Négyszer süllyedt el a hajója a brit tengerésznek

A süllyedő Titanic

Négy hajótörés, köztük a Titanicé is, harminc megmentett utas, két világháború, egy tengeralattjáró legázolása és közel 130 szövetséges katona megmentése. Röviden így foglalhatjuk össze Charles Lightoller korvettkapitány hat évtizedes tengeri szolgálatának történetét. Minden gyereke, a három fia és a két lánya is a brit haderő tagja volt a második világháborúban, egyik unokája pedig egy brit tengeralattjáró kapitányaként szolgált a Királyi Haditengerészetben, az 1970-es években. Lightollernek köszönhetünk számos biztonsági szabályt a tengeri hajózásban, pl. hogy a mentőcsónakok számát az utasok és a személyzet létszáma alapján kell meghatározni.

Igyekezett minél messzebb kerülni a süllyedő hajótól, de az örvény lehúzta és a teste egy szellőzőkürtőhöz tapadt, ahova óriási erővel zúdult be a víz.

Hiába kapálózott, a roncs vitte le magával az Atlanti-óceán mélységei felé.

A kazánok felrobbanása mentette meg, mivel a légnyomás szabályosan kilőtte őt a kürtő elől, mint egy dugót. A felszínről

aztán ismét leszívta az örvény,

ezúttal egy rácshoz rántotta oda a víztömeg, de újra fel tudott jönni. Az összecsukható mentőtutaj mellett emelkedett a felszínre.

A süllyedő Titanic Forrás: impm.org

A tutaj felfordulva sodródott a tengerben, és sokan kapaszkodtak belé, de hiába próbálták, nem tudták elvonszolni a roncstól. Akkor tudtak arrébb evickélni, amikor a Titanic egyes számú kéménye, a maga ötven tonnájával bezuhant a vízbe és a hullámok odébb sodorták a mentőtutajt. A kémény és a sok drótkötél illetve acélszerelvény alig néhány centivel esett a tutaj mellé.

A Titanic egyik mentőtutaja Forrás: Wikipedia

Lightoller felmászott a tutajra. A következő percekben behúzta az embereket a tutajba, illetve megtanította a már bent ülőknek, hogyan egyensúlyozzák ki a tutajt, miközben a többiek épp bemásznak. Szóval tartotta a túlélőket, feladatokat adott nekik, így talált rájuk a Titanic egy másik mentőcsónakja, ahova át tudtak szállni a lélekvesztőjükről. Majd amikor megérkezett a Carpathia és kimentette a túlélőket, Lightoller mászott fel utolsóként a fedélzetre.

A Titanic másik össszecsukható tutaját egy hónappal később, 1912. május 13-án találta meg az Oceanic nevű hajó 190 mérföldre a katasztrófa helyszínétől Forrás: Wikipedia

Lightoller javaslataiból máig érvényes szabályok lettek

Mivel ő volt a legmagasabb rangú túlélő tiszt, az amerikai és a brit vizsgálatban is koronatanúként szerepelt. Az amerikai eljárást bohózatnak tartotta, a brit bizottság előtt pedig megvédte a hajótársaságot, mert nem akarta, hogy végül ő legyen a bűnbak. Az 1936-os BBC-műsorban aztán visszavonta a vallomását.

"Mindenki, aki hajózott, tudta, hogy egyszer bekövetkezik egy ilyen tragédia."

Lightollernek köszönhetjük egyebek mellett azt a rendelkezést, hogy

ma már nem a hajók vízkiszorítása, hanem az utasok száma alapján határozzák meg a mentőtcsónakok számát.

Amikor a Titanic elsüllyedt, még az volt a szabály, hogy tízezer tonna felett 16 mentőcsónaknak kellett a fedélzeten lennie, a Titanicon pedig összesen 20 volt.

Ő javasolta azt is, hogy minden hajón 24 órás rádiós szolgálat legyen kötelező, valamint azt is, hogy a jégjelentéseket minden hajónak kötelessége legyen továbbítani.

A mai luxus hajóutak egyik „kellemetlen" velejáróját,

a kötelező mentési gyakorlatokat is Lightoller javasolta.

Ezeknek a drilleknek az a célja, hogy a legénység ne veszítse el a megszerzett rutint a vészhelyzeti eljárásokban, de az is, hogy az utasok tudják, hova kell menniük és mit kell csinálniuk egy baleset esetén.

A német tengeralattjáró elsüllyesztése

A tiszt az első világháborúban a Tartalékos Haditengerészet tagjaként szolgált több hadihajón. Egy gyorsnaszád parancsnokaként éjszakai rajtaütés szervezett egy német léghajó, az L31 ellen a Temze torkolatában. Addig lőtték géppuskákkal a Zeppelint, amíg el nem találták és visszavonulásra nem kényszerítették.

HMS Falcon, Lightoller rombolója Forrás: Titanic's Officers

Később az HMS Falcon romboló parancsnoka volt, amely konvojkíséret közben süllyedt el, majd az HMS Garry romboló kapitánya lett. 1918 júniusában ez a hajó gázolta le az az UB-110 jelzésű német tengeralattjárót Yorkshire partjainál.

Fürbringer német kapitány később háborús bűnökkel vádolta az angol legénységet, és azt állította, hogy pisztolyokkal, puskákkal, géppuskákkal lőtték a vízben úszó német matrózokat,

sőt, szerinte szénnel is dobálták őket.

A történészek szerint gyanús, hogy

a német kapitány a megmenekülése után nem jelentette az esetet a német parancsnokságnak,

pedig az ilyen súlyos háborús bűnöket minden ország igyekezett a legnagyobb nyilvánosság elé tárni, már csak azért is, hogy a propagandaháborúban előnyhöz jusson.

Maga Lightoller ezt mondta a tengeralattjárókról:

A hadihajók egymás elleni támadásait fair dolognak tartom. De védtelen, civil hajókat gyáván megtámadni, ez számomra undorító.

Az UB-110 kb. 30 angol tengerész halálát okozta, mielőtt Lightoller elsüllyesztette volna.

A Dunquerque-i mentőakció

A brit parancsnokság az 1940-es franciaországi összeomláskor elindította a Dinamó-hadműveletet, a La Manche-csatorna túlpartján ragadt 150 ezres brit haderő kimentésére. Ebben az összes, min. 30 láb hosszúságú motorost, halászhajót és túravitorlást bevonultatták a déli brit kikötőkből a haditengerészetbe. Még kompok és mentőcsónakok is részt vettek a hadműveletben.

Christopher Nolan "Dunkirk" c. filmjének egyik karakterét, Mr. Dawsont a Titanic másodtisztje insprirálta. A filmben Mr. Dawson a fiával és annak egy barátjával Dunquerque-ba hajózik a saját yachtján, hogy mentse a katonákat. Forrás: History Collection

Charles Lightoller Roger fiával és Gerald Ashcrofttal, egy cserkésszel indult Franciaország felé a saját hajóján, a Sundowner nevű yachton. A Sundowner 21 személyes volt, de Lightoller 127 katonát mentett meg a francia partokról és vitt haza, Angliába.

A háború után

A Titanic volt másodtisztje a háború után egy kis hajóépítő üzemet irányított Nyugat-Londonban, amely í vízirendőrségnek gyártott motorosokat.

1952-ben a 20th Century Fox amerikai filmstúdió felkérte, hogy szakértőként vegyen részt a Titanicról szóló film gyártásában,

de akkor már nagyon beteg volt, ezért nem vállalta az utazást. Charles Lightoller még abban évben, a nagy londoni szmog alatt szívelégtelenségben meghalt.