Az elmúlt években mind Európában, mind a tengerentúlon számos mérvadó konzervatív hang szólalt meg kritikus állásponttal mindazokkal, és mindazon törekvésekkel szemben, amelyek a modern polgári alkotmányok liberális szerkezetét, a bennük foglalt alkotmányos jogokat és diszkriminációellenes elveket arra kívánják felhasználni, hogy immár egy totalitárius baloldali nézetrendszert kényszerítsenek rá a többségi társadalmakra. Azokkal szemben, akik „átnevelő táborrá" tennék a médiát, az iskolát és az élet minden fontos színterét, valójában Nyugat- és keresztényellenes indoktrinációval ásnák alá a polgári jogállam kereteit, teljesen megfojtva a véleménynyilvánítás szabadságát. Miközben rövidlátó módon csak saját középtávú politikai, választási érdekeiket helyezik előtérbe, mindeközben a bevándorláspolitikától a szociális és oktatási kérdéseken át egészen az energiajövőig – a társadalmi működés minden szegletét megváltoztatnák, figyelmen kívül hagyva, hogy ezzel hosszabb távon már az egész társadalom biztonságát sodorhatják veszélybe. 

Mindehhez pedig a globalista baloldalnak bátorítást adhatnak a nemzetközi politikában bekövetkezett változások is: egy éve, hogy Amerikában a demokrata Biden-kormányzat lépett Donald Trump négyéves elnöksége helyébe, és nemrég új német szövetségi kormány alakult, tizenhat év után immár a kereszténydemokrata uniópártok részvétele nélkül. Franciaországban, a jövő májusi választáson a nemzeti jobboldal két markáns jelöltje, Marine Le Pen és Éric Zemmour készül megmérkőzni Emmanuel Macron elnökkel.

Donald Trump az akkori elnök és Joe Biden részt vesz az utolsó elnökválasztási vitán a Belmont Egyetemen 2020. október 22-én a tennessee-i Nashville-benForrás: Getty Images/Justin Sullivan

A társadalmi változások azonban ettől függetlenül is folyamatosan zajlanak, Nyugat-Európa képe pedig már megváltozóban van. Például Németországban, Frankfurt városában már évek óta többségben vannak a bevándorlók, és a főváros, Berlin ugyancsak a migránsok egyik legkedveltebb célpontja, míg például a Hessen tartománybéli Raunheim város lakosságának 70 százaléka migráns. „Itt több muszlim van, mint keresztény" – mondta Thomas Jühe SPD-s polgármester a Die Weltnek 2021. november 16-án. A Franciaországhoz közel fekvő nyugat-németországi város, Aachen pár éve változtatott tereinek elnevezésén is, így például az egyik aacheni tér új neve – 2019 nyarától immár hivatalosan – Moscheeplatz („Mecset-tér") lett, amely átnevezést Marcel Philipp polgármester is szorgalmazta, török támogatással.

Már 2016-ban a nem született németek (azaz a migrációs hátterűek) a teljes német lakosság körülbelül egyötödét tették ki, míg ugyancsak 2016-ban nem natív német polgárokhoz volt köthető az országban bűncselekményekkel gyanúsított személyek 31 százaléka. A migrációs válság nyomán, 2016-ban több mint 225 ezer olyan bevándorló volt Németországban, aki illegálisan tartózkodott az országban (unerlaubter Aufenthalt).

Migránsok a Szövetségi Rendőrség és a Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatal (BAMF) újonnan létrehozott központi feldolgozó központjában ülnek. Brandenburgban és Szászországban megtelnek a befogadó létesítmények Irakból, Szíriából vagy Afganisztánból Németországba érkezőkkelForrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Patrick Pleul

A helyzet inkább romlik, ugyanis a nyugati országok társadalmában általános tapasztalat, hogy a nagyobb migráció növeli a bűnözést, hiszen a bűnelkövetők között arányaiban magasabb a bevándorlók aránya. A 2015–16-os migrációs válság fő célországának példájánál maradva: 2018-ban összesen 2 millió 51 ezer gyanúsítottat azonosítottak Németországban, ebből 708 ezren külföldi állampolgárok voltak (azaz közel 35 százalék!) – és utóbbiak közül 282 ezren menedékkérők vagy menekültek (vagyis minden kilencedik feltételezett bűnelkövető). Körükben – a társadalmi beilleszkedés reális lehetősége és az ebből adódó rosszabb szociális helyzet okán – könnyen táptalajt nyerhet ugyanis az önös érdekek romboló érvényesítése, azaz a bűnözés életmódja, a legkülönbözőbb bűncselekményekkel a lopástól és rablástól a nemi erőszakon át a kábítószerkereskedelemig.

Ugyanakkor a politikai korrekt beszéd erőltetése a médiában egyre inkább nehezíti az erről való őszinte párbeszéd lehetőségét, ami már a köznapi polgárokat is frusztráltabbá teszi. Nem különben a bűnüldözőket, hiszen például az USA-ban az elmúlt években jelentős nyomás volt a rendőrökön főleg a mainstreamnek számító baloldali és liberális irányultságú média részéről, amelynek a George Floyd-ügy (egy fekete férfi tragikus halála rendőri fellépés következtében) csak „kapóra jött", ezáltal tovább nehezítve a szövetségi rendvédelem dolgát az erőszakos BLM-es, szélsőbaloldali, anarchista randalírozókkal szemben. Miután pedig egyre jelentősebb a presszió a rendőri vagy ügyészi tisztségviselőkön, ahol már liberális, demokrata párti hatalom van, ott mind jobban „felpuhítani" próbálják a nyomozati eljárásokat, hiszen a feltételezett bűnelkövetők között sok esetben felülreprezentáltak azok a társadalmi csoportok (pl. latinó származásúak vagy feketék), akik politikai és szavazatszerzési szempontból igen fontosak a baloldalnak.

Ez motiválhatja a baloldali pártokat Európában is. Németország és Nyugat-Európa több más országa tovább erőlteti az elmúlt évek migrációs politikáját. A 2021. december 8-án hivatalába lépett szociáldemokrata német kancellár, Olaf Scholz első nyilatkozataiban azonnal igyekezett megerősíteni azt az alapelvet, mely szerint Németország immár bevándorlóország, ezért legfőbb ideje, hogy „bevándorlási és integrációs társadalomként" tekintsen magára – mondta Scholz december 15-én a szövetségi parlament alsóházában, a Bundestagban tartott fontos beszédében. A kancellár az új német szövetségi kormány programját ismertető beszédének társadalompolitikai céljai között megemlítette, hogy a jövőben meg kell könnyíteni a német állampolgárság megszerzéséhez vezető utat a teljes körű politikai részvétel érdekében.

A szociáldemokrata német kancellár, Olaf ScholzForrás: AFP/(c) dpa Pool/Bernd Von Jutrczenka

Az euro-transzatlanti világ nagy mintaországainak kulturális-társadalmi fejlődése – például az USA-ban, Franciaországban vagy Németországban – egyre inkább a „rendetlenné" válás útján halad: a rend, a biztonság, a család, a nyugati vallási tradíciók és általában a hagyományos társadalmi egységek támogatásának feladásával. Miközben a zsidó-keresztény civilizációs alapú modern társadalmakban az államnak feladata, sőt kiemelkedő kötelessége is lenne a hagyományos közösségek támogatása, a keresztény alapokon, társadalmi szabályokon nyugvó európai életforma védelme – a családtól az egyházi gyülekezeteken át a nemzet szövetének és identitásának megőrzéséig –, a nyugati világ ezt a kötelességét egyre inkább feladni látszik. A radikális felfogás mára elérte az energia- és biztonságpolitikát, gondoljunk csak például az atomerőművekkel kapcsolatos német vagy belga törekvésekre. A zöldbaloldali szélsőséges megközelítés már az elmúlt ciklusokban, ellenzékből kezdte rabul ejteni a német kormányzati politikát, az atomerőművek egy részének bezárása nyomán sokkal környezetszennyezőbb hatású kinyerő létesítményeket kellett megnyitni, és jóval bizonytalanabbá vált a lakosság energiaellátása; márpedig energia szükséges az élet valamennyi szegmenséhez a gazdaságtól az oktatáson át számos területig. Mindeközben a migráció és az eddig nem túl eredményes bevándorlói integráció is egyre jobban fölemészti a nyugat-európai adófizetők pénzét.

Ma Németországot és az USA-t is a gyakran feleslegesen konfrontatív külpolitika jellemzi, amelyet az is mutat, hogy időről időre a tisztelet jele nélkül nyilvánulnak meg európai, illetve NATO-szövetségeik irányában. De ez a fejetlenség jelenik meg a közel-keleti politikában is (lásd Irán és Izrael felé Amerika hozzáállását az iráni nukleáris programról).