Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Orbán Viktor először látogatott Berlinbe és tárgyalt személyesen Olaf Scholz kancellárral, ráadásul elődjével, Angela Merkellel is találkozott. A megbeszélésen alapvetően pragmatikus témákat érintettek.
A kiegyensúlyozott német–magyar kapcsolatok mindkét ország számára fontosak, Németország Magyarország legfontosabb külkereskedelmi és egyúttal befektetési partnere is.
A lengyel közéletben több írás és kommentár is megjelent az esemény kapcsán. A lengyel ellenzék meglehetősen nehéz feladattal került szembe, ugyanis a magyar miniszterelnök a lengyel ellenzék egyik fő szövetségesével, a német kancellárral találkozott.
A disszonanciát mi sem támasztja jobban alá, mint az, hogy a lengyel ellenzéki sajtó egy része még csak említést sem tett (az írás elkészültének pillanatáig) a találkozóról.
Ezek közé tartozik például a Gazeta Wyborcza, mely a legolvasottabb napilap, vagy a Rzeczpospolita, amely a közgondolkodásra legnagyobb befolyással bíró nyomtatott sajtótermék.
Az ellenzéki médiumok másik része a német–magyar találkozót jó lehetőségnek találta ahhoz, hogy ismét megpróbálja aláásni az újonnan megerősödni látszó lengyel–magyar szövetséget.
A Polgári Koalíció egyenesen a németeken kéri számon a magyar kormányfővel történt találkozót. A Wprost hetilap címlapján viccesnek szánt karikatúra formájában megjelenő magyar miniszterelnökkel két cikk is foglalkozik. Az egyikben azt taglalják, miszerint a lengyel–magyar barátság hanyatlik és felvetik, hogy azt egy német–magyar szövetség válthatja fel, a másik cikk arról ír, hogy a magyar kormányfő olyan politikát folytat, amely „ellentétes a lengyel biztonsági érdekekkel". A Dziennik nevű lap mind Orbán Viktor, mind pedig Angela Merkel és Olaf Scholz felelősségére kitér az orosz–ukrán háború kapcsán. Olyan politikusoknak minősíti őket, akik az elvárt brüsszeli magatartás helyett, a szankciók hatásai kapcsán, saját országaik érdekét helyezik előtérbe. Annak ellenére, hogy a háború kitörését követő „elhidegülés" után, szeptemberben, Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő több magyar- és V4-párti kijelentést is tett, Lengyelországban továbbra is vannak olyan erők, akik nem érdekeltek a kétoldali viszony javításában. Ennek ékes példája a prágai informális csúcstalálkozó beharangozója, ahol Orbán Viktor és Mateusz Morawiecki egyeztetett kétoldalúan. A találkozó előtt a lengyel ellenzéki sajtó olyan állításokat fogalmazott meg, hogy a magyar miniszterelnök blokkolni fogja az EU nyolcadik szankciós csomagjának elfogadását. Erre reagálva a lengyel kormányfő elmondta, hogy
amit néhány lengyel kommentátor hátráltatásnak és akadályozásnak igyekszik beállítani, az ismételten hamis mítosznak bizonyult.
A Polgári Koalíció (Koalicja Obywatelska) képviselője – Paweł Kowal – Bogdan Rymanowski „Gość Wydarzeń" műsorában elemezte a német–magyar csúcsot a lengyel ellenzék szempontjából. Csalódottságának adott hangot, miszerint „nem helyes, hogy Olaf Scholz és Angela Merkel Orbán Viktorral találkozott", sőt azt is hozzátette, hogy uniós kollégái ezzel csak szívességet tesznek a magyar miniszterelnöknek, akit amúgy természetesen „Putyin emberének" tart. A lengyel ellenzék narratívájában gyakran használt vád a kormányon lévő PiS-el szemben, hogy ők oroszbarátok lennének, és ezt tovább erősíti, ha őket a magyar miniszterelnökkel egy platformara helyezik.
Mindeközben Paweł Lisicki – akinek véleménycikkei a jobboldali DoRzeczy főszerkesztőjeként komoly hatást gyakorolnak a lengyel kormánypártok támogató köreiben – „ódákat zeng" a magyar kormányfőről, miközben a lengyel jobboldali kormányt kritizálja. Arra buzdítja a lengyel jobboldalt, hogy vegyen példát Budapestről. Kritikájának lényege a szerinte túlságosan előtérbe helyezett amerikai kapcsolatot érinti.
A lengyel kormány már az orosz–ukrán háború kirobbanása előtt is fontos szövetségesként tekintett az Egyesült Államokra, amit a háború tovább erősített. E mögött elsősorban biztonságpolitikai megfontolások vannak.
Lengyelország pufferzónát képez Moszkva és Berlin között, így a két ország ellenében – akikkel kapcsolatosan negatív történelmi tapasztalatok egész sorát tudja felhozni – egy harmadiktól, a világ legerősebb katonai erejétől várja biztonsága garanciáját. Ennek a szerinte túlzott és egyoldalú függésnek a veszélyeire hívja fel a figyelmet Paweł Lisicki, aki szerint a szoros együttműködéssel, csak a „demokraták által propagált globalizmus és a nemek közötti egyenlőség ideológiáját" szivárogtatják be a lengyel társadalomba. A szerző megállapítja, hogy
Orbán Viktornak és Donald Trumpnak lehet igaza, miszerint a jelenlegi washingtoni politika a háború eszkalációjához és a gazdasági válság fokozódásához vezethet, ami különösen rosszul érintheti Lengyelországot.
Paweł Lisicki, a DoRzeczy lap főszerkesztője fontos kérdéseket vet fel, melyekre korábban már magyar kormánypárti politikusok is próbálták felhívni a lengyel barátaik figyelmét.
Az alapvető probléma, hogy az Egyesült Államok hozzáállása az orosz–ukrán háborúhoz hosszútávon Európára, de azon belül is, a földrajzi közelség (geopolitikai kitettség) miatt, leginkább a közép-európai térségre bír majd negatív következményekkel.
A szankciók következményei is jelenleg elsősorban térségünket, másodsorban Európa egészét sújtják, és nem azt, aki ellen a deklarációk szintjén irányulnak. Lisicki megjegyezni, hogy a szankciós politika az Egyesült Államokat érinti a legkevésbé, de ezt a lengyel kormány és közvélemény nem hajlandó belátni. Ráadásul Lengyelországra egyre nagyobb nyomás nehezedik Brüsszel irányából a Helyreállítási Alap és a kohéziós források visszatartásán keresztül. Ennek hátterében szerinte az húzódik meg, hogy
nem tetszik Brüsszelnek Lengyelország szuverenista kormánya, és minden eszközzel egy, az EU integráció iránt jobban elkötelezett, a brüsszeli elvárásokat szó nélkül teljesítő kormányt szeretnének hatalomra juttatni.
Ilyen helyzetben Lengyelország a biztos szövetségesre, Magyarországra számíthat leginkább. A főszerkesztő véleménye, hogy a lengyelek részéről előrelátóbb hozzáállás lenne inkább ezt a barátságot tovább erősíteni, mintsem lecserélni azt bizonytalan, alkalmi szövetségekre. Azonban Brüsszel és a lengyel ellenzék nem ebben érdekelt. Ezzel a jelenséggel kapcsolatosan Ryszard Terlecki, a Szejm alelnöke úgy fogalmaz, a lengyel ellenzék azt az elvet követi, miszerint
minél rosszabb Lengyelországban, annál jobb nekik.
