az olimpiák történetének első transznemű sportolója - mivel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megadta az engedélyt az induláshoz.

Laurel Hubbard eredetileg Gavin Hubbard néven és férfiként született. Életének első 35 évében férfi is volt. Mivel a súlyemelést már korábban elkezdte, természetesen a férfiak között indult, de semmilyen számottevő eredményt nem ért el.

A folyamatos sikertelenség után, 2012-ben rájött arra, hogy ő voltaképpen nem férfi, hanem egy férfitestbe rejtett nő, ezért megműtette magát, és nővé operálták.

A férfiak között a +105 kg-ban a saját összetettbeli rekordja 305 kg volt. A jelenlegi világrekord ebben a kategóriában 485 kg. Ezt tessék összevetni az akkor még férfiként versenyző legjobb teljesítményével. A 305 kg gyakorlatilag az induláshoz sem elég az ólomsúlyú mezőnyben.

Laurel Hubbard, aki férfinek született, de most nőként indul Tokióban Forrás: AFP/Adrian Dennis

De elérkezett 2012 és Hubbard megkezdte az átváltozást. Majd egy kis szünetet tartott a súlyemelésben, hogy aztán 2017-ben, 39 évesen újra megjelenjen a dobogón. Ebben az évben a súlyemelő világbajnokságot az Egyesült Államokban, Anaheimben rendezték meg. A legnehezebb nők akkor a +90 kg-os kategóriában versenyeztek.

Az addig semmilyen eredményt el nem érő Laurel Hubbard hirtelen betört a legjobbak közé, hiszen már a nők között versenyezhetett. Az összetett világbajnoki címet nem tudta megszerezni (azt az amerikai Sarah Robles nyerte meg 284 kilós eredménnyel), de az összetettbeli ezüstérem Hubbardé lett 275 kilóval.

Ez a 275 kiló 30 kilóval maradt el saját legjobbjától (hiszen már 39 éves volt, rég túl az ideális életkoron), amit férfiként ért el, de ez ekkor már senkit sem érdekelt, hiszen a nők között versenyezhetett. Az IWF, vagyis a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség megadta neki a versenyzési engedélyt, ő pedig élt a lehetőséggel.

Hubbard megjelenése a 2017-es világbajnokságon óriási vihart kavart. A szakemberek már akkor nehezményezték, hogy egy férfi testbe helyezett nő (elnézést, másképp ezt nem tudjuk leírni) a valódi nők között emelhette a súlyokat.

A transznemű Laurel Hubbard akár érmet is nyerhet a tokiói olimpián Forrás: AFP/Adrian Dennis

Attól ugyanis, hogy Hubbard nemváltó műtéten esett át, a teste, az izomzata egyáltalán nem változott meg. Magyarul: nem lett gyengébb. Az Otago Egyetem (ez Új-Zélandon található) fiziológiaprofesszora, Alison Heather arra mutatott rá, hogy

a transznemű sportolók fizikálisan erősebbek, mint azok, akik valóban nőnek születtek.

A 2017-es világbajnoki ezüstérem után a következő verseny, amelyet meg kell említenünk, a 2019-es Óceániai Súlyemelő-bajnokság volt (ez olyan, mint a mi kontinensünkön az Európa-bajnokság), ezen a versenyen Hubbard győzni tudott, s két szamoai nő előtt nyerte meg a viadalt. A versenyt éppen Szamoa fővárosában, Apiában rendezték meg. A kis óceániai országot szinte sokkolta Hubbard megjelenése és győzelme.

A szamoai miniszterelnök közleményt adott ki a verseny után,

amelyben a totálisan egyenlőtlen feltételekről beszélt. Erről beszéltek az ausztrál súlyemelők is a 2018-as Nemzetközösségi Játékokon, ahol végül Hubbard sérülés miatt nem fejezte be a versenyt.

Laurel Hubbard a 2018-as Nemzetközösségi Játékokon szenvedett súlyos sérülést Forrás: AFP/William West

Az ausztrálok már a játékok megkezdése előtt hetekkel nyilatkozatot fogalmaztak meg, amelyben tiltakoztak Hubbard fellépése miatt. Ha az új-zélandi nem sérül meg, simán nyerhetett volna.

A háttérben persze mindenki azon dolgozott, hogy Laurel Hubbard legyen a világ első transznemű sportolója, aki egy nyári olimpián elindulhat.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ugyanis 2015-ben hozott egy olyan határozatot, amely engedélyezi a transznemű sportolók olimpiai indulását.

Azt, hogy megértsük, hogyan engedélyezhette a NOB mindezt, egy másik sportágat kell nagyító alá tennünk. Az atlétikát, ahol a dél-afrikai futó, Caster Semenya ügye vert óriási hullámokat. Semenya a női 800 méteres síkfutásban szerzett aranyérmet a 2012-es londoni és a 2016-os riói olimpián. Úgy, hogy közben az egész világ azzal gyanúsította meg, hogy nem nő, hanem férfi. Egyszerűen azért, mert a nőknél lényegesen magasabb volt a tesztoszteronszintje, ami előnyt jelentett a számára.

A délafrikai Caster Semenya a londoni olimpián a 800 m női síkfutásban aratott győzelme után Forrás: AFP/Franck Fife

Közben a biológiailag valódi sportolónők folyamatos nyomás alá helyezték a Nemzetközi Atlétikai Szövetséget Semenya miatt. Az atlétikai szövetség hozott egy olyan döntést, hogy az elsődleges és a másodlagos nemi jelleget nem vizsgálva azok a sportolók indulhatnak a nők között, akiknek a tesztoszteronszintje nem halad meg egy bizonyos mértéket.

Ezt a szintet 10 nanomol/literben határozták meg. Ez a szint aztán a nemzetközi sportvilágban mértékadó lett.

A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség is ezt tekintette az alapnak, amikor arról döntött, hogy Hubbard indulhat a nők között. Azt már az IWF sem vizsgálta, hogy milyen erős Hubbard izomzata, hogy van-e petefészke, vagy nincs, ez itt már senkit sem érdekelt. Ha a tesztoszteronszint rendben van, akkor mehet. Mivel Laurel Hubbard már a műtétje előtt folyamatosan hormonkezelésre járt, ezt az értéket simán hozni tudta. S mivel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is ezt tekinti mérvadónak, tényleg nem volt akadálya annak, hogy az egykori férfi ott lehessen hétfőn a tokiói olimpia női ólomsúlyú mezőnyében.

Amikor idén júniusban bejelentették, hogy Laurel Hubbard lesz az olimpiák történetének első transznemű sportolója,

hatalmas botrány kerekedett.

Az nyilvánvaló volt, hogy a NOB nem fogja visszavonni a döntését, mondjon itt bárki bármit. A szamoai súlyemelő-válogatott edzője, Jerry Wallwork ment a legmesszebbre, legalábbis, ami a nyilatkozatokat illeti. Szerinte életveszélyes precedenst teremt, ha engedélyezi Hubbard indulását.

Képzeljünk el egy kontaktsportot, mint például az ökölvívás, vagy a birkózás. És képzeljük azt is el, hogy ott transznemű sportolók indulnak. Ebben az esetben megvan a veszélye annak, hogy az ilyen sportolók súlyos sérülést okoznak női ellenfeleiknek, vagy akár meg is ölhetik őket

- fejtegette a szamoaiak súlyemelő kapitánya, aki hozzátette: egy volt férfi csonttömege, izomzata teljesen más, mint egy nőé. Még egyszer érdemes hangsúlyozni:

az izomzat, a csonttömeg nem változik meg attól, mert valaki férfiből nővé operáltatja magát.

S elég megnézni a hétfő esti tokiói mezőnyt. Hubbardot a nevezési eredményei alapján a legjobbak, vagyis az A-csoport mezőnyébe rakták be. Nem úgy a belga Anna Van Bellinghent, akit csak a B-csoportba soroltak. Ez a belga sportolónő volt a másik, aki nagyon hangosan tiltakozott Hubbard indulása ellen. A belga leszögezte: alapvetően semmi baja nincs a transznemű emberekkel. De azzal, hogy egy férfiként született és nővé operált sportolót a nők között indítanak el, azzal már van.

Az újzélandi Tracey Lambrechs sokáig azt hitte, hogy élete második olimpiájára készülhet. A sportolónő a 2016-os riói játékokon a női ólomsúlyú mezőnyben a 13. helyen végzett, azaz pontosan ugyanabban a kategóriában versenyez, mint a férfiből nővé operált Hubbard.

Az újzélandi Tracey Lambrechs 13. helyen végzett a női ólomsúlyú mezőnyben Rióban Forrás: AFP/Goh Chai Hin

Új-Zéland súlyemelő szövetsége végül nem őt, hanem Hubbardot nevezte be Tokióra. Tracey Lambrechs korábbi nyilatkozata szerint azt a nőt kell a legjobban sajnálni, aki Hubbard miatt lemaradt a tokiói indulásról.

Nem tudjuk, hogy itt éppen magára gondolt-e, de az biztos, hogy ő nincs itt Japánban.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság is érzi, hogy nem mindennapi pillanatok előtt áll az olimpia. Sokan egyenesen sporttörténelmi momentumról beszélnek. Talán nem véletlen, hogy Hubbard indulása miatt pénteken Tokióban nemzetközi kerekasztal-beszélgetést szerveztek. A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség is érzi a történetben rejlő „veszélyt", mert azt már most bejelentették, hogy Hubbard nem lesz köteles szóba állni az olimpiára akkreditált újságírókkal a verseny után. Mindenesetre Ashley Abbot, az Új-zélandi Olimpiai Bizottság sajtószóvivője azt mondta: "Hubbard egy példakép. Példakép, mert egy teljesen új utat mutat meg a sportvilágnak. Nagyszerű ezt látni Új-Zélandnak és az egész világnak."

Persze az ő álláspontja érthető. Új-Zélandnak egy potya érmet, akár aranyat hozhat Hubbard indulása. A világ azonban ennyire talán nem lelkes.

A belga Anna Van Bellinghen szerint sérül az esélyegyenlőség azzal, hogy Hubbard a nők között indulhat Tokióban Forrás: Sputnik via AFP/Vladimir Astapkovich

Ha a NOB nem változtatja meg a szabályokat, néhány éven belül lehetnek sportágak, ahol az összes női aranyérmet született férfi nyeri. A női egyenjogúságról azonban most nem beszél senki.