Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Nem telik el nap, hogy ne figyelmeztetne bennünket valamelyik politikus – párthovatartozástól függetlenül –, hogy takarítsunk meg energiát, ne fürödjünk, ne együnk a húst és egzotikus gyümölcsöket, ne vásároljunk magunknak unos-untalan új ruhákat, ne utazzunk se autóval, se repülővel, ne menjünk nyaralni, költözzünk kisebb lakásba – hogy csak néhány példát említsünk az utóbbi hetek szűnni nem akaró agitációjából
– írja Krisztina Koenen. A Németországban élő magyar újságírónő szerint
„a propaganda célja egyértelmű: Szegényedjünk el önként és dalolva a nemes célért, mert csak így menthetjük meg bolygónkat a klímahaláltól, illetve így mutathatjuk meg az oroszoknak, hogy nem hagyjuk magunkat, az ukrán szabadságért szívesen fázunk, és ha kell éhezünk is".
A cikk alapján „létezik egy világ, amelyre ezek a felhívások nyilvánvalóan nem vonatkoznak".
Júliusban például „mesébe illő" esküvő zajlott a „szépek és gazdagok" találkozóhelyeként közismert Sylt szigetén:
Christian Lindner szabaddemokrata (FDP) pénzügyminiszter vezette oltárhoz (holott egyikük sem tagja egyetlen egyháznak sem, de hát papot is lehet vásárolni) jövendőbeli hitvesét, a Springer kiadó egyik vezető újságíróját.
A látványos lagzin 140 vendég vett részt, ott volt a berlini politikai és a média elit színe-java, többek között Olaf Scholz szociáldemokrata (SPD) kancellár, az összes szabaddemokrata „kiválóság", valamint az ellenzéki CDU vezetője, Friedrich Merz is.
Merz magánrepülőgépen érkezett, melyet maga vezetett, és amelynek árát 1,1 millió euróra (442 millió forint) becsülik.
Az ifjú pár három napi eszem-iszom és különböző programok után egy Porschéban viharzott el nászútjára.
Az áhítattal tudósító magazinok képanyagán a rendőrautók és a biztonságiak tömege is jól látható, ugyanúgy a minisztériumi és állami legfelsőbb kategóriás szolgálati autók, Audik és Mercedesek, természetesen sofőrrel.
A magyar újságírónő szerint
nyilvánvaló, hogy ezen a privát lagzin az adófizető gondoskodott a meghívott prominencia biztonságáról és kényelméről.
A német parlamentben a Die Linke ellenzéki párt egyik képviselője meg is kérdezte, hogy
mégis mennyibe került mindez az adófizetőknek, amire a semmitmondó válasz az volt, hogy ez a magasrangú politikusoknak jár, és ezért a pénzügyminisztérium válaszadó államtitkára konkrét összeget nem volt hajlandó megnevezni.
De nemcsak a pénzügyminiszter engedett meg magának egy kis luxust. Július 1-től a képviselők és a politika vezetés tagjai fizetésemelést engedélyeztek maguknak.
A képviselők 10 000 eurós (4 millió forint) havi fizetésükhöz hozzácsaptak még 300 eurót, mindezt ugyanazon a napon, amelyen a parlamentben úgy döntöttek, hogy a 446 eurónyi szociális segélyt január 1-től három euróval 449-re emelik.
Ez alkalomból a nyilvánosság megtudta, hogy mely alapfizetést juttatnak maguknak a köz eminens szolgái. A szociáldemokrata kancellár havi 30 000 eurót (több mint 12 millió forint) kap, a zöld gazdasági és klímavédelmi miniszter
Robert Habeck, aki reggeltől estig az energiamegtakarítás – nem több mint 5 perc a zuhany alatt! – és az állítólag elkerülhetetlen korlátozások apostolaként van útban, havi 25 000 euróból (több mint 10 millió forint) tengeti életét.
Amikor egy beszélgetős műsorban a fizetéséről kérdezték, a következőket mondta a baloldali politikus:
Pillanatnyilag szuper sok pénzt keresek. Hogy ez jogos-e vagy sem, erre most nem térek ki, de ezt most ki sem tudom adni, mert egész nap autóval visznek el valahova
– mondta ezt azoknak a TV-nézőknek, akik éppen nem tudják, hogyan fizessék ki a rezsiszámláikat.
Egy másik műsorban nyíltan kimutatta a rászorulók iránt érzett megvetését. Amikor egy néző megkérdezte, hogy kapnak-e valamilyen kompenzációt az energiaárak inflációs emelkedése által sújtottak, akkor először kifejtette, hogy az áremelkedés hatása mondhatni egy áldás, mert az energiatakarékosságra ösztönöz, majd direkt a kérdező irányába:
Ötven eurót akarsz? Nem öregem, abból nem lesz semmi!
Ezt követően Krisztina Koenen Joachim Gauck volt államelnökkel példázódik, aki szívesen nevezte magát „polgárelnöknek", aki „alulról jött".
Gauck éves „tiszteletzsoldja", vagyis az éves nyugdíja, több mint 200 000 euróra (több mint 80 millió forint) rúg, ehhez jön még 385 000 euró (közel 155 millió forint) személyzetre és irodai költségekre.
Ez az ember egy interjúban felháborodott hangon utasította rendre azokat, akik felséges életkörülményeit biztosítják, hogy ugyan már ne nyafogjanak:
Nyugodtan fázhatunk egyszer a szabadságért, és nyugodtan elviselhetünk néhány évet, amikor kevesebb boldogság és öröm lesz az életünkben.
Ki is itt ez a „mi", amelynek nevében ez pénzben és javakban dúskáló ember nyilatkozik? – teszi fel a kicsit sem költőinek szánt kérdést a magyar újságírónő.
„Mindez természetesen legális, még ha gusztustalan is" – állapítja meg, magyarázatképpen pedig hozzáfűzi: „de a politikai elit időközben személyes nyerészkedése érdekében már a törvények által megszabott határokat is gátlástalanul áthágja".
Régebben ez a magatartás a német politikában alig, vagy egyáltalán nem volt jelen, akkor jelentkezett először, amikor a zöldek tündöklésének kezdetével a tanulatlanok és kiképzetlenek hada átvette a politikai pártokat, és elkezdte a politikát pénzkereső foglalkozásként űzni.
Most, hogy végre elérték céljukat, és az állam a zsákmányuk lett, a nyerészkedésben és az önfeledt pöffeszkedésben már nem ismernek határt.
Példaként a szociáldemokrata Christine Lambrecht hozza fel, aki – álláspontja alapján – honvédelmi miniszterként „teljes katasztrófa", viszont hírhedt arról, hogy beosztottjait „erős kézzel" vezeti. Ez év március 13-án a miniszter asszony a schleswig-holsteini választási kampány háttere előtt meglátogatta az elektronikus hadviselés stadumi zászlóalját, ahová a Bundeswehr (német hadsereg-szerk.) helikopterével érkezett Berlinből, és ahonnan aztán hivatali autójával tovább hajtatott – megint csak – Syltre, pár napos kikapcsolódásra.
A hivatali autók Berlinből a helikopterrel párhuzamosan hajtottak el Stadumba, hogy ott aztán a miniszter asszony rendelkezésére álljanak. Energiatakarékosság? Ugyan, kit érdekel! Néhány nappal később Lambrecht fia Instagramra kirakott néhány fotót, amelyen büszkén mutatja a Bundeswehr helikopterében felvett szelfijét.
Így derült ki, hogy
Lambrecht rendszeresen magával vitte hivatalos útjaira huszonvalahány éves fiacskáját, anélkül, hogy valaha is kifizette volna a gyermek utazási költségeit.
Sőt, időközben arra is fény derült, hogy maga is szívesen vette igénybe privát kirándulásokra a Bundeswehr repülési készenlétének eszközeit, olyanokat is, amelyek neki nem járnak, és természetesen szintén ingyen. A szabálysértések következményei: nulla.
Még egy utolsó példát említ Krisztina Koenen a sok közül, amely azt mutatja, hogy a német adófizetők kárára folytatott nyerészkedés a politika minden szintjére kierjed.
2011-ben a hamburgi szenátus egy már önmagában groteszk „klímapartnerségi" szerződést kötött a tanzániai Dar es Salaam városával. E partnerség keretében Hamburg pénzügyi hozzájárulásával kibővítettek egy már meglévő komposztáló berendezést, amely most 2022-re elkészült. A berendezés felavatására gyakorlatilag a teljes szociáldemokratákból és zöldekből álló hamburgi szenátus Dar es Salaamba utazott, még azok is, akik a komposztálást még hírből sem ismerik, ki tudja miért, még a múzeumokért felelős államtitkár is a delegáció tagja volt.
A balos politikus hölgyek és urak természetesen business-osztályon utaztak, személyenként 3 000 és 5 500 euró közötti áron. A hamburgi zöldek a párt legnagyobb fanatikusaihoz tartoznak, már ha másokról, az egyszerű polgárokról van szó, többek között a klímaharc jegyében betiltották Hamburg területén a családi házak építését.
A zöld Michael Pollmann államtitkár, akinek a nevéhez több ehhez hasonló klímavédelmi intézkedés fűződik, a következő programokat adta meg tanzániai útjának céljaként: rendezvények, ünnepségek, a botanikai kert meglátogatása.
Mindezért elrepült Hamburgból Amsterdamba, onnan Dar es Salaamba és vissza, potom 3 600 euróért.
Így megy ma klímavédelem, ha az érintettek az elithez tartoznak
– állapítja meg Krisztina Koenen.
Az újságírónő véleménye alapján,
Németországban ma már nem csak arról van szó, hogy a zöld elit politikusai az ország népét tudatosan a nélkülözések korszakába vezetik, hanem arról is, hogy egyúttal kettős mércét alkalmaznak: A nélkülözések az államon élősködő saját osztályukra és kiszolgálóik hatalmas seregére, a talpnyaló újságírókra, a spiclikként működő, a lakosságot terrorizáló NGO-kra és az ideológiai aktivistákra nem vonatkoznak.
Az új uralkodó osztály tagjai az egyetlen igaz világnézet tulajdonában vélik magukat, ezért vannak meggyőződve arról, hogy
nekik mindez kijár.
Ezt nevezik osztálytársadalomnak, vagy Orwell disznai után szabadon:
Itt mindenki egyenlő, de egyesek sokkal, sokkal egyenlőbbek.
A Neokohn felületén megjelent pulicisztika teljes egészében itt olvasható el.
