Egyre több olyan cilvilszervezet jelent meg Svájcban, amelyeknek célja, hogy az LMBTQ-normákat, szokásokat, öltözködési különlegességeket mintegy marketingtermékként hirdesse. Svájc francia nyelvű régióiban nem kevesebb, mint 16 olyan civilszervezet működik, amelyeknek kifejezetten az a célja, hogy az LMBTQ normákat, szokásokat bemutassa és propagálja, valamint hogy a heteroszexuális embereket valamilyen módon meggyőzze: tévúton járnak. Azonban az LMBTQ-aktivisták igazi célpontjai a gyerekek.

Ezeknek a szervezeteknek az is feladata, hogy minél nagyobb számban vegye rá az LGBTQ-közösséghez tartozó tagjait a nyilvános vallomástételre, amely egyébként is az egyik legnagyobb nehézséget jelentő „feladat" egy LGBTQ-személynek és egyáltalán nem biztos, hogy erről mindenki „vallani" akar. A 16 civilszervezet mellett legalább 6 olyan szervezetet is találunk, amelyek alapvetően fiatalkorúaknak (kiskorúaknak is) nyújtanak különféle szolgáltatásokat.

Forrás: AFP/Fabrice Coffrini

Az egyik legismertebb, fiatalkorúaknak szóló svájci szervezet a „Totem" , a „Totemjeunes.ch", portálon így szólítja meg a fiatalokat:

„Találkozni szeretnél más, leszbikus, meleg, biszexuális, transz-, interszexuális vagy queer fiatalokkal? Megkérdőjelezed saját szexuális identitásodat, érzelmi vagy kapcsolati problémákról akarsz beszélni egy jó pizza és egy LMBTQ-játékkal egybekötve? 

Nos, akkor a Totem a te világod!"

A havonta kétalkalmas foglalkozások egyik központi témája az, hogy a fiatalokat orientálják (befolyásolják) abban, hogyan tudják megvallani szüleik előtt azt, hogy az LMBTQ-közösséghez tartoznak. Tanácsokat, sémákat és tapasztalatokat osztanak meg az ilyen foglalkozásokon. A Totem (és ugyanez igaz az összes többi fiatalkorúakra specializálódott LMBTQ-szervezetre is) egyik sajátossága, hogy csak felső korhatárt szab a tagságnak (25 év) de alsót nem, ebből pedig egyértelműen az következik, hogy 18 év alattiak számára is nyitott a szervezet és kiskorúak is részt vehetnek a programokban, amelyeket a civil szervezet „érzékenyítő" szakemberei tartanak, általános iskolásoknak és középiskolásoknak is. 

A Totem foglalkozásain 14 évesek is gyakran részt vesznek, és az LMBTQ-játékokon rendszeresen a szexről van szó. Nem véletlen, hogy pizzáról is írnak: nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy ez is a csábítás része - hátha van olyan gyerek, aki egyszerűen csak pizzázni akar, aztán a többit már kéretlenül is kapja.

Egy nő elsétál egy választási plakát mellett, amelyen ez áll: „Igen, azt akarom", a melegházasságról szóló országos szavazás előttForrás: AFP/Fabrice Coffrini

A Totem további fontos küldetésnek tartja, hogy az LMBTQ-irodalom minél szélesebb körben ismertté váljon, ezért az online felületeken kívül külön könyvtárat („Le Refuge de Gèneve") is működtetnek Genf belvárosában.

Ebben a könyvtárban akár 4 éveseknek is találunk képekkel illusztrált mesekönyvet, olyan óvodásoknak, akik „nem biztosak saját nemükben". A jobb szövegértésben LMBTQ-aktivisták is segítenek a könyvtárban. De a 2017-ben megjelent „Opération pantalon" című könyv, amelyet 12 év fölöttieknek ajánlanak, már ennél is tovább megy, ugyanis egy olyan transzkisfiú történetét meséli el, akit két anya nevelt föl és akinek naponta küzdenie kell az általános iskolában azért, hogy ne kelljen szoknyát hordania, miután ő lányként fiúnak érzi magát.

6 éves kortól ajánlott és szintén ebben a könyvtárban érhető el a „Pierre Eustache" című könyv, amelyben egy uralkodásra törekvő, mondhatni, LMBTQ-macska történetét ismerhetjük meg, aki saját magát bárónak képzeli. A könyvet ismertető civil szervezet ajánlásában az szerepel, hogy a könyvben „egy szivárványcsaládot látunk, egy macska szemszögéből", írója Solène Ayangma youtube-on is elérhető, gyerekekkel folytatott beszélgetésében meglehetősen szélsőséges álláspontot képviselve azt mondja, hogy még gyerekként is „mindenki azt csinál, amit akar" és azért ír gyerekeknek LMBTQ tartalmú könyveket, mert ezzel lehet leginkább hatni rájuk, nevelni őket. Beleolvasva a Pierre Eustache című könyvbe, úgy tűnik, hogy jelen esetben a szivárványcsaládot úgy képzel el a szerző, hogy négyen alkotják, köztük egy homoszexuális macska.

Az „Appelez-moi Nathan" („Hívjatok Nathannak") képregény egy transzkislány fiúvá válásának a történetét írja le és rajzolja meg, teljes aprólékossággal, az első adag tesztoszteron injekciótól a szüleinek tett önvallomásig. A „Fils de..." című könyvben pedig olyan gyerekek vallomásai olvashatók, akik szivárványcsaládban nőttek föl.

A lausanne-i „Association Lilith" szervezet kizárólag leszbikus lányokat fogad, „Happy Vulve" („Boldog Vulva") elnevezésű programjuk pedig elsősorban a higiénia és az egészségügy szempontjából vizsgálja a leszbikusságot és a női nemi szervet. És emiatt különösen ajánlják.

Minden hónapban kétszer queer-eknek fenntartott programokat szerveznek Lausanne-ban, amelyekre 13-25 év között várnak queer lányokat. A „Vogay" civil szervezet nagyjából ugyanígy a homoszexuális fiúk/fiatal felnőttek részére szervez programokat és „érzékenyítő" megmozdulásokat.