Miközben Guy Verhofstadt rendszeresen támadja Magyarországot és bírálja a kormányt, épp a liberális Renew Europe európai parlamenti frakció EP-képviselőjéhez fűződnek olyan botrányok, amelyekért magyarázkodnia kellene. Bár Belgium egykori miniszterelnöke a napokban azzal került a címlapokra, hogy több mint százmillió forintnyi közpénztámogatással újították fel a luxusvilláját, ez csak egyike a Verhofstadthoz köthető kétes ügyleteknek, amelyekhez kirekesztő és gyűlöletkeltő kijelentések is társulnak.
Még az ominózus Paradise-iratokban is felbukkant Verhofstadt neve. A 2017-ben nyilvánosságra került, több mint 13 millió dokumentumot tartalmazó adatbázisból az derült ki, hogy a liberális politikus egy olyan szállítmányozó cégnek volt az igazgatósági tagja – évi 60 ezer euróért, vagyis 24 millió forintért –, amely egy offshore cégen keresztül igyekezett kibújni az adófizetési kötelezettségei alól.
Az ügy nagyobb botránnyá dagadt, s például a belga Munkáspárt elnöke, Peter Mertrens is bírálta Verhofstadtot, rámutatva, hogy tudnia kellett a Bermudára bejegyzett szatelitcégről.
A felelősség vállalása helyett Verhofstadt a sajtósára bízta az ügy elsikálását, aki azzal a különös magyarázattal állt elő, hogy az Exmar Offshore valójában nem offshore cég, s csak azért van a nevében ez a kifejezés, mert szó szerint tengerpart menti tevékenységekkel foglalkozik.
Egy évvel később Verhofstadt annak kapcsán keltette fel a nemzetközi sajtó érdeklődését, hogy különböző mellékes jövedelmeivel akár a többszörösét is megkeresheti az európai parlamenti képviselőségért járó fizetésének. A Transparency International nevű jogvédő szervezet kutatása nyomán a Le Soir nevű lap számolt be arról, hogy a belga politikus a 13 ezer eurós havi fizetésén felül akár közel másfél millió eurót (vagyis több mint 500 millió forintra rúgó összeget) is bezsebelhetett az eggyel korábbi európai parlamenti ciklusban.
Bár az EP-képviselőknek nem tilos ilyen mellékes jövedelmekre szert tenniük – amennyiben ezeket nem titkolják a hatóságok elől –, a Brusselstimes.com nevű portál szerint Verhofstadt feltűnően sok pénzt keresett ilyen módon.
A Transparency International azt is hangsúlyozta, hogy összeférhetetlenség is könnyen kialakulhat, amennyiben a képviselő olyan cégektől fogad el pénzt, amelyek az EU hivatalos lobbilistáján is szerepelnek.
Az ügy kipattanásakor Verhofstadt igazgatója volt a Brüsszeli Szabadegyetem Sofina és Theodorus III nevű alapítványának, amely egyebek mellett startup cégekkel foglalkozik.
Időközben bebizonyosodott, hogy Verhofstadt korábbi pártcsaládját, az ALDE-t (amelynek a liberális politikus frakcióvezetője is volt) is multicégek – köztük EU-n kívüli vállalatok – pénzelik, s a pártcsaládban több vezetői tisztséget is betöltő Cecilia Wikströmöt vissza is hívták a svéd liberális EP-lista éléről, miután adócsalási botrányba keveredett.
Visszakanyarodva Verhofstadthoz: a liberális politikus oligarchák érdekében is lobbizik. Különösen Nicolas Boëllel áll szoros kapcsolatban, aki azt a Sofina holdingot birtokolja, amelynek az érdekeltségébe tartozik a GdF Suez is. Nem sokkal azután, hogy utóbbi vállalat 2014-ben meg akarta szerezni a görögországi Thesszaloniki vízművét, Verhofstadt az Európai Parlamentben követelte Aléxisz Ciprasz görög miniszterelnöktől a privatizációs csomagot. Verhofstadt ugyanekkor az APG nyugdíjalap igazgatóságának is tagja volt, s a Cipraszt, valamint Görögországot támadó beszéde után fél év alatt három görög miniszter is találkozott az APG vezetőivel.
Bár Verhofstadt egyebek mellett a jogállamiság megsértésével, extrém nacionalizmussal, valamint a különböző szexuális kisebbségek hátrányos megkülönböztetésével vádolja a jobboldali vezetésű országokat, arról már hallgat, hogy a korábbi pártcsaládjában is elterjedt jelenségekről van szó.
Nem véletlen, hogy a román Alianta Liberalilor si Democratilor az ALDE tagjaként az Európa szót kihagyta a nevéből. A Thenewfederalist.eu szerint a román párt számos pontban látványosan nem felel meg az ALDE által meghirdetett értékrendszernek.
Így például dekriminalizálják a korrupciót, átpolitizálják a bíróságokat, a szexuális kisebbségek alól kihúzzák a jogi védőhálót. Minderről Verhofstadt egyáltalán nem beszél, ezért a portál hipokratának nevezte az EP-képviselőt.
Ironikus, hogy a Katalónia Spanyolországtól történő elszakadását szorgalmazó párt is a magát az európai integrráció élharcosának feltüntető ALDE tagja volt a 2018-as zavargások idején, hiszen a tartomány kiválása is az EU egységét gyengítette volna.
Figyelemre méltó, hogy maga Verhofstadt is tett olyan gyűlöletkeltő, társadalmi csoportokat megbélyegző kijelentést, amellyel széles körű felháborodást keltett. A 2017-es lengyel függetlenség napja alkalmából összegyűlt több tízezer megemlékezőt nemes egyszerűséggel fasisztának és nácinak titulálta.
Az eset kapcsán az akkori lengyel államfő, Andrzej Duda is felszólalt, totális skandalumnak, s megengedhetetlennek nevezve a belga politikus mocskolódását. Itt érdemes megjegyezni, hogy sajtóhírek szerint az egykori belga kormányfő jövedelmének egy része a nyilvános beszédeiből származik. Bár a felvonuláson történtek szélsőséges megnyilvánulások, a tömeg jó része pusztán a történelmi eseményről kívánt megemlékezni.
Az ünnepségen részt vevő Bawer Aondoo-Akaa be is perelte Verhofstadtot, mivel sértve érezte magát annak kijelentéseitől. A mozgássérült, fekete bőrű teológus jogi képviseletét az Ordo Iuris nevű lengyel konzervatív katolikus jogi szervezet alelnöke, Jerzy Kwasniewski látta el, s a belga politikus mentelmi jogának felfüggesztését követelték.
Míg Verhofstadt állítólagos korrupciós ügyeket emlegetve követeli a hazánknak – és a hasonlóan szuverenista vezetésű országoknak – szánt uniós támogatások visszatartását, a saját szövetségesei illegális ügyleteivel meglehetősen elnéző.
Így például akkor is hallgatott, amikor tavaly nyáron kiderült, hogy a szintén Renew Europe-tag Momentum EP-képviselője, Cseh Katalin családi cége megkérdőjelezhető körülmények között pályázott és nyert el több milliárd forintnyi uniós forrást.
Ezzel szemben a magyar kormány és Orbán Viktor miniszterelnök bármilyen megnyilvánulásából arra a következtetésre jut, hogy hazánk demokráciadeficitben szenved. Legutóbb a kormányfő tusványosi beszédét szándékosan félreértve titulálta rasszistának Orbán Viktort, s újfent azt firtatta, hogyan lehetne csökkenteni a Magyarországnak járó EU-s pénzeket. Idén tavasszal azzal a teljesen jogszerűtlen elképzeléssel is előrukkolt, hogy fel kellene függeszteni hazánk vétójogát az uniós törvényhozásban.
Emlékezetes: 2018 végén Verhofstadt Magyarországot lejárató mobil plakátkampányt is indított, s már animációs videóban is közölt hazánkat negatív fényben bemutató propagandaanyagokat.