Matt Walsh dokumentumfilmje, a What is a woman? egy igazán eredeti korlenyomat a mai Észak-Amerikáról. A The Daily Wire újságírója arról forgatott filmet, hogy ma hazájában tud-e bárki is válaszolni arra az egyszerű kérdésre: mi a nő? A genderideológiától terhelt egyesült államokbeli hétköznapokban azonban alig akad olyan járókelő, szakértő, orvos vagy egyetemi tanár, aki világos válasszal szolgálhat, miután hazájában már kis híján minden ép elmét felemésztett az őrület.

- Az egyik gyógyszert, amelyet a nemváltáshoz használnak, a leuprorelint kémiai kasztrációhoz is alkalmazzák a szexuális bűnelkövetők körében, ugye? – kérdezte Matt Walsh író, kommentátor, a The Daily Wire című online hírportál rovatvezetője legújabb dokumentumfilmjében egy amerikai gyermekorvostól. Az interjú ezen pontján Michelle Forcier doktornő felvetette, hogy legszívesebben otthagyná a beszélgetést, ami nem csoda, ugyanis eddigre már a nézők számára is kiderült, hogy ő maga elkötelezett a gyermekek nemváltoztatása, tranzíciója mellett.

A film angol nyelvű előzetese:

Az alkotást, amelynek címe What is a woman? – amit magyarul esetlenül a Mi a nő? kérdésre lehetne lefordítani – Justin Folk jegyzi rendezőként és producerként a már említett Matt Walsh főszereplésével és pontosan a címben megfogalmazott tematikát járja körbe. Már maga a témakör is banálisnak hat, csakhogy a kérdést körbejáró riporternek azzal kell szembesülnie, hogy szinte senki nem mer konkrét választ adni a kérdésre, vagy pedig a válasz inkább a kérdés kikerüléseként, elkenéseként hat. A genderőrület felkent papjai szerint ugyanis „bárki lehet nő, aki ezt állítja magáról", ami abszurd és megoldhatatlannak tűnő helyzeteket eredményez. A dokumentumfilm alapkonfliktusa tehát egy egyszerű kérdés, amire még sosem volt ilyen bonyolult választ találni.

Valóságtagadás

Az ideológiák története során ezen eszmerendszerek kitalálói általában ügyeltek arra, hogy a megfogalmazott gondolataik igazodjanak a mindennapi tapasztalatokhoz. Miközben a kommunista ideológiában számos olyan elem van, ami a valóságtól elrugaszkodott, az egyik legfontosabb alaptétel mégis a kortárs átlagemberek alapélménye volt a XIX. században: a burzsoázia kizsákmányolja a munkásokat, halálra dolgoztatja a munkásosztály képviselőit a profitért. Az ideológiákkal kapcsolatban az is elmondható, hogy ha nem tudnak alkalmazkodni a valósághoz, akkor nagyon hamar a történelem szemétdombján landolnak.

A dokumentumfilm szempontjából nézve ezt a kérdést érdekesség, hogy Matt Walsh azt mutatja be, hogy a genderideológia nemhogy nem passzol a tapasztalatainkhoz, hanem egyenesen ellentmond a józan észnek, ám ennek ellenére feltartóztathatatlanul terjed. Az alkotók szerencsére kitérnek arra is, hogy ez hogyan lehetséges, a válaszra később visszatérünk.

Az egész téma abszurditását Walsh az utcán mutatja be: a riporter napjaink Amerikájában olyan kérdésekkel fordul a járókelőkhöz, hogy „ha egy felnőtt macskának képzeli magát, akkor szerintük ő tényleg egy macska?" A megdöbbentő válasz pedig a legtöbb esetben az, hogy igen. „Mindenki az, ami lenni szeretne" – hallatszik szinte kórusban. (Egy rövid interjú erejéig egyébként a nézők találkozhatnak is egy nőnek tűnő illetővel, aki valószínűleg férfi volt, de már farkas.)

A riporter nemcsak a járókelőkkel nem boldogul: a már említett gyermekorvos Forcier-val sem tud megállapodni abban, hogy a tojást rakó tyúkok nőstények. A genderszakember szerint ezt legfeljebb feltételezhetjük...

Mi a nő?

– Mi a nő, hogyan tudná definiálni? – hangzik el a kérdés számtalanszor Walsh szájából. A legviccesebb választ talán Patrick Grazanka, a Tennesse-i Egyetem genderprofesszora adta, aki nem is tudott mit mondani, előbb lefagyott, aztán megsértődött. A riporter végül azzal piszkálta fel a társadalomtudóst, hogy azt mondta, ha már az egyetemen „női tanulmányok" (woman studies) témában oktat, akkor talán azzal kellene kezdeni egy szemesztert, hogy tisztázza a diákokkal: mi a nő? Talán nem nagy spoiler, ha eláruljuk, a riporter nem járt sikerrel, a válasz ugyanis az lett, hogy „a nő az nő".

Részlet, magyar felirattal:

A dokumentumfilm során több alkalommal is bemutatják a készítők, hogy mennyire abszurd, milyen súlyos következményekkel jár és milyen visszaélésekre ad lehetőséget, hogy valaki bemondásra nővé vagy férfivá avanzsálhat.

A dokumentumfilmben felvillantják a nők között versenyző transznők problémáját, egy fiatal hölgy például arra panaszkodik, hogy hiába edz keményen, esélye sincs a pubertáson átesett, emiatt erősebb, izmosabb, magasabb transz ellenfelei ellen. De felbukkan egy kanadai apa története, aki börtönbe került, mivel ellenezte a 13 éves lánya nemváltását. Egy másik jelenetben pedig kétségbeesett anyák reklamálnak egy fürdőben, ahol egy magát nőnek mondó meztelen férfi mászkált pucéran, közszemlére téve a nemi szervét a női öltözőben, ahol kislányok és anyák együtt tartózkodtak.

Mindeközben a gyermekorvosok, a pszichológusok és a szakemberek csak hüledeznek azon a gyermeki egyszerűségű kérdésen, hogy „mi a nő?". Főhősünk még egy feminista tüntetésre is ellátogat, hogy választ kapjon a rejtélyre, sikertelenül.

A genderideológia forrása

Walsh arra is megpróbál magyarázatot találni, hogy hogyan lehetséges az, hogy egy józan ésszel teljesen ellentétes, életszerűtlen gondolatsor néhány év alatt beférkőzött és mára teljesen eluralta az amerikai hétköznapokat.

Erre az egyik válasz a genderideológiát megalapozó két tudós munkássága, akik meghamisították kutatási eredményeik egy részét. Egy pszichológus szakember erre reagálva azt mondta, hogy a manapság rendkívül erős genderlobbi miatt reménytelen vállalkozás megkérdőjelezni az ideológia alapítóinak eredményeit. Az egyik tudós Alfred Kinsey, akinek a munkájából csupán néhány kiragadott, de igen visszás részletet ismerhetünk meg a filmből. Egyik legfontosabb könyve a Sexual Behavior of the Human Male (A férfiak szexuális viselkedése), amelyben egy táblázat őrzi etikátlan kutatásainak lenyomatát. Az eredeti kiadásban a 34. táblázatban olvasható az 5 hónapos és 14 éves kor közötti fiú csecsemők és gyermekek többszörös orgazmusának gyakoriságáról szóló kimutatás...

- Hogyan jutottunk el ettől oda, hogy mindenki megválaszthatja a saját nemét? – tette fel a kérdést Walsh a konzervatív álláspontot képviselő Miriam Grossman pszichológusnak. A válasz pedig John Money munkássága, aki a genderideológia és az abban használt számos alapfogalom megalkotója. Money szerint a kisbabák nemsemlegesek a világra jöttükkor és a környezeti hatások alakítják ki, hogy férfiként vagy nőként éljék le az életüket. A genderkutató egy ikerpáron ki is próbálta elméletét, a két fiú közül az egyiküket lánynak nevelték szülei az ő felügyelete alatt. A történet széles körben ismert és nem túl boldog a befejezés: a Money által is abúzált ikerpár fiatalon halt meg, egyikük drogtúladagolásban, másikuk pedig öngyilkos lett. Mivel a dokumentumfilm csak meglehetősen felületesen foglalkozik John Money és Alfred Kinsey munkásságával, ezért további kutakodásra bíztatjuk az olvasót.

A genderpropaganda sikerének további receptje a „nyugati" nevelési elvekben keresendő a megszólaltatott Carl Trueman, történész, teológus, író szerint, aki felvetette, hogy három olyan nevelési szabály van, ami széles körben elterjedt és ami segíti ennek a valóságtól elrugaszkodott ideológiának a terjedését. Az első, hogy „a személyes boldogság az egyéni boldogulás kulcsa".

A második, hogy a boldogsághoz szükséges, hogy az egyén kifejezzésre juttassa az érzelmeit. A harmadik pedig, hogy más boldogságának keresztbe tenni rossz dolog. Ezeket a „szabályokat" kihasználva pedig egy roppant hangos kisebbség tudja ráerőltetni az akartát a többségi társadalomra. Ráadásul a genderlobbi erős szövetségesekre talált Hollywoodban, ahol ez a téma és problémakör mindinkább felnagyítva vetődik fel.

Következmények

A What is a Woman? erőssége, hogy Matt Walsh nem gyűlölettel vagy előítélettel próbál közeledni a transzneműség és gender kérdéséhez, hanem egészséges kritikával, négy kisgyermek apjaként, ugyanis felnőtt korára azzal kell szembesüljön, hogy még egy egyszerű kérdést sem lehet feltenni arról, hogy mi, vagy ki a nő? Mindezzel pedig rámutat az abszurdra. Arra, hogy bemondásra bárki lehet férfi, nő, macska vagy rozmár. Szó szerint. Miriam Grossman felidéz egy esetet, amikor egy diák macskának mondta magát az iskolában és nyávogással válaszolt minden kérdésre, a tanárnak pedig tűrnie kellett ezt az állapotot.

A társadalmunk alapfogalmainak felpuhításán és teljes átértelmezésén túl még egy fontos dolog van, amire ráirányítja a figyelmet ez az alkotás: ez pedig a nemváltással kapcsolatos egészségügyi aggodalmak.

Mindemellett bemutatja azt a témát is, amitől a hazai baloldal hátán feláll a szőr: nevezetesen, hogy pontosan milyen korú gyermekek lesznek célpontjai a transzlobbinak. A már említett, kémiai kasztrációra is használatos szer témája mellett megszólal a filmben Scott Newgent, aki a kamerák előtt mesél a tranzíció során elszenvedett brutális egészségkárosodásáról. Valamint arról, hogy a műtétek és hormonkezelések előtt nem kapott megfelelő tájékoztatást.

A genderpárti gyermekorvos, Michelle Forcier – meglepő módon – „fausti alkuként" emlegette a saját maga által is támogatott nemváltást, más szakértők azonban elfogadhatatlannak nevezték, hogy 16 éves lányok egészséges mellét operálják le.

Részlet, magyar felirattal:

Általában az LMBTQ- és transzideológia kritikáját idehaza szokás valamilyen „fóbiával", beteges gyűlölettel magyarázni a baloldalról – legyen szó bár a liberális médiáról, vagy az LMBTQ-irányultságú civil szervezetek részéről. Matt Walsh filmjének pont az az erőssége, hogy bemutatja: a fenntartásaink, a kérdéseink jogosak, legyen szó bár a társadalmi értékeink, fogalmaink devalvációjáról, a gyermekek tudatának manipulálásáról vagy épp a nemváltó folyamattal kapcsolatos egészségügyi aggályokról. Márpedig a tranzíció a dokumentumfilmben is kimondva egyelőre kísérleti eljárásnak számít, a hosszútávú hatások jórészt ismeretlenek, azonban a „kísérleti patkányok" a társadalmunk legfiatalabb generációjának tagjai. A gyermekeink.

Konzervatívok

A film egyik legérdekesebb pontja, amikor Matt Walsh ellátogat Kenyába, a maszájokhoz, akik talán még megtartottak valamennyit józan eszükből és csak mosolyogni tudnak az egész témakörön.

- Mi történik, ha valaki nembinárisnak mondja magát? – kérdézte a tolmácson keresztül Walsh a törzsfőnököt, és a fordítónak el kellett gondolkoznia, hogy hogyan is mondja azt maszájul, hogy „nembináris". – Úgy érti, hogy olyan személy, aki se nem férfi, se nem nő? – próbálta kivágni magát a fordító, mire Walsh bólintott. – Ilyet még sosem láttunk – válaszolt a törzsfőnök. A maszájok láthatóan jól mulattak azon is, amikor a riporter arról magyarázott nekik, hogy „az én országomban állandóan azt hallom, hogy valaki azt állítja magáról: én egy nő vagyok férfi testbe zárva".

- Egy nő tud szülni, a férfi pedig nem – adta meg megfejtést a dokumentumfilm címében szereplő kérdésre a maszáj törzs egyik női tagja.

Az alkotásban epizódszerep jut Jordan Peterson világhírű kanadai pszichológusnak is, aki a kérdésre, hogy „mi a nő?", frappánsan csak annyit mond Walshnak: „vegyél el egyet feleségül és derítsd ki te magad".

A dokumentumfilmet jelenleg csak angolul lehet megtekinteni például ide kattintva, ahol a lejátszás gomb megnyomásával és egy-két további kattintással már indul is. Angol, spanyol és több további nyelv feliratait választva tudjuk megtekinteni az alkotást, magyar felirat legjobb tudomásunk szerint még nem készült a filmhez, ezért néhány részletet közzétettünk a cikkben az általunk készített felirattal.