Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az elhibázott brüsszeli szankciók szerte Európában olyan energia és inflációs válságot eredményeztek, amibe sorra buknak bele a szankció- és háborúpárti kormányok. Nemrégiben éppen a brit kormány bukott meg, négy hónapon belül másodszorra. Mit jelez ez Európa számára?
Azzal, hogy az ukrán katonai ellenállás egyik legelkötelezettebb európai támogatójaként az Egyesült Királyságban az elmúlt hónapokban súlyos inflációs, illetve megélhetési válság bontakozott ki, egészen kézzel foghatóvá vált az immár több mint féléve Oroszországot sújtó nyugati szankciós politika kétélű mivolta. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy az Egyesült Királyságban uralkodó belpolitikai káoszt nem szabad kizárólag az orosz–ukrán konfliktus fénytörésében vizsgálni. Emlékezetes, hogy Liz Truss hivatali elődje, Boris Johnson körül már a háborút megelőzően bizalmatlanság alakult ki, miután egyrészt az úgynevezett Partygate kapcsán nehezen tudott a közvélemény számára elfogadható magyarázatot adni, illetve amikor kiderült, hogy úgy nevezte ki februárban a konzervatív frakció szavazási és pártfegyelmének biztosításáért felelős kabinetiroda helyettes vezetőjévé Chris Pincher képviselőt, hogy korábban már tájékoztatták a Pincher ellen szexuális molesztálás gyanújával tett több bejelentésről. Ám ha az imént említett folyamatokat a teljes európai kontextus alapján elemezzük, kijelenthető, hogy
a kontinens renoméját nem segíti az, hogy az Európa legerősebb hadseregével rendelkező országában hat év leforgása alatt négy miniszterelnök cserélt pozíciót.
Mi volt a fő oka, hogy Liz Truss miniszterelnök 45 nap után megbukott?
Elődjével, Johnsonnal ellentétben
az Egyesült Királyság harmadik női miniszterelnökének viharos lemondása szinte teljes egészében a háborús helyzetre adott elhibázott szankciós politika következményeire és azok elégtelen kezelésére vezethető vissza.
Mint ismert, távozásának közvetlen előzményeként Kwasi Kwarteng volt pénzügyminiszter még szeptember végén átfogó adócsökkentési és rezsitámogatási csomagtervet jelentett be, ezt azonban példátlan piaci felfordulás követte, mivel a piaci szereplők nem látták biztosítottnak a 45 milliárd font értékű adócsökkentési és a 130 milliárdos rezsitámogatási program finanszírozhatóságát. A font árfolyamának meredek zuhanását, a brit állampapírok hozamának ugrásszerű emelkedését okozó, és így soron kívüli jegybanki adósságeszköz-vásárlási intervenciót is igénylő zűrzavar nyomán érthető módon rendkívüli ütemben kezdtek zuhanni Truss és a Konzervatív Párt támogatottsági mutatói. Példának okáért,
a YouGov által elvégzett aktuális felmérés szerint Truss támogatottságának nettó egyenlege – az elégedettek és az elégedetlenek százalékos arányának különbsége – mínusz 70-re rúgott.
Belátható, hogy egy ilyen helyzet minden kormányzóképességet felmutatni igyekvő párt, illetve miniszterelnök számára tarthatatlan politikai állapotot eredményez, amely gyökeres változtatásokat igényel.
A briteknél látható káosz hogyan hat az Egyesült Királyság nemzetközi megítélésére és geopolitikai pozíciójára?
Dacára az Egyesült Királyságban lévő belpolitikai válságnak, az ország nemzetközi megítélése, illetve kapcsolatrendszere stabil maradt. Megjegyzendő, hogy az Egyesült Államokkal ápolt „különleges kapcsolat" továbbra is meghatározó, így ami a Királyság külpolitikáját, és kiváltképpen az Ukrajnával kapcsolatos hosszú távú politikáját illeti, az új, Sunak fémjelezte kormány felállása után sem várható érdemi változás. A Brexit óta nem sikerült érdemi szabadkereskedelmi egyezményt kötni, és Brüsszel továbbra sem engedi a kilépési szerződés módosítását.
London inkább a védelmi együttműködésben eredményesebb, ilyen szerződés pl. az AUKUS, ám gazdasági növekedés nélkül nehéz lesz Ukrajna fegyverrel való ellátását, a külpolitikát és a rezsicsökkentést finanszírozni.
Hogyan hat az instabilitás a brit monarchia jövőjére annak tükrében, hogy nemrégiben hunyt el II. Erzsébet királynő, és III. Károly király még új a trónon?
Fontos tudni, hogy a brit monarchia egy szimbolikus intézmény, ennélfogva a jelentősége – kiváltképpen, ami az aktuálpolitikát illeti – szintén jelképes. II. Erzsébet királynő halála, illetve III. Károly trónra kerülése – noha olyan generációs változásokról beszélünk, amelyek kulturális értelemben ikonikusnak számítanak – az ország és egyben a monarchia rövid és hosszú távú jövőjének szempontjából nem számítanak vízválasztónak.
A királynő halálával ugyanakkor szimbolikusan is véget ért a XX. század a szigetországban.
A Commenwealth országokban elcsendesedett a köztársasági államformára való áttérésről szóló vita, egyedül a skótok futnának neki jövőre újból az elszakadási népszavazásnak, amit London nem támogat.
Időközben Rishi Sunak, volt pénzügyminiszter lett a kormányzó brit Konzervatív Párt új vezetője, így ő az Egyesült Királyság következő miniszterelnöke. Mi várható tőle?
A brit szavazók az alsóházi tory frakció által nagy többséggel a Konzervatív Párt vezetőjének, ezáltal pedig az ország kormányfőjének választott Sunaktól egy, az elődjéhez képest elsősorban a pénzügyminiszteri pedigréje okán
egy szakértőbb, ugyanakkor fájdalmasabb válságkezelésre számíthatnak.
Mint arra miniszterelnökként első beszédében Sunak utalt is, a gazdasági stabilitást és a bizalmat helyezi kormánya programjának középpontjába, azzal együtt is, hogy ez nehéz döntések meghozatalát igényli. Ami pedig az Egyesült Királyság jövőbeni külpolitikáját illeti, a korábban tárgyaltakkal összhangban
nem várható érdemi változás annak ellenére, hogy sem Trusshoz, sem pedig Johnsonhoz képest nem rendelkezik egyelőre erős washingtoni politikai hálózattal.
Azonban minden jel arra enged következtetni, hogy amennyiben Sunak képes pacifikáló hatással lenni a jelenleg zavaros brit belügyekre, ezt a hátrányát hamar le fogja küzdeni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Joe Biden amerikai elnök gyors elnöki gratulációja, amelyben a két ország közti kulcsfontosságú együttműködés lehetőségére hívta fel a figyelmet.
A Világgazdaság arról számolt be, hogy a négy évtizedes csúcson lévő inflációs rátát is meghaladó mértékben emelkednek az élelmiszerárak. Mire számíthatnak a brit emberek, és hogyan tudnak majd megbirkózni ezzel a helyzettel?
Ahogyan a szankciós infláció a szárazföldi kontinens egyetlen országában sem elkerülhető, úgy az Egyesült Királyságban is nagyon komoly kihívást jelent a lakosok számára. Egy friss felmérés szerint
januártól akár a brit háztartások fele az energiaszegénység szintjére süllyed, vagyis nem tudja kellően felfűteni otthonát.
Érdemes ugyanakkor leszögezni, hogy a britek Ukrajna, illetve a nyugati szankciós politika mellett való elköteleződése egyelőre elfogadhatóbbá teszi a jelenlegi lakhatási, illetve energiaválságból származó kényelmetlenségeket, ám az elhúzódó háború fényében joggal merül fel a kérdés, hogy a hétköznapi angolok vajon meddig lesznek hajlandók feláldozni a saját megélhetésüket a nyugati szankciós politika oltárán?
