A nácik radioaktív bombával akarták elpusztítani New Yorkot

A náci Németország legjobb tudósai és stratégái science fictionbe illő bombázókat terveztek arra, hogy a Luftwaffe elérje New Yorkot. Hitler célja az volt, hogy egy radioaktív köpennyel ellátott, nagy erejű bombát dobjanak a városra, amely nagy területet szennyezett volna be, és civilek ezreinek okozott volna sugárfertőzést. A hárm futurisztikus bombázót szerencsére nem sikerült megépíteni. 

A náci Harmadik Birodalom nem tud visszavágni Amerikának

Bár 1944-ben a német haderő még a keleti és a nyugati fronton is képes volt komoly taktikai vereségeket mérni a szövetségesekre, a

Harmadik Birodalomnak esélye sem volt a győzelmre.

Az amerikai és brit bombázások porig rombolták a háborúhoz szükséges ipart és infrastruktúrát. Pedig Hermann Göring birodalmi marsall, a légierő parancsnoka 1939-ben még azzal hencegett, hogy

egyetlen ellenséges bombázó sem jut el a Ruhrig. Ha mégis így lesz, hívjanak Meyernek.

A német civilek ezért „Meyer-trombitának" nevezték el a légvédelmi szirénákat.

A német légierő szeretett volna visszavágni, de nem volt mivel. Ezért megpróbálkoztak egy hagyományos stratégai gép kifejlesztésével, amiről az Origo korábban részletes cikket közölt. A hagyományos nehézbombázó ötlete mellett azonban létezett egy olyan projekt is, amelyet ma futurisztikusnak neveznénk. Ez pedig egy olyan repülőeszköz kifejlesztését célozta, amelynek

egyetlen, különleges bombát kell volna eljuttatnia New Yorkba.

Egy bomba mind felett

Ugyanis ez a bomba egy olyan, kb.

1 tonnás robbanószer lett volna, amely köré egy radioaktív homokkal megtöltött köpenyt terveztek szerelni.

A bombát magasan a város felett, távirányítással robbantották volna fel.

A pusztítást nem a lökéshullámtól remélték, hanem a radioaktív homokszemcséktől, amelyek sok négyzetkilométeres területen, ezrével betegítették volna meg a New York-i embereket.

A tervek annyira konkrétak voltak, hogy Hitler beszélt róluk különböző katonai egyeztetéseken.

Hitler és Göring, Robert Ley, a Német Munkafront vezetője és Ferdinand Porsche társaságában, 1942-ben Forrás: Wikipedia

Az ilyen típusú bombát ma piszkos bombának nevezik a szakértők. Azt feltételezik, hogy 2011 óra terroristák kezébe is juthatott olyan sugárzó anyag, amelyet felhasználhatnak egy ilyen támadáshoz.

Göring ekkora területet remélt radioaktív homokkal szennyezni New Yorkban Forrás: Twiter

Science fiction-tervek

Az 1940-es években sokkolóan újszerű műszaki gondolatok megszületését Siegried Knemeyer tette lehetővé. Knemeyert 1943-ban

Göring maga mellé rendelte mint műszaki tanácsadót, és úgy szólította, „az én csillag-fürkészem".

Ezredessé léptették elő, majd ő lett a Luftwaffe - mai kifejezéssel élve - tudományos-fejlesztési igazgatója.

Siegfried Knemeyer Forrás: Wikipedia

Ugyanebben az évben a Repülésügyi Minisztérium műszaki fejlesztési vezetőjének is kinevezték. Amikor a hagyományos bombázókban gondolkodó tervezők lehetetlennek nevezték az Amerikabomber létrehozását,

Knemeyer olyan mérnökökhöz fordult, akik sokkal innovatívabban gondolkodtak, mint Messerschmitt vagy Heinkel.

Így hívta meg a pályázatra Wernher von Braunt, a Horten-fivéreket és egy Eugen Sänger nevű osztrák mérnököt. Mindhárom pályázó olyan terveket készített, amelyek előremutató műszaki ötletek sorozatát tartalmazták.

Ezek közül több, pl. a holdrakéta, az űrrepülőgép vagy a csupaszárny bombázó, évtizedekkel később megvalósult.

Wernher von Braun kamikaze-űrrakétája

A három pályázó közül von Braun volt az egyetlen, aki addigra már bizonyította a tervei katonai használhatóságát a V1 (Vergeltungswaffe–1) lüktető sugárhajtóművel felszerelt pilóta nélküli repülőeszközzel. Ez tulajdonképpen egy drón volt, a mai robotrepülőgépek elődje. Von Braun másik találmánya a V2 (Vergeltungswaffe–2) volt, a világ első ballisztikus rakétája.

Egy V2- rakéta kilövése a peenmündei kísérleti telepen, 1943-ban Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A nácik kedvenc rakétamérnökének peenemündei telepén folytatta a rakétakísérleteit. A telepen koncentrációs táborok foglyai dolgoztak embertelen körülmények között. Von Braun a

háború után azt állította, hogy fogalma sem volt az atrocitásokról és a holokausztról, és állítása szerint csak kényszerből lett az SS tagja.

A mérnök a V2 rakéta továbbfejlesztését ajánlotta New York megtámadására. Az A9/A10 nevű kétfokozatú interkontinentális ballisztikus rakétát ember vezette volna, mivel a kor technikai színvonala nem tette lehetővé az automatikus célzást.

A9/A10 ballisztikus rakéta ábrája Forrás: Nevington War Museum

A legmerészebb elképzelés szerint az A9/A10 elérte volna az 12,400 km/h maximális sebességet és 390 km magasságot, tehát bőven a világűrt.

Az első fotó a világűrből, amelyet egy V2 rakéta készített Forrás: Wikipedia

Onnantól fogva a Föld gravitációs hatása nyomán ereszkedett volna, a légkörben aerodinamikai fékekkel lassított volna. A tervek szerint a pilótának az óceán fölött felszínre emelkedő tengeralattjárók továbbították volna a koordinátákat, hogy megtalálja New Yorkot. A pilóta aztán a város közelében automatikus optikai irányításra kapcsolt volna, majd katapultált volna.

Mivel ma sem létezik olyan katapultülés, amely a hangsebesség többszörösénél életben tudná tartani a katapultáló pilótát, az akció öngyilkosság lett volna.

Wernher von Braun egy amerikai Saturn V rakéta első fokozata előtt 1969-ben Forrás: NASA

Von Braunt az amerikai Paperclip-hadműveletben az Egyesült Államokba menekítették, nehogy a szovjetek csapjanak le rá elsőként. Az USA-ban az amerikai légierőnek és a NASA-nak dolgozott, és az űrprogram illetve a Holdra szállás egyik legfontosabb szereplője lett.

Cikkünk folytatódik kérjük, lapozzon.