A "Szerencsés sárkány" szerencsétlensége

130 kilométerre Eneutól a Daigo Fukurjú Maru, az „Ötös számú szerencsés sárkány" nevű japán halászhajó legénysége 24 kilométerrel a kijelölt zónán kívül hajózott, tehát a legénység biztonságban érezhette magát.

Oisi Matasicsi halász az "Ötös sz. szerencsés sárkány" nevű hajó előtt, kezében a hajó makettjével, TokióbanForrás: Civil Beat

Amikoe a hidrogénbomba felrobbant, Oisi Matasicsi matróz és társai azt hitték, hogy természeti katasztrófa történt.

Fogalmunk sem volt arról, mi az a hidrogénbomba, csak később tudtuk meg. Azt hittük, egy meteor zuhant le, vagy kitört egy vulkán. Amikor megláttam a kajütablakon keresztül a fényt, felszaladtam a fedélzetre. Először megváltozott az ég színe és ijesztően sokáig fényes maradt. Szerintem 8 percig, de a többiek azt mondták, legalább 15 percig ott volt ez a félelmetes narancs és vörös szín. Utána jött a robbanás hangja, ami annyira szörnyű volt, hogy mindannyian hasra feküdtünk a fedélzeten.Aztán esni kezdett az égből valami, ami hóra hasonlított. Nem féltünk tőle, mert nem égetett, szaga és íze sem volt. Megnyaltam a kezemen, innen tudom, hogy ízetlen volt.

Volt olyan szemtanú, aki ijesztően szépnek írta le a SHRIMP robbanásátNational Archive Catalog

Mire a halászhajó két hét múlva visszatért Japánba, a legénység minden tagja sugárbeteg lett.

Ha Washingtonban robbant volna ugyanez a hidrogénbomba...

A Bikini-atoll térségnek sugárszennyezettsége a kontinentális USÁ-ra vetítveForrás: Asia-Pacific Journal

Eisenhower elnök és a Fehér Ház döntéshozói egészen addig nem is tudták felmérni a Castle Bravo jelentőségét, amíg a kutatók rá nem helyezték a pusztítás rajzát Észak-Amerika térképére. Ebből kiderült, hogy ha az amerikai fővárosban robbant volna fel a hidrogénbomba, Washington és Baltimore minden lakója azonnal meghal, mert néhány perc alatt 5 ezer röntgen értékű sugárzás éri őket. A 240 kilométerre levő Philadelphiában olyan sugárfertőzés érte volna a lakosságot, ami egy óra múlva halált okoz. New York lakóinak fele aznap estére halt volna meg – a város 320 kilométerre van Washingtontól. Az embereket még a kanadai határnál is akkora radioaktivitás érte volna, mint a japán halászokat a Daigo Fukurjú Marun.

Egészségügyi hatások

Az 1950-es évek amerikai kül- és védelempolitikáját a szovjetektől való félelem határozta meg. A tudósok és a katonák pontosan ismerték az őrült ütemben fejlesztett atom- és termonukleáris fegyverek okozta radioaktivitás veszélyeit, de a kormány letagadta ennek a jelentőségét.

Az amerikai légierő tagjai feje felett 5300 méter magasságon épp egy kisebb atombomba robban. A propagandafotóval azt akarták bizonyítani, hogy a radioaktivitás nem veszélyesForrás: All That Is Interesting

Sőt, az atomrobbanások helyszínén tartott, Desert Rock nevű hadgyakorlatok előtt azt mondták a katonáknak, hogy egy nukleáris robbanáskor a lökéshullám és a hőhatás a legveszélyesebb, a sugárzástól nem kell tartaniuk.

Hazug előadásokat tartottak a katonáknak, hogy ne féljenek a sugárzástólForrás: Asia-Pacific Journal

Az atombombák felrobbantása után többször küldtek katonákat egészen Ground Zeróig, akik az üveggé olvadt, sugárzó homokot a kezükbe vették, nézegették, és akár órákat is eltöltöttek a szennyezett területen. Sokan közülük daganatos betegségben haltak meg a következő években.

Üveggé alakult homok az alamogordói sivatagban, egy atomrobbantás utánForrás: Digital Archive

A kormány nem véletlenül döntött úgy, hogy termonukleáris fegyvert nem robbant a kontinentális USA területén, hanem ezt a szárazföldtől távol, a Marshall-szigeteken kijelölt atollokon teszi majd. Ezen a területen az összes amerikai atomrobbantás mindössze 14 százaléka történt, de ez a 14 százalék az összes amerikai nukleáris kísérlet hatóerejének 80 százalékát jelentette. Vagyis itt kevesebb, de sokkal pusztítóbb fegyvert próbáltak ki, mint Észak-Amerikában.

A japán halászok esete leleplezte az amerikai kormány hazugságait. A japán orvosok eleinte nem értették, miért lett beteg minden halász a Daigo Fukurjú Marun. Amikor megvizsgálták a rakományt, kiderült, hogy a fagyasztott halak radioaktívak. Ekkor jöttek rá, hogy az egész hajót, így a teljes legénységet borzalmas mértékű sugárzás érte.

Japán halász megégett fejbőre a Castle Bravo-robbantás következtébenForrás: Wikipedia

A japán egészségügyi minisztérium nem volt hajlandó hallgatni az esetről. A japán szakemberek úgy becsülték, hogy a rosszul kalkulált Castle Bravo-robbantáskor összesen 856 halászhajót és 20 ezer halászt érhetett radioaktív kihullás a térségben. Bár az Eisenhower-kormányzat azt állította, hogy a robbanás valóban nagyobb volt a vártnál, de aggodalomra semmi ok, a Fehér Ház többé nem tudta letagadni az atomfegyverek radioaktív hatásának súlyosságát.

Az amerikai hadsereg szerencsétlen állatokon is kísérlezett az atomrobbantásokkorForrás: All That Is Interesting

Az amerikai kormány szerint 253 Marshall-szigeteki lakost ért közvetlenül radioaktív kihullás, amely egyébként a világon mért, legsúlyosabban fertőző ilyen esemény volt – rosszabb, mint Hirosima vagy Csernobil. Az orvosok szerint a szigeteken a robbantás nyomán nőtt meg a rákos megbetegedések száma. A betegek főleg a leukémiában-és pajzsmirigyrákban szenvednek. A nők hatvanszor nagyobb arányban halnak meg méhnyakrákban a szigeteken, mint az Egyesült Államok szárazföldi területén. A tüdőrák aránya „csak" háromszoros.

A pajzsmirigyrákos megbetegedések aránya a Marshall-szigeteken, 1997-benForrás: Semantic Scholar

A Castle Bravo-robbantás nyomait, az ebből származó radioaktív részecskéket kimutatták Ausztráliában, Japánban és Európában is.

A kártérítések

A Bikini-szigetcsoport lakóit csak 36-48 órával a borzalmas hatású robbantás után telepítették ki. Addigra a 160 kilométerre levő Rongelapon a gyerekek a radioaktív hamuval játszottak, mert hónak hitték, és ettek is belőle. Mire értük jöttek az amerikai hajók, sokuknak égési sérülései lettek a bőrükön és elkezdett hullani a hajuk.

Kitelepítik az embereket az egyik atollrólForrás: Cape Breton Spectator

A kitelepített embereket egy héten belül kezelni kezdték. 1957-ben megengedték, hogy a lakosok visszatelepüljenek a lakóhelyükre, de újra evakuálni kellett őket a sugárzás miatt. A jogvédő szervezetek ma azért bírálják az amerikai kormányt, amiért akkor nem kérték a Marshall-szigetek lakói beleegyezését a kezelésekhez, és nem tájékoztatták őket arról, miért van szükségük gyógyszerekre. Egyes vélemények szerint a Pentagon tulajdonképpen emberkísérleteket végzett, hogy megállapítsa: hogyan és meddig bírja a civil lakosság a sugárszennyezett területeken.

Amerikai orvos vizsgál egy sugárfertőzött kisfiútNational Archive Catalog

Az amerikai kormány 1955-ben 2 millió dollárt fizetett a japán halászoknak. Addigra a rádiós már meghalt, és a későbbiekben szinte mindegyik matróz rákos lett. A Fehér Ház 1997-ben 67 millió dollárt kártérítést fizetett a Marshall-szigetek 1500 érintett lakójának. A kormány szerint 1954 óta összesen 607 millió dollárt fordítottak orvosi kezelésekre, a környezet rehabilitációjára, és a hidrogénbomba-robbantás következményeinek felszámolására a Marshall-szigeteken.

A Bikini-atoll máig lakhatatlan. A búvárkodást mára azonban engedélyezték, mert a nukleáris kísérletekben számos hajót süllyesztettek el a lagúnákban, és a roncsok vonzzák az érdeklődőket. 

Mit tévesztettek el az amerikai atomfizikusok?

A hibát azok a Los Alamos-i tudósok követték el, akik Ralph Freedman szerint annyira megijedtek a bomba hatóeréjétől, hogy azt hitték: felgyújtották a légkört. A kutatók úgy gondolták, hogy a bomba lítiumtartalmának több mint felét jelentő 7Li (lítium 7) izotóp részecskei nem lépnek majd be a fúziós reakcióba. Az atomfizikusok arra számítottak, hogy csak a 6Li (lítium 6) részecskék vesznek majd részt a termonukleáris láncreakcióban – de tévedtek.

Az atomfizika iránt érdeklődő olvasóink számára, íme, a tévedés lefordítása számokra:

7Li + 1n → 3H + 4He + 1n
7Li + 2H → 2 4He + n + 15.123 MeV

Ez hétköznapi nyelven azt jelenti, hogy sokkal több energia szabadult fel a robbanáskor, mint amire számítottak.

A nemzetközi per

Az Egyesült Államok 1946 és 1958 között összesen 67 nukleáris robbantást hajtott végre a Bikini- és az Enewetak-atollon.

Több kísérletben a víz alatt robbantottak atombombákat, illetve bárkák fedélzetén isForrás: Civil Beat

A Marshall-szigetek kormánya 2014-ben a hágai nemzetközi bíróságon beperelte az összes atomhatalmat, mert nem tartották be az általuk aláírt, 1968-as szerződést, amely az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szól. A bíróság elutasította a keresetet.

A Castle Bravo-kísérletet is ismeretterjesztő filmben mutatták be még 1954-ben, de a filmben nincs szó sem a tudósok óriási tévedéséről, sem pedig a súlyos sugárszennyezésről, amit a szigetcsoportot érte.