Magyarország nagyon szerencsés helyzetben van, hiszen az elmúlt évek felelős energiapolitikai döntései révén a rezsicsökkentés fenntartható. Jelen pillanatban az Európai Unióban egy budapesti fogyasztó fizeti a legkisebb villamosenergia- és gázárat. Ez pedig alapvetően a rezsicsökkentési programnak köszönhető, ami hosszú távon fenntartható. Ennek alapvetően két pillére van. A nemrég megkötött orosz-magyar gázvásárlási megállapodás és a Paks II. Atomerőmű megépítése – mondta Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértő a Kossuth Rádió - Jó reggelt, Magyarország! című műsorának keddi adásában.

Műsorvezető: Az európai lakosok ezen a télen lényegesen többet fognak fizetni majd a fűtésért, sőt valószínűleg fázni is sokan fognak. De nemcsak a fűtésért, hanem a tankolásért, az elektromos áramért is többet fizetnek majd, mint egy évvel ezelőtt. A holland kormány már javasolt is egy pluszpulóvert este a lakásban. Mi az oka ennek a helyzetnek? A nagy európai országok ennyire elszámolták magukat a zöld energiát tekintve? Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértőt kérdezte Volf-Nagy Tünde.

Forrás: Hárfás Zsolt szakmai Facebook-oldala: https://www.facebook.com/atombiztos

Hárfás Zsolt: Jelenleg sajnos valójában azt látjuk, hogy a politikai és nem szakmai alapú energiapolitikának Európában és az egyes tagországokban nagyon súlyos következményei vannak. Ma ott tartunk, hogy energetika területén Európában katasztrofális állapotok uralkodnak, folyamatosan növekednek az energiaárak, a villamosenergia- és gázárak is, miközben komoly ellátásbiztonsági problémák merülnek fel. Ennek pedig valójában az az oka, hogy az elmúlt években és évtizedekben Európa számos országa politikai alapú energiastratégiai döntéseket hozott, például gőzerővel építették az ellátásbiztonságot garantálni nem képes nap- és szélerőműveket, jelentős számú alaperőművet állítottak le, új erőműveket szinte alig építettek, miközben folyamatosan növekszik a villamosenergia-igény mellett a gázigény is. A zöldítés brüsszeli folyamata pedig egyre nagyobb szén-dioxid-kvóta árakat okoz, ami tovább növeli az energiaárakat, tehát nem túl rózsás a helyzet. Különösen azért nem, mert egyes országokban már most is pánikhangulat uralkodik azért, mert gyárak állnak le, vagy éppen a háztartási fogyasztó számára egyre nagyobb terhet jelent a villamosenergia- és a gázszámlának a kifizetése.

Forrás: Hárfás Zsolt

Volf-Nagy Tünde: A kifizetés terhet jelent, de emellett az ellátásbiztonság is kérdéses Európában?

Hárfás Zsolt: Ma már nemcsak a magas áramárakkal kell szembesülnünk, hanem az ellátásbiztonsági kockázatokkal is. Hogyha a jelenlegi helyzetről eltekintünk, akkor ebben az évben Európában már két olyan esemény is történt, ami szintén rávilágított arra, hogy nagyon szűkösek az erőművi kapacitások. Különösen azért, mert egyre több ország kíván nap- és szélerőműveket építeni, de azok ellátásbiztonságot nem tudnak garantálni. Tehát amikor éppenséggel nem süt a nap is, vagy nem fúj eléggé a szél, akkor ezeknek a helyét döntően szén- és gázerőművek veszik át. Január 8-án is volt (erről itt és itt lehet olvasni) egy hatalmas energetikai esemény/krízis Európában, amelynek következtében kettészakadt az európai villamosenergia-rendszer, és csak egy hajszál választott el bennünket attól, hogy sötétségbe boruljon Európa. Ennek az eseménynek is alapvetően az volt az oka, hogy kapacitáshiányos volt a nyugat-európai villamosenergia-rendszer, a nyugati országok. Februárban pedig történt egy kicsit viccesebb esemény, de hogyha levonjuk ebből a tanulságot, akkor azt mondhatjuk, hogy az is egy igazi krízis volt. Svédországban a köztelevízióban arra szólították fel a fogyasztókat, hogy ne porszívózzanak. Ennek pedig az volt az alapvető oka, hogy Svédországban nem volt elegendő áram, hiszen a vízerőművek és a szélerőművek nem tudtak elegendő villamos energiát termelni.

Svédországban a februári hideg időjárás okozta áramhiány miatt a porszívózás már csak egy álom maradtForrás: TT NYHETSBYRĹN/SCANPIX/Fredrik Sandberg / Tt

A jelenlegi energetikai krízis azt mutatja, hogy súlyos kapacitáshiánnyal szembesülünk most is, és ez a jövőben még inkább fokozódni fog, hiszen azt is tudjuk, hogy a következő években és évtizedekben klímavédelmi és egyéb okok miatt több mint 100 ezer megawattnyi alaperőmű-kapacitás fog kiesni a villamosenergia-termelésből, aminek a pótlása roppant kérdéses.

Volf-Nagy Tünde: Azért abban van némi cinizmus, hogy azt mondják, hogy ne porszívózzanak, vagy vegyenek fel még egy pulóvert. Az Európai Parlament energiapolitikáért felelős uniós biztosa azt mondta, hogy az energiaárak az utóbbi időszakban tapasztalható áremelkedésének nincs köze az Európai Unió klímapolitikájához. Mit gondol erről?

Hárfás Zsolt: Ez így nem igaz. Valótlanságot állít a biztos, hiszen ha mélyére ásunk a dolgoknak, akkor azt láthatjuk, hogy ez a fajta áremelkedés már évek óta folyamatosan fennáll. Elég csak Németország esetére gondolni, hiszen ott évek óta rohamléptékkel növelik a nap- és szélerőmű-kapacitásokat. Jelen pillanatban már közel 120 ezer megawattnyi ilyen kapacitás van a német rendszerben. Azonban azt is hozzá kell tenni, hogy ezek a kapacitások csak akkor tudnak épülni, hogyha az állam és a fogyasztók mélyen a zsebükbe nyúlnak, tehát a megújuló energiaforrások nagyléptékű terjesztéséhez nagymértékű támogatási igények is társulnak. Németország esetében például ez azt jelenti, hogy csak az idei évben közel 30-32 milliárd euróval kívánják a megújulókat támogatni, és ezt a támogatást természetesen valakinek meg is kell fizetni, ez pedig nem más, mint a német háztartási fogyasztó. Jelen pillanatban egy berlini háztartási fogyasztó átszámítva 120 forintot fizet 1 kWh áramért, miközben Budapesten ez az érték csak 37 forint. Tehát a jelenlegi áremelkedés mögött már hosszú távon olyan folyamatok körvonalazódnak, amelyek egyértelműen arra mutatnak, hogy az energiaárak növekedni fognak, és ezt a növekedést, mint már korábban is mondtam, még inkább fokozni fogja az, hogy a szén-dioxid-kvóta árak a „zöldítés" miatt szintén növekednek, miközben a közeljövőben jelentős kapacitáshiány lesz az Európai Unióban villamosenergia-termelés tekintetében, ez a hiány pedig tovább fogja növelni a villamosenergia-árakat és a gázárakat is.

Volf-Nagy Tünde: Azért jól emlékszünk arra, hogy milyen támadások érték Magyarországot a paksi atomerőmű bővítése miatt. Azért az atomenergia Európában egy nagyon vitatott dolog, hogy ez vajon zöld energia, vagy nem, hogy hosszú távon számoljunk vele, vagy sem?

Hogyan lesz az uránércből télen-nyáron és éjjel-nappal klímabarát villamos energia?

Hárfás Zsolt: Én mindig azt szoktam mondani, hogy az atomenergiával, az atomerőművek révén valósan lehet ellátásbiztonságot, olcsó villamosenergia-ellátást és a klímavédelmi célok elérését garantálni. Egy konkrét szám az atomerőművek klímavédelmi szerepével kapcsolatban: nem is olyan régen, idén márciusban az Európai Unió tudományos szolgálata, a Közös Kutatóközpont egy jelentést publikált, ami egyértelműen bemutatja azt, hogy az atomenergia fenntartható energiaforrás. Az adatokból pedig az is kiderül, hogy például az atomerőművek teljes életciklusra vonatkoztatott szén-dioxid-kibocsátása csak 28 gramm/kWh. Ezzel szemben például egy naperőmű kibocsátási értéke az 85 gramm/kilowattóra, egy gázerőművé 500, egy szénerőművé pedig több mint ezer gramm per kilowattóra. Tehát ezek a számok is egyértelműen azt mutatják, hogy ha Európa és a világ szeretné teljesíteni a klímavédelmi célokat, akkor ennek egyetlen helyes útja van, ez pedig az atomenergiának és a megújulóknak a közös útja, miközben a fosszilis részarányt radikálisan csökkenteni kellene, ha egyáltalán lehetséges...

Volf-Nagy Tünde: Kicsit fókuszáljunk most Magyarországra! A magyar energiaellátási rendszer hogyan vizsgázott a koronavírus-járvány alatt?

Hárfás Zsolt: Én úgy gondolom, hogy döntően a Paksi Atomerőműnek köszönhetően a hazai villamosenergia-rendszer minden időpillanatban ki tudta elégíteni a fogyasztói igényeket. Ebben természetesen nagy szerepe volt a hazai rendszerirányítóknak is. Magyarországon egy olyan egészséges energiamix van, ami egyrészről az atomenergiára fókuszál, másrészről pedig a megújuló energiaforrásokra. Most pedig azt láthatjuk, hogy a koronavírus-járvány lecsengésével a villamosenergia-igények folyamatosan növekednek. Az idei első kilenc hónapban például közel 4,6%-kal több villamos energiát fogyasztott összességében Magyarország, mint a tavalyi hasonló időszakban. Érdemes azt is hozzátenni, hogy például 2019. évi hasonló időszakhoz képest is közel 2%-kal több villamos energiát fogyaszt Magyarország, tehát a gazdaság tulajdonképpen berobbant, és egyre több villamos energiára van szüksége, nemcsak a lakosságnak, hanem az iparnak is.

A hazai ellátásbiztonság rendíthetetlen bástyája

Volf-Nagy Tünde: Hosszú távon fenntartható-e a rezsicsökkentés, illetve mitől függ az, hogy fenntartható-e?

Hárfás Zsolt: Magyarország nagyon szerencsés helyzetben van, hiszen az elmúlt évek felelős energiapolitikai döntései révén a rezsicsökkentés fenntartható. Jelen pillanatban az Európai Unióban egy budapesti fogyasztó fizeti a legkisebb villamosenergia- és gázárat. Ez pedig alapvetően a rezsicsökkentési programnak köszönhető, ami – úgy gondolom –, hogy hosszú távon fenntartható. Ennek alapvetően két pillére van. A magyar kormányzat felelős döntéseket hozott az elmúlt években. Egyrészről nem is olyan régen egy hosszú távú orosz-magyar gázmegállapodás került aláírásra. Ez biztosítja a lakossági gázfogyasztóknak a rezsicsökkentés fenntartását, másrészről pedig a Paks II. Atomerőmű megépítése a jövőben is biztosítani fogja, hogy Magyarországon olcsó maradhasson a villamos energia ára.

A képen a Gazprom egyik telephelyeForrás: RIA NOVOSTI/RIA NOVOSTI/MAKSZIM BLINOV

Volf-Nagy Tünde: Ha jól tudom, akkor Európában is mérlegeltek, vagy mérlegelnek bizonyos országok hasonlót éppen magyar példára alapozva.

Hárfás Zsolt: Ez valóban így van. A rezsicsökkentés szempontjából is nagyon sok ország kívánja követni a kiváló magyar példát, hiszen azok az országok most eszmélnek fel, vagy most eszmélnek rá arra, hogy hatósági árak és felelős stratégiai döntések nélkül nem lehet a háztartási fogyasztóknak olcsó árakat biztosítani. Másrészről pedig úgy gondolom, hogy a Paks II. Atomerőmű megépítése is egy kiváló követendő példa lehet más európai országok számára is. Ugyanis például Magyarországon a Paks II. Atomerőmű megépítése, valamint a nagyon erőteljes naperőmű-fejlesztések révén, 2030-ra a hazai villamosenergia-termelés 90 százaléka klímabarát lehet. Ezzel szemben például Németországban a legeslegjobb esetben is csak 65 százalékos lehet ez a részarány. Ha a klímavédelmi céloknak is meg kíván felelni egy sor ország vagy Európa, akkor egyaránt támaszkodnia kell a megújuló energiaforrásokra és az atomenergiára is. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy az egyes országok egy egészséges energiamixben gondolkozzanak, és ne szélsőséges esetekre fókuszálják az energiapolitikájukat, mint például Németország, ahol azt látjuk, hogy az atomerőműveket leállítják, folyamatosan növelik a nap- és szélerőművek beépített kapacitásait, miközben tulajdonképpen, ha a német energiapolitika eddigi eredményeit értékeljük, akkor nagyon csúfos eredményt láthatunk.