Európa több országában elementáris felháborodás tört ki, amiért Németország gyakorlatilag a saját gazdaságát menti meg az Unió kárára. A 200 milliárd eurós mentőcsomaggal pedig hihetetlenül kiélezi a gazdasági megosztottságot a gazdagabb és a szegényebb országok között.

Suttyomban és mindenfajta uniós konzultáció nélkül jelentette be pár napja Olaf Scholz szövetségi kancellár, Robert Habeck gazdasági miniszter és Christian Lindner pénzügyminiszter, hogy a német kormány brutális hitelfelvétellel próbálja maximalizálni a teljesen elszabadult energiaárakat - írta a Mandiner. 

A német rezsicsökkentő terv egy óriási, akár 200 milliárd eurós (közel 85 ezer milliárd forintos) pénzügyi alapot hozna létre – ez az összeg egyébként Németország GDP-jének 4,7 százaléka. A kormány ársapkát vezetne be a gázárak esetében, majd az alapból származó pénzből finanszírozná a megállapított plafon és a gázimportőrök által a világpiacon fizetett összeg közötti különbözetet.

Az ötlet azonnal óriási port kavart. A német szövetségi számvevőszék elnöke, Kay Scheller éppen csak a költségvetési csalás kifejezést nem kiáltotta bele a világba, amikor véleményeznie kellett Scholz vízióját. Mint mondta, teljesen mindegy, hogyan trükközik a kormány egy árnyék-költségvetéssel, a speciális alapok esetében az állam ugyanúgy hitelt vesz fel, az adósság pedig – bármilyen köntösbe is burkolják – adósság marad.

„Németország éppen a középső ujját mutatja Európának"

Az EU-n belül ennél sokkal keményebb kritikák érik a Scholz-kormányt. Európa több országában elementáris felháborodás tört ki, amiért Németország gyakorlatilag a saját gazdaságát menti meg az Unió kárára, a mentőcsomaggal pedig hihetetlenül kiélezi a gazdasági megosztottságot a gazdagabb és a szegényebb országok között.

A kancellárnak azt is a szemére vetik, hogy éppen abból a válságból menekül – az uniós alapértékeket és elveket félredobva –, amelyet az orosz gázfüggőség és a Gazprom európai térhódítása miatt nagyrészt éppen a németek hoztak létre.

A botrányt jól jellemzi, hogy egy uniós tisztviselő (nem éppen a diplomácia nyelvén) úgy nyilatkozott a Politicónak: „Németország éppen a középső ujját mutatja Európának".

Németország gazdasági „önmegmentése" és az Unió közösségének figyelmen kívül hagyása nem új jelenség. A Covid-járvány elején Angela Merkel hasonló kezdeményezéssel próbálkozott, így már akkor megfogalmazódtak azon vélemények, amelyek szerint a németek – miközben elengedik gazdasági szövetségeseik kezét, és csak magukra koncentrálnak – óriási, államilag finanszírozott versenyelőnyre tesznek szert, ez pedig rendkívül negatív megosztottságot okoz az egyébként egységesként kezelt piacon. Merkel végül fogcsikorgatva belement abba, hogy az EU egy óriási, közös járványalapot hozzon létre, de nem győzte hangsúlyozni, hogy csak egyszeri alkalomról van szó, amely nem ismétlődhet meg.

Scholz most gyakorlatilag ugyanezt próbálja meg alkalmazni, heves ellenállást váltva ki az Unión belül. Ahogyan Thierry Breton, az Európai Bizottság belső piacért felelős biztosa fogalmazott: Míg Németország megengedhet magának egy 200 milliárd eurós hitelt, addig más tagállamok ezt nem tehetik meg. Sürgősen át kell gondolnunk, milyen lehetőségeket tudunk kínálni a hasonló költségvetési lehetőségekkel nem rendelkező tagországok iparának és vállalkozásainak támogatására.

Olaf Scholz kormányának az ötlete alaposan kiverte a biztosítékot EurópábanForrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Carsten Koall

Más uniós országoknak sem tetszik

Ahogyan várható volt, az uniós államok vezetői és kormányzati szereplői sem fogták vissza magukat Scholz ötletével kapcsolatban. Olaszország leköszönő miniszterelnöke, Mario Draghi és az új kormányerő, az Olasz Testvériség véleménye Németország megítélésében teljesen azonos. Előbbi a szolidaritásra hívta fel a figyelmet, mondván, nem oszthatjuk fel Európát költségvetési mozgástér alapján, míg utóbbi oszlopos tagja, Guido Crosetto a kommunikáció teljes hiányát kérte számon a németeken.

„Az, hogy Németország semmilyen formában nem közölte, mire készül, hogy egyáltalán nem folytatott erről párbeszédet, az Európai Unió alapelveit és közös gondolkodását veszélyezteti" – mondta. Andrea Ferrazzi, az olasz balközép Demokrata Párt szenátora még ennél is keményebben fogalmazott: „ha Németország tovább halad ebbe az irányba, akkor Európa egysége helyett egy általa vezetett hegemónia alakul ki, amely minden más országot meggyengít".

Nem kisebb a felháborodás Franciaországban sem. Bruno Le Maire pénzügyminiszter az egyenlő versenyfeltételek védelmének fontosságát hangsúlyozta a tagállamok között, hozzátéve: ha nincs konzultáció, ha nincs szolidaritás, ha nem tartják tiszteletben az egyenlő versenyfeltételeket, azzal az eurózóna összeomlását kockáztatjuk.

 

Paolo Gentiloni biztosnak sem tetszik a németek ötlete

Forrás: MTI/EPA/ANSA/Angelo Carconi

A von der Leyen által vezetett Bizottságban a német javaslat hatására azonnal repedések keletkeztek. A már említett Thierry Breton és Paolo Gentiloni biztosok közös közleményt jelentettek meg, amelyben úgy fogalmaznak: a németek által létrehozandó 200 milliárd eurós alap súlyos kérdéseket vet fel. „Fontosabb, mint valaha, hogy elkerüljük a belső piac széttöredezését, valamint az európai szolidaritás és egység elveinek megkérdőjelezését" – írta a két biztos.

A hét végén esedékes EU-csúcs egyik kiemelt témája minden bizonnyal a váratlan német húzás lesz, hiszen a találkozó apropója éppen egy egységes, uniós szintű terv kidolgozása az energiaválság kapcsán. Ezt az egységet kérhetik majd többen számon Olaf Scholtzon, akivel szemben máris érezhetően csökken az uniós partnerek rokonszenve.