Németországban „büntetlenül büntethették” a melegeket

A gay couple strolling past the graffiti on a remaining section of the Berlin Wall, August 1993. (Photo by Steve Eason/Hulton Archive/Getty Images)

Harminchárom éve, 1989. június 30-án törölték el a kommunista Kelet-Németországban a Btk. 151. paragrafusát, a lépéssel egységesítve a beleegyezési korhatárt a homoszexuális cselekmények és a heteroszexuális kapcsolatok esetén. Ez azt is jelenti, hogy a korhatár liberalizálása öt évvel hamarabb valósulhatott meg, mint a nyugat-németeknél az immár egyesített Németországban megtörtént 1994-es jogharmonizáció keretében. Bár például a kádári Magyarország hamarabb törölte el a homoszexualitás büntethetőségét, mint az NSZK és az NDK, és ma Németország a progresszív liberalizmus egyik fő zászlóshajója, a távolabbi jövőben egy radikálisan konzervatív, akár iszlám fundamentalista visszalépés sem kizárható.

Gyermekjogi szempontból nézve mind az államnak, mind a médiának (az ún. negyedik hatalmi ágnak) felelőssége van abban, hogy a Gyermekek Jogairól szóló New York-i Egyezményben (az ENSZ Gyermekjogi Egyezményben) foglaltaknak megfelelő védelmet tudjon nyújtani. Ehhez a legkülönbözőbb (pl. törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési) intézkedések, eszközök segítségével kell fellépniük, alkalmasan arra, hogy a gyermekeket megvédjék például az erőszak, a fizikai és lelki durvaság, a szexuális tartalmak (pl. az azonos neműekre irányuló szexualitás vagy ide kapcsolódóan a különböző parafíliák) vizuális látványától is.

A szülői felelősség is megkerülhetetlen: az Egyezmény alapján a szülőknek közös felelőssége a gyermek nevelésének és fejlődésének megfelelő biztosítása, melynek során mindig szem előtt kell tartaniuk a gyermek mindenek felett álló érdekét.

Képünk illusztráció Forrás: Shutterstock/ David Tadevosian

Mindamellett, minden olyan gyermek jogosult az állam különleges védelmére, akit ideiglenesen vagy véglegesen megfosztottak családi környezetétől, hiszen ilyenkor az alapvető védelmet a család, a szülők nem biztosíthatják. Ide kapcsolódóan, akár gyermekjogokról, akár „melegjogokról" beszélünk: az Egyezmény szerint az örökbefogadás lehetősége alapvető jog, ugyanakkor itt is érvényes, hogy az államoknak a terület szabályozásánál figyelembe kell venniük a gyermek mindenek felett álló érdekeinek érvényesülését.

Ismeretes ugyanakkor, hogy az ember szexuális életének megválasztásához fűződő joga nem mosható össze egy elvont, gyermekhez való alapvető joggal. Korábban a francia bírói gyakorlat meglehetősen direkt megfogalmazása szerint egy esetben az apa "erkölcstelen homoszexuális kapcsolatokkal rendelkezett, amely alkalmatlanná tette a szülői felügyelet gyakorlására" (CA Rennes, 1989. szeptember 27., 89-48660 sz.). Hasonlóképpen, egy másik ítéletben „az apa homoszexuális erkölcseit tekintetbe véve", a gyermekek számára a bírói fórum meglátása alapján komoly morális és fizikai veszélyt jelentett volna, ha a szünidőt az apánál töltik, így a bíróság indokoltnak látta tárgyügyben ezen jogosultság megtagadását (Cass.civ. I, 1988. január 13., 86-17784 sz.).

Képünk illusztráció Forrás: Shutterstock/ Africa Studio

Ellenben az uniós intézmények által támadott, a gyermekek védelme érdekében megalkotott hazai jogszabályok célja, hogy biztosítsa Magyarország Alaptörvényének XVI. cikk (1) bekezdésében foglaltakat, miszerint minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz, illetve Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.

A jogszabályt céljának és a mögötte meghúzódó etikai értéknek megfelelően értelmezve, nyilvánvaló, hogy a megfogalmazott tilalmak a gyermekek védelmét szolgálják, és nem a kiforrott kritikai gondolkodásmóddal rendelkező felnőtteket próbálják megóvni bizonyos szélsőséges ideológiáktól.
A jogalkotónak a jogszabály megalkotásával nem az volt a célja, hogy a klasszikus irodalmi művek iskolai oktatását ellehetetlenítse, hanem, hogy intézményvédelmi kötelezettsége következtében, olyan jogszabályi környezetet és intézményrendszert megalapozó szabályokat alakítson ki, melyek garantálják a gyermek születésétől fogva megváltoztathatatlanul fennálló önazonosságának megőrzését, illetve megóvását.

Konrad Adenauer Forrás: Bundesarchiv

A német társadalom 20. század második feléig kitartó egyértelmű konzervativizmusát – melyre annakidején Konrad Adenauer kancellár is alapozhatta saját társadalompolitikáját – az elmúlt évtizedekben az egyre fokozódó és minden felületen propagált progresszív liberalizmus váltja fel, igaz, a társadalom „átnevelése" nem történhet meg alig húsz-harminc év alatt konfliktusok nélkül. Az idősebb generációk attitűdjei mások, mint a fiatalabbak hozzáállása, és ma már a leginkább elutasító, homofób álláspontokat – valóban tömeges mértékben – az országban élő, demográfiailag legfiatalabbnak számító társadalmi csoportban, a csaknem hatmillió muszlim körében találjuk. Például az egyik neves nemzetközi kutatóintézet szerint három évtized múlva a németországi lakosság egyötöde lehet iszlám vallású. Ezért a jövő egyik nagy kérdése, hogy a multikulturális társadalom formálódása nyomán az országos politikában is megjelennek-e később olyan, akár az iszlám fundamentalizmus diktálta hangok, amelyek – a bevándorláspárti német baloldal esetleges szavazatszerzési vágyai okán, de akár önálló iszlám pártok képében is – a homoszexualitás büntethetősége kapcsán a múltba való radikális visszafordulást sürgetik majd.