Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A második fordulóba bekerült két jelöltnek április 24-ig maradt ideje arra, hogy növeljék szavazói bázisukat. (Emmanuel Macron 9.784.985 szavazattal 27.8 %-ot, Marine Le Pen 8.135.456 szavazattal 23.1 %-ot kapott).
Két alapvető problémát érdemes kiemelni a Le Figaro elemzése alapján a jelöltekkel kapcsolatban: mindkét tábor szavazóbázisa megosztott. Macron hívei sok szempontból csalódottak Macron 5 éves kormányzati tevékenységével, Marine Le Pen szavazótáborára pedig az volt hatással, hogy a jobboldalon megjelent Éric Zemmour világhírű esszéíró és új pártjával, a „Reconquête"-tel (Visszahódítás) 7.1 %-os eredményt ért el. Ez nyilvánvalóan érintette Marine Le Pen szavazóbázisát is. A másik probléma a távolmaradók nagy száma, amely a hivatalos adatok szerint 26.31 % volt, és döbbenetesen magas, 46 % a 25-34 éves korosztályban. A legnagyobb arányú távolmaradást a Macron „főhadiszállásnak" minősülő Párizsban mérték. A kicsivel több, mint 47 millió francia választópolgárt tekintve ez kétszázezer szavazó híján 13 millió távolmaradót jelent.
Április 10-én összesen tizenkét jelölt küzdött a köztársaság elnöki tisztségért, mostanra viszont a két legtöbb szavazatot kapott jelölt maradt versenyben. Emmanuel Macron és Marine Le Pen április 24-i visszavágója szorosnak ígérkezik, az elemzések szerint sokkal szorosabbnak, mint 2017-ben, amikor a korábbi Nemzeti Front jelöltje a leadott szavazatok 33,90%-át szerezte meg, szemben François Hollande volt miniszterének 66,10%-ával. Ez majdnem kétszeres különbség, írja a Le Figaro elemzésében, majd kitér arra, hogy ezúttal jóval megosztottabbak a választók. (Tegyük hozzá: Marine Le Pen öt évvel ezelőtti eredménye is azt jelenti, hogy 10 millió francia ember rá szavazott.)
Az ötödik köztársaság közel 70 éves történelmében utoljára 1981-ben fordult elő úgynevezett visszavágó. Azaz, hogy ugyanaz a két jelölt került a döntő fordulóba, mint az azt megelőző elnökválasztáson. 1974-ben a jobboldali Giscard d'Estaing megverte a szocialista Mitterrand-t, 1981-ben (akkor még 7 évig tartott egy elnöki ciklus) viszont Mitterrand - egészen minimális különbséggel ugyan, de legyőzte a regnáló elnököt.
A TF1 francia közszolgálati televízió részére készített Ifop-Fiducial felmérése szerint a hivatalban lévő elnök várhatóan győzni fog, de nagyon szoros küzdelemben, csak a szavazatok 51%-ával, míg a Nemzeti Összefogás (RN) jelöltje, Marine Le Pen a szavazatok 49%-át kaphatja meg. Egy másik felmérés, Atlas Politico viszont 50,5%-os Marine Le Pen-győzelmet vár.
A legfrissebb becslések szerint Emmanuel Macron a második fordulóban megszerezheti az első fordulóban rászavazók szavazatát (27,6%), továbbá a szélsőbaloldali, zöld Yannick Jadot szavazóinak 56%-át valamint a választáson harmadik helyen végzett kommunista Jean-Luc Mélenchon szavazóinak 33%-át. Mélenchon szavazóinak 23%-a Marine Le Pent támogatná, Éric Zemmour körében pedig - aki egyértelműen a Marine Le Pen mellett való szavazásra szólított fel – a szavazatok 76 százalékát szerezné meg, igaz, esélyes az is, hogy Zemmour szavazóinak 20 %-a tartózkodni fog.
Az első forduló után a baloldali jelöltek, így a katasztrofális bukást produkáló szocialista Anne Hidalgo - akinek a szavazatok 1.26 %-ával (616614 szavazat) sikerült kibuknia a küzdelemből - már felszólította évek óta zsugorodó táborát, hogy „Marine Le Pennel szemben Emmanuel Macronra szavazzanak". A zöldpárti Yannick Jadot is Macront támogatja. Emellett elkezdte a szokásos riogatást is, hogy „senkinek nem szabad bagatellizálnia a helyzetet és azt az alapvető fenyegetést, amelyet a szélsőjobboldal jelent a demokráciára, a polgári békére, az ökológiára és a köztársaság értékeire". Mint közismert: Marine Le Pen egyre inkább jobbközép politikát folytat. Fabien Roussel, a Francia Kommunista párt főtitkára szintén Macron támogatására szólította fel híveit (800 ezer választópolgárról van szó).
Az Ifop szerint már az első fordulóban is magas volt (26,2% ) a tartózkodás aránya, de a becslések szerint április 24-én minden eddiginél nagyobb lehet a távolmaradók száma. Nagyon úgy tűnik, hogy Jean-Luc Mélenchon kemény magja (szavazóinak 44%-a) valamint a Yannick Jadot-ra szavazók 38%-a nem szavaz majd egyik döntősre sem, inkább nem megy el szavazni, vagy érvénytelen szavazatot ad le. Mélenchon pártja, az „Engedetlen Franciaország" (Insoumis) már az első forduló éjszakája óta azt sulykolja, hogy „egyetlen szavazatot sem szabad Le Pen asszonynak adni", viszont egy szót sem szól arról, hogy Macronra kellene szavazni.
A csúfosan leszerepelt jobbközép jelölt, a Republikánus Valérie Pécresse szavazói is meglehetősen megosztottnak tűnnek, 35-35 %-uk mutat hajlandóságot vagy Macronra vagy Le Penre szavazni, 30%-a pedig tartózkodni fog. Pécresse, aki nem érte el az 5 %-os küszöböt és emiatt 8 millió eurós kampányköltségeit (ebből 5 millió eurós saját hitel) nem téríti vissza az állam, az elsők között szólította fel szavazóit arra, hogy a második fordulóban Macronra szavazzanak. Ahogy fogalmazott, ő „lelkiismeretesen Emmanuel Macronra fog szavazni, hogy megakadályozza Marine Le Pen hatalomra kerülését és az ebből fakadó káosz kialakulását", illetőleg azt kérte szavazóitől, hogy „a soron következő napokban komolyan mérlegeljék, milyen katasztrofális következményei lehetnek Franciaországra és a jövő nemzedékeire nézve annak, ha nem Macronra szavaznak. Márpedig ezt az álláspontot több Republikánus párti képviselői egyáltalán nem osztja. Éric Ciotti, a dél-francia régió, Alpes-Maritimes megye képviselője, a Republikánusok erős embere jelezte, hogy nem fog a leköszönő elnökre szavazni. A Republikánusokat az Európai Parlamentben vezető népszerű François-Xavier Bellamy kezdettől fogva Éric Zemmourra szavazott, minden bizonnyal ő sem Macront támogatja majd a második fordulóban. De az is igaz, hogy Nicolas Sarkozy, a párt alapítója, egykori sikeres köztársasági elnök Macron mellett állt ki. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy - sportnyelven szólva - ezt a meccset még nem fújták le. Azaz, bármi lehet.
A francia médiumok burkoltan vagy nyíltan Macront támogatják, de a fenti számokból látszik: egyáltalán nem reménytelen Marine Le Pen helyzete. Szociálisan érzékeny programja a rezsiköltségektől szenvedő, ahogy mondani szokták, bérből és fizetésből élő francia emberek számára sokkal megnyugtatóbb, mint a migrációval kapcsolatban baloldali, de egyébként kemény és ultraliberális gazdaságpolitikát vezető Macron öt éve és jövőképe.
Franciaországnak sohasem volt női elnöke és sohasem volt radikális jobboldali elnöke. Marine Le Pen - minden kétséget kizáróan - történelmi lehetőség kapujában áll.
