Összességében mi az általános benyomása a CPAC-ről, a világ legnevesebb konzervatív rendezvényéről?
T. G.: Egy nagyon jól szervezett programsorozat a CPAC. Tulajdonképpen a rendezvény egy amerikai kezdeményezésként indult sok-sok éve, de most már inkább nemzetközi jelleget öltött, mivel külföldi országokban is tartanak Konzervatív Politikai Akció Konferenciákat. Európában elsőként Magyarországon rendezték meg ezt a neves rendezvényt. Egyre inkább nemzetközi jelleget kap, aminek az a következménye, hogy a jobboldali, nemzeti konzervatív erők elkezdtek szorosabban együttműködni egymással.
A baloldali erők, legyen szó szociáldemokratákról, liberálisokról vagy globalistákról már régebb óta szoros kapcsolatban együttműködnek egymással. A jobboldali erők később kezdtek egymással együttműködni és ez hatalmas lendületet kapott a CPAC-nek köszönhetően.
Ez egy nagyon jól szervezett konferencia. Az amerikaiak nagyon praktikus emberek, összevonnak és egy kalap alatt tartanak sok mindent. A konferencián politikusok, kutatóintézetek, újságírók és konzervatív személyiségek eszmét cseréltek nagyon konkért lépésekben: hogyan kell felkészülni a választási csalásokra, hogyan lehet felvenni a harcot Soros Györggyel és, hogy milyen programokkal kell felkészülni a félidős kongresszusi választásra a republikánus jelölteknek.
Emellett ez egy dzsembori is volt, egy találkozó, ahol standokon megjelentek az amerikai szervezetek, családvédelmi csoportok, alkotmányvédő csoportok, a választások tisztaságáért alakult csoportok és az amerikai konzervatív média. Egyszerre volt egy konferencia, egy vásár és egy dzsembori. Donald Trump beszéde olyan show volt, mintha egy hatalmas rock koncert lett volna. Mint látható egy nagyon sokoldalú rendezvényről van szó, ami egyszerre szolgálja a konzervatívok kapcsolatépítését, eszmecseréjét, jó tippek és politikák megismerését, valamint, hogy egy táborba terelje azokat akik egy közös célért küzdenek.
Elterjedt az a hazai baloldalon és a médiájukban, hogy üres volt a terem ahol Orbán Viktor miniszterelnök a beszédét mondta. Mit tapasztalt a helyszínen?
T. G.: Orbán Viktor nyitotta meg a konferenciát a csütörtöki napon. Maga az esemény a Hilton Anatole nevű gigantikus méretű szállodakomplexumban és konferencia központban volt. Ennek a rendezvényközpontnak a legnagyobb helyiségében tartotta a miniszterelnök a beszédét, amit az egykori Petőfi Csarnokhoz tudnék hasonlítani, és ahogy a felvételeken is látszik, tele volt. Több terem volt egyébként, és a fő teremben volt egy karéj, amely a VIP vendégek részére volt fenntartva.
A hallgatóságban egyébként nem csak sokan voltak, de rengeteg befolyásos ember is volt. A beszéd alatt képviselők, szenátorok, kormányzók, képviselők, háttérintézmények vezetői és olyan politikusjelöltek foglaltak helyet akik a félidős választáson fogják megmérettetni magukat.
A konferencia médiajelenléte is nagyon hangsúlyos volt. Bármilyen amerikai médiumnak a weboldalát nyitottuk meg, ott vezető téma volt, hogy a magyar miniszterelnök beszél a CPAC-en, hogy mit mond, hogy miért pont ő jött el Európából. Világnézettől függetlenül vezető helyen tudósítottak az eseményről.
Milyen reakciót váltott ki a beszéd, mi volt a vélemény, és hogyan ünnepelték a beszédet a republikánusok?
T. G.: A hallgatóság a beszédnek bizonyos pontjain, ami számukra kedves téma volt, esetleg úgy érezték, hogy ők nem tudtak eredményt elérni ezen a területen, felállt és tapsolt. Spontán módon ünnepelték az elhangzottakat. A miniszterelnök nagyon hamar megteremtette az érzelmi kapcsolatot a hallgatósággal amikor azt mondta beszédében, hogy Texas a Lone Star State (a magányos csillag állam az Egyesült Államokban). Texas miután kivált Mexikóból önálló állam volt egy ideig és emiatt van egy nagyon erős texasi identitás.
A magyarok is elmondhatják ugyanezt hiszen nyelvünknek, a kultúránknak és a politikánknak köszönhetően egyedülállóak vagyunk Európában.
Kikkel sikerült interjút készíteni a rendezvényen?
T. G.: Olyan személyiségekkel készítettem interjút akik érdekesek lehetnek az amerikai belpolitika szempontjából. Ezek a személyek azok akik segíthetnek megértetni amit mi nehezen értünk meg az amerikai politikából. Szombat este 11-kor lesz a Globál, a Hír TV külpolitikai magazinjának a műsora, amelyben a külföldi interjúalanyokkal készült beszélgetések lesznek láthatóak. Ilyen többek között Matt Schlapp, az Amerikai Konzervatív Unió elnöke, Veronica Birkenstock az Amerikai Konzervatív Unió igazgatótanácsának a tagja, aki képviselőjelölt is egyben, a rendkívül népszerű rádiós újságíró Sandy Rios, aki egyébként az Amerikai Családszövetség (AFA) igazgatója. Továbbá kiváló értékelést adott Kurt Schlichter, a Townhall újságírója a jelenlegi amerikai helyzettel kapcsolatban.
Olyan érdekes szervezetekkel találkoztunk, mint az Americano Media spanyol nyelvű republikánus értékrendű médiakonglomerátum, amelynek nagyon fontos szerepe lesz a közelgő félidős választáson és a soron következő elnökválasztáson. Nagyon úgy néz ki, hogy nem jönnek be a demokrata számítások, ugyanis a republikánusok felé orientálódnak az amerikai spanyol ajkú lakosok.
Még sikerült interjút készítenünk a Nemzeti Rendőrszövetség (NAPO) vezetőjével, Bettsy Branner Sith-el akivel arról beszéltünk, hogy milyen rendőrellenes közhangulatot teremtettek a demokraták és hogy ez mennyire bátorítja fel a bűnözőket.
Elkezdődött szerveződni az Egyesült Államokban egy patrióta alapon működő mozgalom. Mi egy olyan mobilcég vezetőjével készítettünk interjút aki a jövedelmének egy részét konzervatív célokra fordítja garantáltan és akiket mások is követnek hasonló céllal. Olyan szervezettel is sikerült beszélnünk akik kimondottan a választási integritásra fókuszálnak. Voltak külföldi politikusok is akikkel sikerült beszélgetnünk, mint például Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) EP-képviselője, vagy Hiroaki Jay Aeba japán kopnzervatív kommentátor, a Japán Konzervatív Unió elnöke.
Tudva azt, hogy a bideni politika mennyire sikertelen és, hogy az amerikai gazdaság romokban van, milyen a közhangulat az Egyesült Államokban?
T. G.:Nem túl bizakodó, sok panaszt hallottunk, nemcsak kimondottan a konferencia részvevőitől, hanem taxisoktól és egyszerű állampolgároktól egyaránt. Nagyon nehéz időszak ez az amerikaiak életében. A magas inflációt megérzik az amerikai háztartások.
Ezt nagyon megérzik az amerikaiak, hiszen nagyobb teljesítményű autókkal rendelkeznek. Az Egyesült Államokban eleve nem épült ki olyan tömegközlekedés, mint Európában, a déli államokban pedig még amerikai mércével mérve is fejletlen, közlekedni, élni, dolgozni szinte nem is lehet autó nélkül, a forgalom ennek megfelelően hatalmas.
A dolgozó, a bérből és fizetésből élő embereket tönkreteszi az energiaár-robbanás, az infláció.
Másfelől teljes ideológiai zavar van az országban. Az iskolákban folytatódik a genderlobbi nyomulása. A rasszizmus ellenes harc nevében létrejött egy új rasszizmus, a fehérellenes rasszizmus. Ezt kritikai fajelmélet néven próbálják oktatni az iskolákban. A szülők kétségbeesetten lázadoznak. A szövetségi kormány leterroristázta azokat a szülőket akik fellépnek a genderlobbi és a kritikai fajelmélet ellen. Van egy lázadás az emberek között, amely a republikánusok felé tereli a választókat.
Baj van Amerikával, hiszen egyre jobban visszaszorul a nagyvilágban, amit már éreznek az emberek. Az afganisztáni fiaskó még nagyon elevenen él az emberek tudatában. Sokrétű az elégedetlenség, főleg gazdasági, ideológiai problémák és a külpolitikai megszégyenülés miatt.