Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Mint a New York-i Fiatal Republikánusok Klubjának elnöke, bizonyára nagyon izgatott az idei választások kapcsán az államában. A kormányzóválasztási kampány utolsó napjaiban a felmérések szerint a republikánus Lee Zeldin megközelítette a demokrata Kathy Hochul kormányzót. Hogy áll a verseny, és mi a helyzet a többi New York-i párharccal?
A New York-i kormányzóválasztási verseny izgalmasnak ígérkezik. Senki sem számított ilyen szoros versenyre egy ilyen liberális államban. Ez azt mutatja, hogy nemcsak országos, hanem állami és helyi szinten is változnak a trendek. Hochul kormányzó politikai értelemben gyenge, inkompetens. Egyedül ő teszi szorossá ezt a versenyfutást. Jelenleg úgy gondolom, hogy bár Lee Zeldin kongresszusi képviselő 2 százalékon belülre kerülhet Hochulhoz képest, nem vagyok biztos a végső sikerében. Úgy vélem, hogy az igazi győzelmek az alsóházi választókerületekben lesznek. Szerintem vissza fogjuk szerezni az állami szenátusban a többséget, vagy nagyon közel kerülünk hozzá, hogy egy koalíciós kormány alakulhasson az állami felsőházban az újonnan szerveződött IDC-vel (Independent Democratic Caucus - Mérsékelt Demokraták). Emellett úgy gondolom, hogy majdnem az összes szoros kongresszusi helyet meg fogjuk nyerni Long Islandtől a Hudson-völgyig. Ez a választás megteremti a terepet a New York-i Republikánus Párt újjáélesztéséhez, és előkészítheti az utat a következő évtizedben az egész államra kiterjedő győzelmekhez.
Idén New York messze nem egyedülálló a hagyományosan liberális államok között, ahol a demokraták bajban vannak. Vajon ez csak egy régi politikai hagyomány, hogy az amerikaiak a hivatalban lévő elnök pártja ellen szavaznak az félidős választásokon, vagy többről van szó, valódi konzervatív megújulásról?
Példa nélküli politikai jelenségnek vagyunk tanúi. Mindenki azt mondta, hogy ez egy olyan év lesz, amikor a republikánusok tarolhatnak. Ez az új kormányzatok félidős ciklusaira hagyományosan jellemző. Ennek a sikernek a mértéke azonban történelmi jelentőségű lesz, mivel az ország általános politikai átrendeződéséhez kapcsolódik. Ez egy konzervatív megújulás és a jelöltek közül sokan kerültek ki a Republikánus Párton belül az új és feltörekvő populista frakcióból. Ez a választás nem csak a republikánusok és demokraták közötti trendeket tolja el, hanem magának a republikánus pártnak az arculatát is megváltoztatja.
Melyek azok a New York-on kívüli választások, amelyeket különös érdeklődéssel figyel, és mi a jelentőségük? Melyek voltak a republikánusok leghatékonyabb kampányüzenetei országos szinten?
Arizona, Nevada, New Hampshire, Michigan és Washington állam. Mindezekben az államokban nagyon versenyképes helyi szintű választások zajlanak akár a szenátusi, akár a kormányzói posztért, vagy mindkettőért. Sokan közülük jelentős mutatói lesznek a Republikánus Párt jövőbeli erejének a saját régiójukban, de országos szinten is. Washington állam egy hagyományosan baloldali bástya, ebben a ciklusban republikánus szenátort választhat, Nevada visszatér a jobboldalra, sőt egyes felmérések szerint még Colorado államban is szoros a verseny a szenátusi választáson. Ha 54-55 helyet nyerünk a Szenátusban, az hosszútávú Republikánus többség kialakulásához vezethet, hasonlóan ahhoz, ahogy a demokraták uralták a felsőházat egy nemzedéken át Roosevelt New Deal koalíciójának köszönhetően.
Ha a közvélemény-kutatások igaznak bizonyulnak (2016 óta kevésbé hiszünk nekik), és a republikánusok újra többségbe kerülnek a Kongresszusban, és növelik a kormányzóik számát, milyen hatással lesz ez a Biden-kormányzatra? Számíthatunk arra, hogy a saját pártja ellene fordul?
Ez ellehetetleníti az elnöksége hátralévő részét a jogalkotás szempontjából. A belső intrikák a Biden-kormányzatban csak felgyorsulnak majd, és egyre erősebbek lesznek az elnök eltávolítására irányuló törekvések még 2024 előtt. Biden egyetlen politikai haszna a demokraták számára az volt, hogy úgy tett, mintha egy régi, mérsékelt, szimpatikus demokrata lenne egy letűnt korszakból. Most, hogy a színjátéknak vége, és megmutatta valódi arcát, mint a progresszív baloldal bábja, a politikai értéke eltűnt. A demokraták tágabb pártstruktúráján belüli erőközpontok tervezik a lecserélését, de hogy vajon kire, az a legnagyobb kérdés.
Úgy vélem, hogy a közvélemény-kutatások általában továbbra is alul mérik a republikánusokat. A legtöbb államban, a választási küzdelmek kezdenek szorosabbá válni, de a közvélemény-kutatások továbbra is torzítanak, mivel módszertanuk még nem alkalmazkodott az Egyesült Államok új politikai realitásaihoz.
Melyek az előttünk álló két év legfontosabb feladatai? Hogyan fog változni az amerikai külpolitika, ha változik egyáltalán?
Remélem, hogy a Republikánus Párt arra használja fel új erejét, hogy valóban ellentámadást indítson a baloldal és a demokraták ellen. Túlságosan gyakran egyszerűen meghunyászkodnak és játszák a mérsékeltet, amikor hatalmon vannak, és ez a gyengeség hozta Amerikát abba a helyzetbe, amelyben ma vagyunk. Ugyan elnököt nem választunk idén, de a kongresszusi többséget biztosan tudjuk arra használni, hogy meghiúsítsuk Biden programjának nagy részét, és előkészítsük a terepet néhány hibája kijavításához. Én sajnos nem látok sok változást rövid távon a külpolitikai fronton. Úgy gondolom, hogy sok konzervatív fog bekerülni a Kongresszusba, így hangosabb lesz a hangjuk, de ez még nem lesz elég ahhoz, hogy teljesen megváltoztassuk külpolitikai irányvonalunkat. Sajnos mindkét párt vezetése továbbra is nagyon neoliberális és globalista gondolkodású, és ennek megváltoztatása komoly nehézségekbe ütközik.
Magyarországról figyelve feltűnt, hogy DeSantis floridai kormányzó nagyon is hasonló politikát folytat az államában, mint a Fidesz és Orbán Viktor miniszterelnök hazánkban. Ön szerint nagy elmék véletlen találkozásáról van szó, vagy az amerikai konzervatívok adaptálnak néhány sikeres magyar példát az amerikai realitásokhoz?
A magyar modell minden bizonnyal nagyszerű példát szolgáltatott a konzervatív vezetőknek Európa-szerte és az Egyesült Államokban. Az „orbánizmus" egyértelműen bebizonyította, hogy ez a megfelelő módszer a hatalmi politika gyakorlására és a politikai hatalom valódi, konkrét, hosszútávú változásokra való felhasználására. Ron DeSantis azzal tett szert a hírnevére, hogy egyedülálló kormányzó, mivel ideológiai kérdésekben a republikánus fősodor előtt jár, és ezeket az ideológiai pontokat valós, konkrét kormányzati intézkedéseken keresztül váltja valóra. Az amerikai politika belefáradt a tettek nélküli retorikába. DeSantis kormányzó, Orbán Viktor miniszterelnökhöz hasonlóan megmutatta, hogy a tettei megfelelnek a szavainak, és ezt üdítő volt látni. Az Egyesült Államok és Magyarország keresztény-konzervatív mozgalmai közötti politikai és kulturális eszmecsere továbbra is nagyszerű gyümölcsöket fog hozni világnézeteink kölcsönös fejlődésének érdekében.
