Az elmúlt hónapok történései azt bizonyították, hogy Brüsszel a szankciópárti stratégiájával egyfajta „geopolitikai szerencsejátékot" játszik, melyben a téteket az európai polgárok nevében – azok megkérdezése nélkül – teszi meg, a kockázatok viselését viszont az emberektől várja – jelentette ki az Origónak adott interjúban Erdős Gergely. A Századvég Alapítvány Politikai Elemzések Központjának elemzője leszögezte: feltételezhető, hogy újabb brüsszeli szankciók bevezetésével, illetve a korábban hozott intézkedések fenntartásával párhuzamosan a választói elégedetlenség is egyre inkább növekedni fog a szankciópárti politikai erőkkel szemben.

Az ukrajnai háború egyre durvább szakaszait láthatjuk, ráadásul emellett Ukrajna szinte államcsődben van, gyakorlatilag nincs költségvetése, ipara és gazdasága. Mi lehet az oka annak, hogy bár az ország szinte pénznyelővé vált, Amerika és az Unió is önti a pénzt az országba?

A probléma gyökerét az jelenti, hogy a háborúban érintett felek több mint fél évvel a fegyveres konfliktus kirobbanása után is a harctéri pozícióik javításában, a harci cselekmények intenzitásának fokozásában látják a háború mielőbbi lezárásának kulcsát, a párbeszéd, a kompromisszumos béke előmozdítása helyett. E megközelítés következményei világosan láthatók: a békekötéstől hónapról hónapra távolabb kerültek a felek, miközben Európában régóta nem látott gazdasági és energiaválság bontakozott ki.

Világosan kimutatható, hogy az Oroszországra kivetett energiaszankciók, illetve már csak azok lebegtetése is emeli az energia árát. Van ebben egy végső pont, amikor is beláthatatlan következményeket okozhat ez a fajta hozzáállás?

Az elmúlt hónapok történései azt bizonyították, hogy

Brüsszel a szankciópárti stratégiájával egyfajta „geopolitikai szerencsejátékot" játszik, melyben a téteket az európai polgárok nevében – azok megkérdezése nélkül – teszi meg, a kockázatok viselését viszont az emberektől várja.

Lengyel gyártmányú önjáró tarack a donyecki front ukrán oldalánForrás: AFP/Dimitar Dilkoff

Ugyanakkor naivitás lenne azt gondolni, hogy a választók nem nyújtják be a „számlát", hiszen több európai országban az energiaválságot politikai krízis és bizonytalanság kíséri. Nagy-Britanniában a fegyveres konfliktus kezdete óta már a második háborúpárti kormányzat bukott meg, Szlovákiában hónapokon keresztül húzódó kormányválság bontakozott ki a háborús energiaválság miatt, míg Németországban tömegtüntetések zajlanak a drasztikusan emelkedő élelmiszer- és energiaárakkal összefüggésben.

Feltételezhető, hogy újabb brüsszeli szankciók bevezetésével, illetve a korábban hozott intézkedések fenntartásával párhuzamosan a választói elégedetlenség is egyre inkább növekedni fog a szankciópárti politikai erőkkel szemben.

Múlt héten Orbán Viktor miniszterelnök óriási sikert ért el Brüsszelben, így a gázársapka alól mentesítést kaptunk, tehát az nem veszélyezteti Magyarország biztonságos gázellátását, illetve, ha lesz is közös gázbeszerzés Európában, az nem lesz kötelező hazánk számára. Miért fontos ez az eredmény?

A magyar kormány már hónapokkal ezelőtt világossá tette, hogy nem támogat olyan brüsszeli javaslatokat, amelyek Magyarország energiabiztonságát, a hazai lakosság és az ipar energiaellátását veszélyeztetik.

Brüsszel a szankciófókuszú politikájának árát az európai emberekkel kívánja megfizettetni, ami a polgári kormány számára elfogadhatatlan.

A magyar álláspont sikeres érvényesítése az EU-csúcson kettős következménnyel jár. Egyrészt hazánkban a közelgő téli hónapokban nem kell majd energiahiánnyal számolni, továbbá nem lesz veszélyben a rezsicsökkentési program, amely – az átlagfogyasztás mértékéig – garantált árú energiát biztosít a magyar lakosságnak a jelenlegi szorongatott körülmények között is.

Mi jelenthetne megoldást az Európát sújtó inflációra, az emelkedő energia- és élelmiszerárakra?

A szankciós infláció megfékezésének egyetlen hatékony módja a kiváltó okok orvoslása, vagyis az újabb büntetőintézkedések bevezetésének mellőzése, illetve a korábban meghozott brüsszeli szankciók felülvizsgálata lenne. Ennek előfeltétele, hogy a brüsszeli vezetés, illetve Európa háború- és szankciópárti kormányai belássák, hogy amennyiben nem tartózkodnak a jövőben azon lépésektől, amelyek hátráltatják a békekötést, akkor a fegyveres konfliktus további – akár hosszú évekig történő – elhúzódására kell számítani. Ez utóbbi forgatókönyv az Európai Unió gazdaságának összeomlásával, illetve az európai lakosság életszínvonalának drámai esésével fenyegetne.