Igen, sőt, a másik három testőr is, de míg az ő esetükben szinte csak a valódi nevük maradt fenn, d'Artagnanról jóval több adatot ismerünk. Charles de Batz de Castelmore, Artagnan grófja, vagy anyai utónevén Charles de Batz de Montesquiou, comte d'Artagnan 1610 körül született egy Gascogne-i nemesi családban, és 1673 nyarán halt meg. Dumas a világhírű regényében azonban nem a történeti hűségre, hanem a kalandokra koncentrált, így amit d'Artagnanról olvasunk a "Három testőr"-ben, az csak nagyon távolról és kevés részletében felel meg a valóságnak.

D'Artagnan muskétás lesz

Charles de Batz de Castelmore, Artagnan grófja, a nagy író képzeletével ellentétben nem elszegényedett nemesi családból származott, hanem előkelő grófi családból. Az apja IV. Henrik testőrkapitányaként szolgált. Anyja, Françoise de Montesquiou a befolyásos Armagnac-család tagja volt, és d'Artagnan azért is vette fel később az anyai családnevet, hogy ez segítse az előre jutásban az udvarnál.

D'Artagnan portréja az 1700-as "Emlékiratok" címlapjánForrás: Wikipedia

'Artagnan 1640-ben jelentkezett először a testőrséghez, de mivel korábban semmilyen katonai szolgálatot nem teljesített, nem felelt meg a feltételeknek. Troisville gróf latba vetette a befolyását és beajánlotta des Essarts kapitány muskétás századába, ahova fel is vették. D'Artagnan a muskétásokkal vett részt a harmincéves háború több nagy csatájában, így Turenne marsall hadjárataiban.

A király testőre, a bíboros pártfogoltja

D'Artagnan szinte mindent egy bíborosnak köszönhetett – de nem Richelieu-nek, hanem az utódjának, Mazarinnek, akinek Troisville gróf mutatta be. Mazarin bíboros főminiszterként, a gyermek XIV. Lajos keresztapjaként, és a király anyjának főtanácsadójaként Franciaországot szinte uralkodóként irányította, és innentől fogva ő egyengette d'Artagnan karrierjét is

Mazarin bíboros, d'Artagnan patrónusaForrás: Wikipedia

A gascogne-i katona álma 1644-ben teljesült, amikor bekerült a testőrségbe. Amikor ezt az egységet 1646-ban Mazarin feloszlatta, a védencét a személyes szolgálatába fogadta. D'Artagnan a bíbros személyes futárja lett. A két egymást követő felkelés, a párizsi magisztrátusok, majd a nemesek lázadása idején, az 1648–1653 közötti időszakban több titkos kém-megbízatást kapott a bíborostól, és ezzel elnyerte az abszolút bizalmát.

Mazarin bíboros és d'ArtagnanForrás: Cosmovisions

A felkeléseket követő átmeneti száműzetés idején d'Artagnan követte a bíborost a lotaringiai Brühlbe. Mazarin alig két év múlva visszatérhetett a hatalomba, a hűséges katonáját pedig hadnagyi, majd kapitányi ranggal tüntette ki. 

D'Artagnan a Napkirály pártfogoltja

XIV. Lajos látókörébe 1660-ban került a testőrkapitány, amikor a királyi udvar - Lajos és Mária Terézia spanyol infánsnő házasságkötése után - egy teljes éven át Franciaország déli tartományait járta.

XIV. Lajos Besancon ostrománál (Adam Frans van der Meulen festménye)Forrás: Wikipedia

A királyi pár biztonságáért d'Artagnan százada felelt, így a katona gyakorlatilag minden nap az uralkodó közelében lehetett. Ennek meg is lett az eredménye, mert Mazarin után immár a Napkirály is bizalmas politikai feladatokkal bízta meg. Amikor 1661-ben Lajos kiadta a parancsot a sikkasztással gyanúsított Nicolas Fouquet pénzügyminiszter letartóztatására, d'Artagnan hajtotta végre a feladatot. A letartóztatás után négy évig ő őrizte Fouquet-t, akit végül életfogytiglani börtönre ítéltek. Tíz évvel később Lauzun herceg elfogására kapott parancsot. Mindkét foglyával tisztelettel bánt, így még azok hívei sem tudtak rosszat mondat d'Artagnanról.

Francia királyi testőr a XVII. század közepénlemondedartagnan.canalblog.com

Amikor Mazarin átszervezte a testőrséget, újra létrehozta a muskétás századot, amelynek 1667-ben d'Artagnan lett a de facto parancsnoka, mivel a névleges parancsnok maga a király volt. A házassága ekkorra már befejeződött, elvált felesége kolostorba vonult.

D'Artagnan halála

D'Artagnan ugyanebben az évben hősiesen harcolt az ún. devolúciós háborúban, amelyet XIV. Lajos a németalföldi spanyol tartományok megszerzéséért indított. A király jutalmul Lille kormányzójának nevezte ki, de sem a város, sem pedig a frissen kinevezett kormányzó nem örült a kitüntetésnek. A testőrkapitány 1672-ig szenvedett a politikai poszton, amikor újabb háború tört ki Németalföldön. D'Artagnan végre hadba vonulhatott.

D'Artagnan kormányzó levele Louvois márkinak, a hadügyekért felelős miniszternekForrás: Musée de l'Armée

Maastricht ostromakor ismét a harcok sűrűjében találjuk. A muskétásaival egy éjszakai rajtaütésben elfoglalt egy előretolt erődöt, amelyet a hollandok másnap visszafoglaltak a testőröktől. 1673. június 25-én, a kapitány újra rohamra vezette a katonáit, és újra elfoglalták a bástyát, de d'Artagnant végzetes lövés érte a nyakán vagy a homlokán.

D'Artagnan sírjának helyét nem ismerjük. A halálát állítólag a Napkirály is meggyászolta.

D'Artagnan, a regényhős

A kalandos életű testőr figuráját egy másik muskétás, Gatien de Courtilz de Sandras örökítette meg d'Artagnan halála után majdnem 30 évvel, 1700-ban. A mű címe „D'Artagnan úr emlékiratai" („Les mémoires de M. d'Artagnan") volt. Ebben az életrajzban a fikció keveredett a valós eseményekkel, pl. azért, mert de Courtilz de Sandras sosem találkozott a főszereplővel. Adatokat is a csak könyv kiadása után tudott meg róla, amikor 9 évig raboskodott a Bastille-ban, amelynek akkori kormányzója, Besmaux gróf, d'Artagnan egykori barátja és katonatársa volt.

A négy testőr Maurice Leloir metszetén (1894)Forrás: Wikipedia

Alexandre Dumas ezekben az „Emlékiratok"-ban találkozott össze az egyik leghíresebb későbbi regényhősével. Úgy tudni, hogy az író akkor bukkant rá a műre egy családi könyvtárban, amikor 1843-ban meglátogatta egy barátját Marseille-ben. A könyvet elkérte és soha nem adta vissza. D'Artagnan életéről Dumas végül trilógiát írt egyik állandó szellemírója, Auguste Maquet segítségével. Sőt, egyes kutatók szerint Maquet nem is szellemíró volt, hanem valójában szinte kizárólag neki köszönhetjük a híres regényeket. 

A négy testőr egy XIX. századi metszetenForrás: Cosmovision

Történelmi hűség vagy fikció

A regényben D'Artagnan részt vesz La Rochelle ostromában. A valóságban ekkor még csak 12-15 éves lehetett, és csak 1640 után, XIII. Lajos uralkodásának utolsó éveiben utazott Párizsba. Két bátyja azonban, Charles de Batz és Paul de Batz már az 1630-as években beléptek a királyi testőrségbe. Ebben a család rokona és barátja, Troisville gróf segítette őket. Dumas Tréville úrként örökítette meg a testőrség parancsnokát.

Dumas-nál d'Artagnan marsall lett, de ez csak az író előléptetése volt, a valóságban a gascogne-i testőr élete végéig kapitányi rangban szolgált.

D'Artagnan megmenti Bonacieux -nét a bíboros ügynökeitől (Maurice Laloir, 1894)Forrás: Wikipedia

D'Artagnan barátai, a három testőr szintén létező személy, mindhárman béarni nemesek voltak. Athos alakját egy Armand de Sillègue d'Athos et d'Autevielle nevű muskétásról mintázta az író. De Sillègue 1643-ban halt meg, a halotti bizonyítványa szerint párbajban. Porthos eredeti neve Isaac de Portau, aki des Essarts kapitány századának tagjaként harcolt 1643-ig, majd d'Artagnan századában lett muskétás. Aramisról pedig csak annyit tudni, hogy Henry d'Aramitz-nak hívták és 1640-ben lett királyi testőr. Érdekesség, hogy Athos és Aramis Troisville gróf, a testőrség parancsnoka távoli rokonai voltak.

Adj nekem hat sort a legbecsületesebb embertől, és én okot találok rá, hogy felköttessem.

Dumas regényének egyik ellenszenves és gátlástalan szereplője, d'Artagnan és XIII. Lajos ellensége, Richelieu bíboros, aki emberek elrablásáért, meggyilkolásáért is felel. A regényben Richelieu éket akar verni a király és a királyné közé, és igyekszik börtönbe juttatni a négy testőrt.

Richelieu bíboros portréjaForrás: Wikipedia

A bíboros valójában majdnem két évtizeden át meghatározta Franciaország politikáját; megerősítette és központosította a királyi hatalmat, megteremtette a francia nemzetállamot, nagyhatalommá tette Franciaországot, bőkezűen támogatta a művészeteket, és egyebek mellett neki köszönhetjük azt is, hogy a következő két évszázadban a francia volt a diplomácia nyelve. Államminiszterként ugyanakkor valóban hozott erkölcsileg kifogásolható, politikailag azonban szükségszerű döntéseket. 

Troisville gróf és Richelieu bíboros ellentéte valóságos. A gróf annyira gyűlölte a bíborost, hogy 1642-ben részt vett a szervezkedésben Richelieu meggyilkolására. XIII. Lajos emiatt kénytelen volt száműzni a régi, hűséges szövetségesét, a testőrségének parancsnokát.

Jean-Armand du Peyrer, Troisville grófja, a királyti testőrség parancsnokaForrás: wikiwand

A francia királynő, az angol herceg, a kémnő és a gyémántlopás

Richelieu legveszélyesebb ügynöke, az angol Milady karaktere részben Gatien de Courtilz de Sandras fejéből pattant ki. De Courtilz Lady de Winternek nevezi a nőt, az ő „Emlékiratai"-ban egy száműzött angol udvarhölgyként és d'Artagnan szeretőjeként szerepelteti, de a nőnek semmi köze a bíboros nemzetközi intrikáihoz.

Dumas ezt a szereplőt gyúrta össze egy Lady Clarick vagy Lady Carlisle nevű asszony személyével, aki La Rochefoucauld herceg és Brienne gróf szerint is központi szereplője volt egy különös gyémántlopási ügynek az angol udvarban. A két arisztokrata emlékiratában azt írja, hogy Buckingham egy franciaországi diplomáciai utazás során beleszeretett Ausztriai Annába. A francia királyné szerelme viszonzásképpen egy kitűzőt ajándékozott neki, és erről kellett több gyémántot szereznie Lady Claricknek.

Ausztriai Anna és XIII. Lajos a bálon, ahol Richelieu-nek be kellett volna mutatnia a Buckinghamtől ellopott gyémántokat (Maurice Leloir, 1894)Forrás: Wikipedia

A nő el is lopott néhány briliánst az ékszerről egy bálon, hogy mint hűtlenségi bizonyítékot elküldje Richelieu-nek, de Buckingham herceg felfedezte a lopást, lezáratta az összes angol kikötőt, villámgyorsan új gyémántokat készíttetett, majd az egész kitűzőt visszaküldte Annának. Így sült fel Richelieu, és így mentette meg a lovagias Buckingham a francia királyné becsületét.

A történészek nem tudták igazolni, valódi-e a gyémántlopás históriája. Lady Clarick viszont létező személy volt, hiszen felfejegyezték róla, hogy 1651 és 1654 között a Towerben raboskodott árulás miatt.

George Villiers, Buckingham hercege, I. Jakab király kegyenceForrás: Wikipedia

Az tény, hogy Buckingham minden volt, csak nem az a hősszerelmes, a lovagi eszmények tiszta szívű megtestesítője, mint ahogy Dumas-nál olvassuk. Ma már számos forrásból tudható, hogy

korának egyik leggátlástalanabb figurája volt, nárcisztikus és valószínűleg homoszexuális, aki nem a teljesítményének, hanem kizárólag I. Jakab királynak köszönhette üstökösszerű pályafutását. A képességbeli hiányosságait jelzi, hogy mint hadvezér, éppen a franciákkal szemben szerepelt le csúfosan La Rochelle-nél.

A mindenkin átgázoló kegyencről Robert Merle francia író a hatalmas történelmi regényfolyamában azt írja, Buckinghamnek pusztán arra az örömre volt szüksége, hogy példátlanul udvariatlan, az etikettet sértő, gonosz és kegyetlen látszatszerelmével fájdalmat okozzon a fiatal és magányos Annának illetve a férjének, a zárkózott és érzelmeit nagyon nehezen kifejező XIII. Lajosnak.