Belgium, ahol kiskorúak részére is engedélyezett az eutanázia, és ahol a szabályok óvodások szintjén történő ismertetését követően papás-papást és mamás-mamást is játszhatnak a gyerekek az óvodákban, Málta után a 2. helyen szerepel az ún. európai Rainbow indexen. A Rainbow index az a lista, amelyen annak megfelelően osztályozzák az egyes országokat, hogy milyen jogok, kedvezmények, előnyök illetik meg az adott ország LMBTQ közösségét. Nem véletlen ezek után, hogy Belgium az élen jár az LMBTQ mozgalom propagálásban is. Mint ahogy az sem véletlen, hogy Belgiumban a már szokásos (Lesbian, Gay, Bisexual, Transsexual, Queer) felsorolás nem fogadható el, a leszbikusok (L), melegek (G), biszexuálisok (B), transzszexuálisok (T), a queer-ek (Q) mellett most már fel kell tüntetni az interszexuálisokat (I) és az aszexuálisokat (A) is.

Az új őrület egyik színhelye az egykor gazdag, mára már szinte teljesen migránsok lakta várossá vált egykori vidéki bányászváros, Charleroi. 

2018. május 19-én, szombaton Brüsszelben megrendezett 23-ik  belga pride-on résztvevő leszbikus, meleg, biszexuális és transzneműekForrás: Belga via AFP/Nicolas Maeterlinck

A repülőteréről is közismert város egyik regionális televíziós csatornája „Gender-baby" néven indított ismeretterjesztő sorozatot.  Az interneten is elérhető sorozat szerkesztői nem vállalkoztak kevesebbre, mint arra, hogy promotálják az LMBTQ-közösséget, bemutassák mindennapi életüket, szokásaikat, ötleteket adjanak ahhoz, hogy a közösség még láthatóbb legyen.

A televíziós csatornának köszönhetően megalakult a „Szivárvány platform", majd ennek ajánlásai alapján a szocialista-liberális városvezetés áldásával megkezdődött a város  LMBTQ-elvek szerinti átalakítása. A városvezetés elsőként a gyalogátkelőhelyek „genderesítését" kezdte meg, azaz a lassan már egy évszázada fekete-fehér színekben látható zebrákat alakítják át szivárványszínűvé.

A 23 éves szocialista politikus, Alicia Monard, egyenlőségügyért felelős polgármester-helyetteseként kevesellte az évi két, általában tavasszal és ősszel megrendezett LMBTQ-fesztivált és elhatározta, hogy az egész várost behálózó és érintő folyamatos „tematikai rendezvény sorozatot indít" el.

Meggyőződésem, hogy egész évben fontos a homoszexuális, biszexuális és transzszexuális közösség láthatóságát biztosítani."Ezáltal a két fesztiválon kívül 5 külön irodalmi, színművészeti vagy éppen mozifesztivált is szerveznek az LMBTQ közösség számára. Az idei októberi programból érdemes kiemelni az egyik transzneműséget propagáló irodalmi estet, amelynek a címe is beszédes: „Homme un jour, femme toujours" azaz „Egyik nap férfi, egyébként mindig nő."

Egy draq queent ábrázoló fotó a „Gender-baby” című műsor intrójábólForrás: Télésambre

Az irodalmi találkozó alapjául szolgáló könyv a transzneműség egyik tipikus propaganda könyve, amelyben a főhős a kórházi ágyáról jelentkezik, mondja el benyomásait, miközben levágják a péniszét és férfiből nővé operálják. A könyvet gyerekeknek is ajánlják.

A „Gender-baby" sorozat egyik októberi adásában pedig a fiatalkorúak szerelmi életéről készítettek kisfilmet, természetesen az LMBTQ közösség optikáján keresztül, mintegy azt is sugallva, hogy a fiatalok a társadalmi elvárások és normák miatt (is) kezdenek heteroszexuális kapcsolatba, miközben valójában egyáltalán nem biztosak abban, hogy ellenkező nemű partnert kellene választaniuk. De ebben a részben többek között ahhoz is ötleteket adnak, hogy az LMBTQ-közösség tagjai közülakinek ahhoz kedve van,  élőben vagy videófelvételen bemutathatja saját orgazmusát, vagy éppen azt, ahogy egy új szexjátékot próbál ki.