Az MSZP alelnöke kiléptetné Magyarországot a V4-ből, hazánkat pedig Brüsszelnek rendelné alá

Brüsszel zsarolási eszközként tekint a helyreállítási alpara, s nem mint lehetőségre

A diplomahamisítási botrányába belebukó Bangónét a szocialisták listáján követő Hegyi Gyula MSZP-alelnök a Népszavában megjelentetett „entrée-jében" azt tanácsolja a Gyurcsány-Márki-Zay-féle baloldalnak, hogy hatalomra kerülésük esetén Magyarországot léptessék ki a Visegrádi Együttműködésből, a több évszázados múltra visszatekintő lengyel-magyar „különleges kapcsolatokat" szüntessék meg, hazánkat pedig minden tekintetben rendeljék alá Brüsszelnek. Ez a gyakorlatban a nemzeti szuverenitás teljes körű feladását és - túlzás nélkül - a (fél)gyarmati státus elfogadását jelentené, Magyarországot pedig kiszolgáltatná a senki által meg nem választott brüsszeli bürokráciának.

Az MSZP listáján a diplomahamisítási botrányába belebukó Bangóné Borbély Ildikó helyébe lépő Hegyi Gyula baloldali politikus máris aktivizálta magát.

Kicsoda Hegyi Gyula?

Hegyi Gyula veterán baloldali politikus, az MSZP alelnöke. Eredeti foglalkozását tekintve újságíró. Hegyi 1994 és 2004 között volt országgyűlési képviselő, majd 2004 és 2009 között európai parlamenti képviselő. 2010-től 2014-ig a Bajnai-kormány által kinevezett Andor László uniós biztos kabinetjében tevékenykedett. Neve Bangóné bukása után került ismét előtérbe, jelenleg a szocialisták listájának a 10. helyén szerepel.

A veterán MSZP-s politikus a magát „független és objektív" hírforrásnak állító, valójában a baloldal-közeli oligarcha, Leisztinger Tamás (ő Tüttő Kata főpolgármester-helyettes egykori élettársa) tulajdonában álló Népszavában publikált cikkének címe, Hegyi Gyula: A V4-et el kell engedni, Orbán Viktor után az EU örömmel fogadja vissza Magyarországot.

Hegyi cikkében az Andrássy Gyula Kör nevű baloldali külpolitikai szakértőket tömörítő, szintén a Népszavában megjelent, Magyar külpolitika 2022 után című írását kommentálva szó szerint ezt írta: A dokumentum nagyon helyesen szól a regionális és szomszédsági politika fontosságáról, ugyanakkor szemérmesen hallgat a V4 jövőjéről.

Szerintem a csoporthoz való tartozást szép csendben el kell engedni. Kezdetben nyilván volt értelme, de mára oly mértékben EU-ellenes, restriktív erővé vált, hogy fenntartása nem szolgálja hazánk érdekeit.

A Lengyelországgal fenntartott „különleges kapcsolatoknak" – sokunk személyes lengyel rokonszenve ellenére – még egy reménybeli varsói kormányváltás esetén sem lenne sok értelme. Lengyelország 40 milliós állam, befagyott ellenségképpel és olyan regionális hatalmi ambíciókkal, amelyek teljesítéséhez semmilyen magyar érdek sem fűződik.

Hegyi Gyula tehát

azt tanácsolja a baloldalnak, hogy az Európai Unió egyik legsikeresebb regionális szövetségéhez, a Visegrádi Együttműködéshez (V4) való tartozást „szép csendben el kell felejteni".

Köztudott, hogy ma Magyarország (és a többi közép-európai állam is) a nemzeti érdekeit Brüsszelben (adott esetben Brüsszellel szemben) szemben leginkább a V4 keretén belül tudja képviselni, mivel hazánk (Csehországhoz és Szlovákiához hasonlóan) túl kicsi ahhoz, hogy önálló pólusként jelenjen meg az európai uniós küzdőtéren, ehhez önmagában még a közel 40 milliós Lengyelország sem elég nagy.

Az Európai Bizottság épülete Brüsszelben Forrás: AFP/Anadolu Agency/Dursun Aydemir

A V4-ek 65 milliós tömbje, együttes gazdasági ereje, nyomásgyakorlása azonban már elengedő ahhoz, hogy önálló pólusként fellépve megjelenítse és képviselje a közép-európai államok sajátos nemzeti érdekeit.

A baloldali politikus – az írása alapján – azonban kiléptetné Magyarországot a V4-ből, ellehetetlenítve ezáltal a magyar nemzeti érdek képviseletét Brüsszelben ( illetve Brüsszellel szemben), hazánkat pedig az uniós bürokrácia és oligarchia kénye-kedvének szolgáltatná ki.

Hegyi tehát

azt tanácsolja a baloldalnak, hogy degradálja hazánkat egy valós, önálló érdekképviselettel nem rendelkező tagállammá az EU-n belül. Ezt szaknyelven úgy hívják, hogy (fél)gyarmat.

Ráadásképpen a Lengyelországgal fennálló, több évszázados múltra visszatekintő „különleges kapcsolatokat" is megszüntetné, ami a gyakorlatban azt eredményezné, hogy Magyarország elveszítené Közép-Európa vitathatatlanul legerősebb államának a barátságát.

A lengyel-magyar „különleges kapcsolatokat" abban az esetben is felszámolná, ha Lengyelországban egy baloldali fordulat következne be, amire a gyakorlatban egyébként nem sok esély mutatkozik.

Amennyiben Hegyi Gyula és a Gyurcsány-Márki-Zay-féle baloldal terve valósággá válna, akkor Magyarország a partvonalon kívül találná magát, csupán egy nemzeti szuverenitással és valódi szövetségesekkel nem rendelkező bábállammá degradálódna, amelyet

Brüsszelből irányítana a senki által meg nem választott oligarchia, illetve bürokrácia.