A Becstelen Brigantyk tényleg léteztek - itt a történetük

Az igazi becstelen brigantik: Weber (b), Mayer (j), Wijnberg (k)
Vágólapra másolva!
Az 1940-es években a CIA elődje, az Office of Strategic Services (OSS) németül beszélő zsidó emigránsokat toborzott európai hírszerző és kommandós bevetésekre a nácik ellen. A legsikeresebb ilyen akció a Greenup-hadművelet volt 1945-ben, amelyben egy német és egy holland zsidó, valamint egy volt német Wehrmacht-tiszt elérte a tiroli német haderő kapitulációját. Így a szövetségesek egyetlen puskalövés nélkül foglalhatták el Innsbruckot. Részben a Greenup-csoport története adta az ötletet Qunetin Tarantino 2009-es filmjéhez, a Becstelen Brigantykhoz, amely a nácik által megszállt Franciaországban bevetett, zsidó származású amerikai kommandósokról szól.
Vágólapra másolva!

A háború nem fair

A legismertebb ilyen hírszerző akciót egy Frederick Mayer nevű német emigráns vezette. Mayer családja 1938-ban menekült el Németországból, az egyre erősödő zsidóüldözések elől. A család a New York-i Brooklynban telepedett le. Mayer három év alatt húsz cégnél dolgozott, a legrosszabb munkákat is elvállalta. Amikor az egyik főnöke antiszemita megjegyzést tett rá, leütötte, majd bejelentette, hogy felmond.

Frederick Mayer őrmester, Tirol meghódítója. Forrás: Reddit

1941 decemberében Japán megtámadta az Egyesült Államokat, Mayer még abban a hónapban jelentkezett a hadseregbe. Ekkor 20 éves volt. Egy arizonai hadgyakorlaton átlopakodott az „ellenséges" vonalakon és foglyul ejtett egy csoport tisztet, köztük egy dandártábornokot. Ez utóbbi rákiabált Mayerre:

- Ez szabályellenes! Maga megsérti a játékszabályokat!
- A háború nem fair. Nincsenek szabályok!

Nácikat akarok ölni!

Mivel Mayer kiképzést kapott robbantásra és közelharcra, továbbá mert beszélt németül, franciául és spanyolul, hamarosan a CIA elődje, az OSS nevű szervezet látókörébe került. És mivel nem volt félelemérzete – ahogy a barátai mondták róla, a szervezetében nem volt félelem-gén -, azonnal igent is mondott a toborzótisztnek.

OSS-kiképzés Forrás: Wikipedia

Az OSS-ben otthonra lelt a hozzá hasonló, a katonai fegyelmet nem tűrő, a társadalmi szabályokat sem sokra tartó, nehezen beilleszkedő fekete bárányok között és boldogan várta a bevetést. Azt mondogatta a társainak:

más célom nincs, mint nácikat ölni!

Az OSS csoportjában ott volt a magyar George Gerbner, több német, pl. Alfred Rosenthal vagy Bernd Steinitz és egy Hans Wynberg nevű holland fiatalember. Wynberget és két ikertestvérét 1939-ben küldte Amerikába a család. Hans 1943-ban lépett be az amerikai hadseregbe, azzal egy időben, hogy a szüleit és a legkisebb testvérét Auschwitzba deportálták.

Hans Wijnberg, a rádiós Forrás: Archief Ukrant

Mayer a szárnyai alá vette a nála egy évvel fiatalabb Wijnberget, aki végül a csoport rádiósa lett.

Ne felejtsd, mi, zsidó fiúk, azért álltunk be az OSS-be, hogy bulizzunk, harcoljunk és minél több németet kapjunk el,

magyarázta Wijnbergnek.

A várva várt bevetés – Operation Greenup

Ezt az akciót már az olaszországi Bariból szervezte az OSS. Az amerikai hadvezetés el akarta kerülni a véres veszteségekkel járó hadműveleteket a háború végén.

Az alpesi erőd területe. Forrás: Wikipedia

Tartottak a náci propagandában elfoglalhatatlannak leírt, az Alpok hegyei között kialakított, megerődített területtől, ahova majd visszavonulnak a németek. Az aggodalmat erősítette Franz Hofer, a tartomány náci gauleitere, aki a német lapokban végsőkig kitartó harcot vizionált és látványos építkezésekbe kezdett.

Az igazi becstelen brigantik: Weber, Wijnberg és Mayer (balról jobbra) Forrás: Badische Zeitung

Mayer csoportja azt a feladatot kapta, hogy kiderítse, mit rejt az alpesi erőd, és jelentse a Brenner-hágó térségének katonai mozgásait. Már az odajutásuk is kockázatos volt, mert az Alpok hegyei közé kellett eljuttatni Mayert, Wijnberget, és Franz Webert, aki a Wehrmacht egykori hadnagya volt, és aki egyetlen ejtőernyős ugrást sem hajtott végre addig.

Franz Weber, a Wehrmacht átszökött hadnagya Forrás: Dirk Deklein

Már a csoport ledobása az Alpok csúcsai közé is annyira kockázatos volt, az erős légvédelemmel körülvett területre, hogy

a Királyi Légierő visszautasította a feladatot.

Végül a 15. amerikai légihadsereg 885. sz. bombázószázadának egy pilótája, John Billings hadnagy jelentkezett, hogy odarepül velük.

A Liberator bombázó berepült az Alpok völgyei közé. A bevetés megtervezésekor nem csak az erős felhőzetre nem számítottak, hanem a hegyi légáramlatokra sem, amelyek már sok légikatasztrófát okoztak.

B-24 Liberator nehézbombázó az Alpok felett. Forrás: Wiki Commons

A bombázó a hegyek között 20 másodperc alatt 2000 métert zuhant az erős leáramlásokban, mire sikerült kikeverednie az életveszélyes helyzetből. A háromfős csoport így alacsony magasságról ugrott ki a hóviharban, és ami a legrosszabb volt, elvesztették a felszerelésük nagy részét, a sílécekkel együtt. Mínusz 15 fokos hidegben, derékig érő hóban, gyalog kellett leereszkedniük a gleccseren Oberperfussba, Weber szülőfalujába.