Isten Rambója, avagy a boszniai Knight Rider

A rossz minőségű, háborús fotó ellenére látszik a sárga gumikacsa a hűtőrács előtt

1992 és 1995 között Boszniában, 50 évvel a II. világháború után, újra borzalmas szenvedés érte a civileket. A világ tehetetlenül figyelte a szerb atrocitásokat, a nők megerőszakolását, a férfiak tömeges lemészárlását, miközben a bosnyák oldalon arab mudzsahed zsoldosok is részt vettek a harcokban. Ezek a terroristák az Iszlám Államot bő 20 évvel megelőzve rettegésben tartották a saját, muzulmán lakosságukat, hatalmas üzleteket csináltak az elrabolt segélyszállítmányokból, droggal és fegyverrel kereskedtek, és prostitúcióra kényszerítették a muzulmán lányokat. Ezek az embertelen évek annyira feldühítettek egy volt dán kommandóst, Helge Meyert, hogy egyszemélyes humanitárius műveletet indított. 

A kommandós kiképző imádta a 100 kilométeres menetgyakorlatot

Helge Meyer a dán Jaegerkorpsból szerelt le. Ez az egység az amerikai hadsereg elitalakulata, a Delta Force megfelelője Dániában. Kapott harci búvár, ejtőernyős kiképzést, és maga is kiképző lett. Az 1990-es években a németországi Rhein-Main légibázison, az amerikai haderő támaszpontján dolgozott mint a különleges erők és terrorelhárítók szerződéses kiképzője.

Meyer harci búvár fotói Forrás: gottes-rambo.com

Meyer kedvenc akciója a 100 kilométeres menetgyakorlat volt a dán tengerparton, 20-30 méter magas homokdűnék között. A naplójában részletesen leírja, hogy 45 évesen nála 20 évvel fiatalabbaknak kellett bebizonyítania, nemhogy jó az öreg a háznál, de a legjobb. Ezért a menetgyakorlatot jellemzően hideg, esős időben szervezte. csak hogy még nyomorultabbul érezzék magukat a katonák.

A résztvevők két napig nem kaptak enni, csak napi egy liter vizet fogyaszthattak, és választhattak 20 szál cigaretta vagy 100 gramm csoki között.

Természetesen teljes beszédtilalom volt érvényben, úgyhogy csendben kellett végigszenvedniük a gyakorlatot, amelyen az utolsó 10 kilométert gázálarcban, a vízben gázolva kellett megtenni. A menet végén egy elhagyott bunkerben kellett tölteniük az éjszakát a katonáknak, és csak másnap térhettek vissza a dániai kiképzőközpontba, onnan pedig Németországba. Ez az akció olyan brutális volt az emberi szervezetre nézve, hogy Meyernek minden ilyen gyakorlat után a sarkán tenyérnyi méretben csak a nyers hús látszott, és egyszer leszakadt a körme is a nagylábujján.

Ezt pillanatragasztóval helyezte vissza. Mint írja a naplójában, 1 óra múlva már nem fájt.

A 100 kilométeres menet résztvevői Forrás: gottes-rambo.com

Kalákában elkészül a balkáni KITT, a valódi Mad Max-autó

A mélyen vallásos katona nem bírta nézni azt a szenvedést, ami a civileket, gyerekeket érte Boszniában.

Részt akart venni a humanitárius akciókban, személyesen akart segíteni a szenvedőknek, de nem fegyverrel, hanem azzal, hogy élelmiszert és gyógyszert visz nekik.

Szabadságolta magát a kiképző szerepből, és megtervezte a saját, egyszemélyes segélyszállítmányozó műveletét.

Ehhez először is kellett egy autó. Meyer úgy gondolta, hogy az 1979-es, második generációs, F-karosszériás Chevrolet Camarója megfelelő alap lesz.

Az eredeti Camaro Forrás: Curbsideclassic.com

A gyárilag 185 lóerős kisblokkos motort ekkor már 220 lóerősre tuningolta, és már beszerelte azt a nitrórendszert is, amely rövid időre 440 lóerőt préselt ki a motorból.

De ez még kevés volt, az autót fel kellett készíteni a balkáni háborúra, a harci viszonyokra, arra, hogy hadműveleti területen kell majd működnie. Meyernek azonban erre nem volt pénze és szakértelme sem, úgyhogy az amerikai légierőhöz fordult.

A főállásban az F-15, F-16 és egyéb harci gépeket kiszolgáló műszakiakat nem kellett sokáig kérlelnie.

A szerelők a szolgálatuk után, a szabadidejükben, lelkesedésből alakították át Meyer Camaróját igazi, posztapokaliptikus Mad Max-járgánnyá, valódi, harci Knight Riderré.

Amerikai barátaim úgy állították be a nitrórendszert az autómban, hogy 13 másodperc múlva automatikusan leálljon, mivel a motor már nem volt új, nem akartam széthajtani. Ez idő alatt 200 kilométer per órára gyorsult az autóm, ezzel elégedett voltam.

A szerelők azzal folytatták, hogy minden felesleges súlyt kidobtak az autóból. A légkondicionálót, a fűtésrendszert, a szigeteléseket, a felesleges üléseket, és még a hátsó ablakot is.

Ennek a helyére páncéllemezt szereltek.

Utána következett a futómű.

A Camaro egyszerű, normál, keskeny abroncsokat kapott, mert ezek a Balkánon is beszerezhetők vészhelyzetben. Minden gumiabroncsot háromszor töltöttünk fel tömítőanyaggal. Ez ugyan nem eredményezett golyóálló abroncsot, de a tömítőanyag miatt még találat esetén is el tudok húzni biztonságos területre, ahol aztán kereket cserélek és megyek tovább. Erre a célra volt két pótkerekem,

írja naplójában Meyer.

Az aknafordító ék a Ghost Car elején Forrás: Badass of the Week

A boszniai KITT orrára akna elleni vaslemezt szereltek, amely elrobbanthatta az esetleges harckocsi elleni aknákat, még mielőtt az autó az akna fölé ért volna.

A jármű fekete lopakodó festéket is kapott, amely elnyeli az infravörös sugárzást.

Az F-117 Stealth Fighterrel szemben azonban a Camarón vízbázisú festéket alkalmaztak, amit szárazon kell felvinni a felületre. A karosszériának nem is kellett tisztának lennie, mert a festék a szennyeződéseket is megköti. Az ablakokat is feketére festették, így csak az első szélvédőn keresztül lehetett kilátni. Ha Meyernek oldalra kellett néznie, le kellett engednie az oldalablakokat, ezért az ablakok motorjait nem szerelték ki. Az egyetlen színes alkatrész egy sárga gumikacsa volt, amit a hűtő elé, kabalaként helyeztek oda a repülőműszakiak.

A rossz minőségű, háborús fotó ellenére látszik a sárga gumikacsa a hűtőrács előtt Forrás: gottes-rambo.com

A belső világítást szintén eltávolították, nehogy elárulja a sofőrt, illetve, hogy ne zavarja a látását. A normál fényszórók mellé két infravörös fényszórót szereltek az autóra. Ezeket a vezetőtérben lévő képernyőkhöz csatlakoztatták, így Meyer éjjel is biztonságosan haladhatott. Azaz, nem teljesen, mert az infravörös fényt a harcolók is láthatták a saját eszközeiken, ezért Meyer extra felszereléseket jegyzett fel:

• Speciális egyenruha, amely bizonyos mértékben elnyeli az infravörös sugárzást
• Dzsungelcsizma
• Taktikai hátizsák
• Tőr közelharcra
• Tomahawk közelharcra (ezzel a fegyverrel át tudok ütni egy acélsisakot)
• Kis acélkés (ezzel a fegyverrel át tudok szúrni egy málhamellényt)
• Infravörös nézőke
• Infravörös lézer (50 méterig hatásos, és megégetheti annak a retináját, akire ránézek vele, mivel a lézerfény szabad szemmel nem látható)
• Hőképalkotó nézőke (kb. 15 cm hosszú készülék, amely akár 1000 m-ig képes érzékelni a hőt)
• Taktikai GPS
• Taktikai iránytű
• Taktikai térkép
• Maradékfény-erősítő (a háttérfényt erősíti fel, így segíti a sötétben látást)
• Katonai térkép az egész háborús övezetről
• Több golyóálló mellény
• Kevlar sisak
• Gázálarc (mert egyes harcoló csoportok harci gáz bevetésével fenyegetőztek)

Meyer teljes felszerelése Forrás: curbsideclassic.com

Cikkünk még nem ért véget! Lapozzon a következő oldalra a folytatáshoz!